és tudománytörténeti
dokumentumok
Hell írásai közt igen érdekesek a levelei, melyek közül sok fennmaradt. Pinzger Ferenc „Hell Miksa emlékezete" c. mûve II. kötetében eredeti nyelven és helyesírással, némi kommentárral közölte Hell 54 levelének szövegét. Ezekben a szerzõ a legkülönbözõbb témákat érinti, szakmai kérdésekrõl éppúgy ír, mint személyes élményeirõl vagy az õt érdeklõ, bár nem szorosan szakmájába vágó tudományos témákról (a tenger fénylése, a Mesmer-féle mágneses gyógyítás, a tengerjárás, néprajzi kérdések stb.). Igen nehéz volt kiválasztani azt a néhány levelet, amit itt magyarul közrebocsátunk.
A 3. és 4. levél Vargha Domokosné fordításában régebben megjelent, ezeket a jelen fordítás elkészítéséhez felhasználtam. Ugyancsak Vargha Domokosné bocsátotta rendelkezésemre a 6. és 7. levél eredetijének (melyet Göttingenben õriznek) kópiáját. Mindezekért itt mondok köszönetet.
Vardö, 1769. ápr. 6-án
Tisztelendõséged aug. 30-án hozzám datált levele nagy örömmel töltött el; hiszen mi lehetne számomra nagyobb vigasz, mint megtudni: Legfelségesebbjeink erõsen kívánják megismerni a velem kapcsolatos dolgokat? Igen hálás vagyok tehát, hogy Tisztelendõséged ezeket Legfelségesebbjeinknek jelenteni méltóztatik; nem kétlem, hogy Legfelségesebbjeink igen jóakaratú lélekkel fogják fogadni az utoljára Tisztelendõségedhez címzett összegezést azon rám fordított jótettek soráról, amiket eddig a legfelségesebb Királytól és az õ legfõbb Minisztereitõl kaptam. Átgondoltam ugyan, hogy Haffniában[58.], Trondheimben és elsõsorban Wardöben levélben megírok bizonyos dolgokat, amelyeket szeretném, ha a Legfelségesebbek megtudnának, de hogy az igazat megvalljam, nem volt annyi szabad idõm; még annyi idõm is alig maradt, amennyi elég volt az utazás fáradalmai közt is föltétlenül megírandó levelekre. Reméltem eközben, hogy Pater Pilgram[59.], akinek néhány dolgot jeleztem, ezeket rólam közölni fogja Tisztelendõségeddel, aki maga jelentette nekem, hogy az én dolgaimat megismerni óhajtó Legfelségesebbjeink ezt az óhajukat igen gyakran kifejezték; Legfelségesebbjeinknek errõl az óhajáról haffniai követségünk titkárától is értesültem, aki tudtom nélkül megküldte Udvarunknak, amit neki Trondheimbõl megírtam Haffniából Trondheimbe való utazásomról.
Nagyon örülök, hogy a Hamburgban dec. 23-ig megjelent újságokból megtudtam, hogy azt a híremet, melyet Tisztelendõségednek a felséges dán király igazán királyi kiválóságairól megírtam, nemcsak a napilapok erõsítették meg, hanem egész Angliát, Franciaországot és Németországnak azt a részét, ahol a felséges király utazgatott, akkora csodálatra és szeretetre ragadtatta, hogy ilyen szeretetreméltó és Istentõl királyi ajándékokkal elhalmozott királyt még az idegenek is magukénak kívánnának, és Dániát boldognak és szerencsésnek mondják, ahol ilyen és ily nagy király által aranykorban adatik meg élni.
Ugyanezekbõl az újságokból tudtam meg, melyeket Haffniában adtak nekem, hogy a felséges dán király januárban utazásából visszatérve Haffniában lesz, és ebben az évben saját északi országában fog utazgatni; hogy szeretném, ha a mi legfelségesebb Udvarunkat is meglátogatná! Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a barátságnak az a korlátozott kapcsolata, amely most Legfelségesebbjeink és a felséges dán király között fennáll, az oly szeretetre méltó király jelenléte által az örök szeretet sok kötelékével a lehetõ legszorosabbra kötõdnék. Bárcsak Legfelségesebb Udvarunk e király kiváló tulajdonságairól, amelyeket minapi utazása óta most Anglia, Franciaország és más országok csodálnak, még elõbb értesülne! Én bizony a királlyal Travendahlban folytatott három magánbeszélgetésem alkalmával, melyek közül kettõ módfelett hosszú volt, [a király] lelkének és testének királyi adottságaira igen nagy csodálattal tekintettem, és bevallom: ezek miatt bennem oly nagy szeretet és tisztelet ébredt e fiatal király iránt, hogy akárhol utaztam, boldogoknak hirdettem az alattvalókat, akiknek Isten ilyen és ily nagy királyt adott.
Ami minket illet, én társammal a legnagyobb szeretetben és amennyire lehet, jó egészségben élek…
Mi a napokban Trondheimbõl követet várunk, aki beszámol nekünk [majdani] hazatérésünk módjáról, azaz hajónkról, amelyben a 26-ai éjjeli viharban nagy kár esett. És ezzel R. P.[60] Provinciálist, társait, R. P. Prae positust, R. P. Kampmüllert, R. P. Citto-t, R. P. Tauscht és az összes többi R. P-eket alázatosan, tiszteletteljes üdvözlettel, magamat és összes társamat az oltárhoz a legszentebb, kiapadhatatlan emlékezetébe ajánlom a legalázatosabban.
Alázatos üdvözlettel magával a tisztelendõ Prae positus atyával legalább visszatértünkig megõrzendõ titok terhe alatt közlöm, hogy az egész északon egészen Ázsiáig elterjedt jeles lapp nemzetségnek felfedeztük egy népét. Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon õsatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink. Ó, minõ csodás, milyen megdöbbentõ dolgokat fogok R. P. Prae positusnak jelenteni. De mindezt csöndben tartsuk meg magunknak, illõ ugyanis, hogy elsõként a dán király tudja meg tõlünk. Isten csodálatos rendelése, hogy társként a nyelvtudományban jártas P. Sajnovicsot választottam erre az expedíciómra. Dicsérjük Istent testvéreink felfedezésében, akiknek talán, mint egykor Magyarországnak, e felfedezésünk útján fellobban az igaz hit fénye örök üdvösségükre az Õ csodás útjai által…
Pilgram S. J. paternek Bécsben
Vardö, 1769. ápr. 30-án
Március 4-én Haffniából Thott gróf õexcellenciája[62.] hírnököt küldött hozzám, aki elhozta hazautazásunknak az ugyanezen gróf által meghatározott módját; április 29-én volt itt, és nagy vigaszomra szolgált, hogy tõle megkaptam Tisztelendõséged levelével együtt az 1769-es bécsi Ephemeridest. Igen örülök annak, hogy ezt hamar sikerült kinyomtatni, ami által l'Abbé de Marc úr kívánsága, nem nélkülözve Tisztelendõséged nagy ajánlását, kielégítést nyert. Nagyon helyeslem a holdfázisoknak Tisztelendõséged által hozzátett függelékét, amely Tisztelendõséged ajánlásához is sokat hozzáad majd a külföldiek elõtt, és a bécsieknél is, magánál a Legfelségesebbnél is, ennek az én, Tisztelendõségednek fölajánlott helyettesítésemnek pedig jó ajánlás lesz. Olyan, mások által közölt észlelésekkel, amelyeket kér, nem rendelkezem, kivéve a párizsiakat, melyeket csatolok; azokat pedig, amelyeket én itt végzek és végezni fogok, fenntartom az Expeditio Litteraria ad Polum Arcticum számára.
Örülök az angol Ephemeridesnek, ezeknek a párizsiakénál nagyobb tekintélyük lesz a hajózásbeli alkalmazásban, azonban, ha remélnem szabad, a miénknek is lesz tekintélye, mint ezelõtt, a csillagászati használatban. A sarki fényrõl, amelyrõl Tisztelendõséged azt írja, hogy a minap látta, sokmindent hírül adtam minapi levelemben. Csodálkozom viszont azokon, akik az iránytût figyelik meg a sarki fény jelentkezése idején; helyeselném, mint ahogy nemrég már írtam, ha ezek az észlelõk a sarki fény jelentkezésének idején kívül is különbözõ órákban buzgóbban figyelnék a mágnestût. Errõl itt csak annyit jelentek ki, hogy a mágnestûnek éppoly kevés összefüggése van a sarki fénnyel, mint amennyire kevés van a nap- vagy a holdszivárvánnyal, vagy a melléknappal, mellékholddal vagy a holdhalóval. Mily szégyenkezéssel fogja eltölteni az iránytûnek e szorgalmas megfigyelõit, ha majd megismerik a sarki fényre vonatkozó kétségbevonhatatlan elméletemet, és ha majd elolvassák az én igen pontos megfigyeléseimet a mágnestû napi változásáról, amit rendszerint óránként jegyeztem föl. Úgy gondolom tehát, a mágnestûnek ezek a megfigyelõi éppúgy azt fogják kívánni, bár ne közölték volna észleléseiket, mint ahogy most kívánják ezt a Venusnak ama bizonyos holdja híres és szorgos észlelõi.[63.]
Kéri paternek, a matematikában igen jártas férfiúnak a halálát fájdalommal vettem tudomásul; de magam is igen megijedtem a magam házánál egy fatális eset miatt. Ugyanis április 28-án, éppen Bécsbõl való elutazásom évfordulóján engem is Isten segítsége õrzött meg a haláltól vagy a súlyos sebesüléstõl. Egy vigyázatlan ember a házunktól mintegy 50 méterre az ablakommal szemben, egyenesen oda, ahol ültem, söréttel töltött puskáját kis madarakra célozva, szerencsétlenül elsütötte. A sörétek így ablakomat és az ablakszárnyakat találták el, kettõ közülük telibe találta az ablakot; egyikük két lábnyira jobbra tõlem, az ablakot betörve csapódott a szobámba, a másik pedig kisebb erõvel éppen homlokommal szemben ütött kerek lyukacskát [az ablakba], de nem tudott áthatolni; mások részint az ablakfába, részben az ablakszárnyakba jutottak, ahol kilencet számoltam össze, a többi mind részben az obszervatórium sarkába, részben az ablak melletti falba csapódott. Ha a puskalövés csak két lábnyira balra, felém történt volna, ezek legtöbbje az arcomat és a mellemet érte volna.
Krisztusban tisztelendõ Pater Collega!
Megküldöm Tisztelendõ Pater Collegának az 1772. évi Ephemeridest, melyeket mint szokta, méltasson rá, hogy barátságos lélekkel fogadja. Függelékként Tobias Mayer[65.] legújabb, Londonban kiadott Hold-táblázatait csatoltuk hozzá, melyeket Pater Pilgram olyan formába redukált, hogy az összes kiegyenlítés pozitív legyen, e munkájával a tévedés veszélyének kívánt elébe menni; én azonban mégis inkább szerettem volna, ha abban a formában nyomják ki, amelyben azokat Mayer összeállította, és amelyben Londonban kiadták, fõként azért, mert a csillagászoknál nagyobb lenne a pontos kiadás hitele, mivel most a redukció miatt, amelybe könnyen számhibák csúszhattak, azok pontossága iránt kételyek merülhetnek föl, de valamit engednem kellett Pater Pilgram igyekezetének, melytõl azt remélte, hogy munkájával kiérdemli a csillagászok háláját; majd meglátjuk, hogyan ítélnek a lapok.
Azt gondolom, nekem már megvan a Nap biztos parallaxisa[66.], miután teljesen birtokunkban van Green[67.] úr Dél-Amerikában végzett észlelése, az én észlelésem ezzel összevetve a Nap parallaxisára középtávolságban[68.] 8"70-et ad, egy századmásodpercre pontosan ugyanazt, amit az angolok 1761-ben több mint kétszáz [észlelés] összevetésébõl találtak; a pétervári akadémikusok a nagyhírû Eulertõl[69.] természetesen különbözõ helyeken végzett megfigyelésekbõl, mielõtt még Green úr amerikai [adatai] meglettek volna nekik, új és igen pontos módszerrel ugyanezt a parallaxist 8"73-nak találják. Ha pedig valamennyi amerikai [adatot] összevetjük mind egymással, mind az enyémmel, középértékben 8"68-at kapunk, mármost e kettõnek, melyek 5 századnál nem többel különböznek, középértékére 8"70-et, pontosan ugyanazt kapjuk, melyet az én észlelésemnek Green úréval való összevetésével találtam, pedig tudjuk, hogy [az észlelés] tartamának különbsége az enyém és Green úré között meghaladja a 23 idõpercet, amely idõkülönbség miatt az egész parallaxis 10 századnyi eltéréséhez az észlelésekben 16 idõmásodpercet meghaladó hiba kellene, amilyen durva hiba, én bizony biztos vagyok benne, észlelésemben nincsen, sem pedig Green úr megfigyelésében sem tudok föltételezni; ez okból úgy becsülöm, hogy a Nap parallaxisa középtávolságban 8"70, egy század másodperc hibahatáron belül, és ugyanígy a Nap horizontális parallaxisának [értékére] apogeumban 855 és perigeumban 8"85 a legmegbízhatóbb. Azonban de la Landius a középértéket 8"50-nek akarja [venni], mert a befejezetlen cajaneburgi [megfigyelést], amit kezdetben elsietve befejezettnek nyilvánított, most restelli nyíltan elvetni mint téveset, holott pedig maga is megvallja a Journal des Scavans-ban, hogy az kissé eltérõ parallaxisokat ad, hiszen a Hudson-öbölbelivel összevetve 9"18-at produkál, a kaliforniaival 8"34-et, Green úréval 7"90-et, amibõl következik, hogy annak több mint egy egész [idõ]perccel tévesnek kellett lennie; ebben persze a franciák karaktere [nyilvánul meg] mindent összekavarni és föl-le változtatni, amint 1761-ben Pingré[70.] úr hibás észlelése esetében történni láttuk, de ahogyan Pingreus saját ügyébe már belebukott, de la Landius ugyanúgy föl fog hagyni végül a cajaneburgi befejezetlen észlelés védelmezésével. Az én véleményem szerint mindenesetre a külföldi csillagászok a franciák kaliforniai [észleléseit] is a tévesek közé fogják sorolni.
Pater Liesgang[71.] valahonnan megszerezte a „Receuil pour les Astronomes"-t,[72.] bár a mi példányainkat nem igényelte, én valóban olvastam alkalmilag ezt a kitûnõ és minden csillagász számára ajánlható mûvet; ebben az én kis dolgaimról [így] igen gyakran történik említés; az én pólusmagasság-meghatározási módszeremet csodás magasztalásokkal illeti, szemben de la Landius visszautasításával. A Bernouillius[73.] által megismételt számításokkal ellenõrzött bécsi Ephemeridest pontosságra nézve minden másnak, mind a párizsinak, mind a londoninak elébe helyezi. Az idõegyenlítés[74.] új kiszámítási módszere tekintetében Maskelyne[75.] úr és de la Landius véleménye sokban különbözik az enyémtõl és de la Caille úrétól; Bernoullius is a Maskelyne-i véleményhez csatlakozik, habár önmagának is ellentmond többek között [azért], mert az 1765. évtõl de la Landius véleménye után mindjárt az én Ephemerideseimben találja meg a kiszámított idõegyelítést, úgy látszik, nyilvánosan hitet akar tenni amellett, hogy én is Maskelyne álláspontján vagyok, nem tudva, hogy én épp azért csináltam ezt a változtatást, hogy egy kicsiny jelentõségû dologban a szükségképpen bekövetkezõ irodalmi vitát Maskelyne úrral és de la Lande úrral okosan elkerüljem; ezért fogok értekezni az idõegyenlítés számításának helyes módszerérõl a következõ Ephemeridesben, és azt hiszem, szemmel láthatóan be fogom bizonyítani, hogy Maskelyne úr és de la Landius úr módszere téves, viszont helyes és igen ésszerû de la Caille úré, én pedig éppen a veszekedés elkerülése végett iktattam be az 1765-ös évtõl ezt a Maskelyne szerinti idõegyenlítést az Epemerides-eimbe. Ugyanezt jeleztem Bernoulli úrnak Berlinbe, Kästner[76.] úrnak Göttingába és de la Lande úrnak Párizsba; ki fogom mutatni, hogy az idõegyenlítést a középidõ egységeiben kell megadni és nem a csillagidõében[77.] [primi mobilis]; azok ugyanis, akik azt tanítják, hogy a közép- és a valódi Nap rektaszcenziójának[78.] az [égi] egyenlítõn mért különbségét közvetlenül át kell váltani idõre a 15°-1 óra arány szerint, e módszerükkel a csillagidõt kapják meg, és nem a középidõt; összekeverik ugyanis az egyenlítõt a középnap napi körével, amely két kör mozgásuk módjában, vagyis a [belõlük levezetett] idõfajta törvényszerûségében különbözik.
A minap Bernoulli úrnak Berlinbe elküldtem egy füzetet, és hamarosan megint küldök neki valamit. Ha Tisztelendõ Pater Collegának van valami közölnivalója Bernoulli úrral, ugyanabban a csomagomban szívesen elküldöm. Közre fog-e adni valamit Tisztelendõ Pater Collega obszervatóriumának az Ön részlege által végzett saját pólusmagasság-meghatározásaiból? Ha arra gondol, hogy ezeket kinyomatja, akkor kérem, küldje el nekem azon csillagok listáját, melyeket használt, és én azok legújabb angol mérések szerinti adatait szívesen közölni fogom Pater Collegával, ily módon Pater Collega bebiztosítja magát mind az angolok, mind a franciák ellenvetései ellen, akik az állócsillagok de la Caille úr-féle katalógusát kevéssé tartják pontosnak.
Ezennel Legszentebb Áldozataiba alázatosan ajánlom magamat. Bécsben, 1771. december 26-án.
Tisztelendõ Pater Collegának Krisztusban legalázatosabb
Maximilianus Hell S. F.
Krisztusban Tisztelendõ Pater Collega!
Jövõ hétfõn elküldöm az általam feltalált forgatható tetõ mintáját, melynek mértéke szerint áprilisban egy másikat készíttettem a lengyel királynak, melyet elküldtem Varsóba. Hogy milyen szívesen fogadta Lengyelország királya ezt a mintát, tisztelendõ Pater Collega meg fogja tudni a bécsi latin újságokból, amelyekbe azért tétettem bele a dolog történetét, hogy a mi jó magyarjaink megtudják végre, hogyan kell bánni magukkal a tanult és érdemes emberekkel, és kárhoztassák a maguk eljárását és piruljanak amiatt, hogyan fizettek ki minket a budai csillagvizsgáló felállításakor kifejtett munkánkért, ahol nemcsak ugyanezt az általam föltalált forgatható tetõt, hanem az egész csillagdát a mi munkánk építette meg; még elgondolni is csúf dolog, hogy még csak meg sem köszönték, de még csúfabb, hogy e csillagda ügyében tett utazásunk költségeit sem fizették meg; vagy talán ez a szokott eljárás a magyar érdemes, tanult emberekkel? nekem, akinek egyedüli szülõföldje Magyarország, erre gondolni is arcomba hajtja a vért. Vagy elvárják, hogy kérvényben könyörögve jöjjünk a pénzünket kérni, amit az õ kedvükre, az õ kérésükre adtunk ki? és hogy velünk mint a legolcsóbb bérszolgákkal alkudozzanak a nekünk adandó napidíjról? Az ilyenfajta aljasságot a tanult és tisztességes ember lelke utálja, aki visszautasítja azokat az adományokat, melyeket csak ilyen megalázó úton lehet megszerezni: a tisztességes jellem többre becsüli a neki tisztességes módon, kérés nélkül nyújtott fillért, mint alantas módon, koldulásból eredõ ezer aranyat. E véleményemet megírtam Makó fõtisztelendõ úrnak, megjegyezve ebben, kiknek érdemes errõl tudniuk; szívbõl kívánom, hogy 25-én, amikor az egyetem megalapításának ünnepségei lesznek[80.], Tisztelendõ Pater Collegát megtisztelõbb módon jutalmazzák meg; nem szeretném, hogy egy érdemekben igen gazdag csillagásszal, ami pedig ritka madár a Földön, mint a fehér holló, úgy bánnának, mint egy bérszolgával, vagy mint a Professorok közül az utolsóval. Régi jóakaratába és az oltárnál legszentebb emlékezetébe ajánlom magamat.
Bécsben, 1780. június 9-én
Krisztusban legalázatosabb Maximilianus Hell Bécsbõl.
Bécs, 1783. január 11.
Nagyon Tisztelendõ Pater Collega!
Nagyon köszönöm az új bolygóról[82.] készült észleléseket, melyeket megküldött, s örülök, hogy azok néhány másodperc pontossággal egyeznek az enyémekkel; a budai égbolt sokkal rosszabb, mint amilyennek a bécsi látszik ezekben a hónapokban, és így én kétszer annyi megfigyelést végeztem. Nem tudom, hogy Tisztelendõ P. Collega a bolygót melyik csillagokkal hasonlította össze, de gondolom, hogy a H II-vel vagy a Pleiadok[83.] csillagaival; én a H II-t nem használhattam az összehasonlításra, mert a rögzített quadráns távcsövének látómezeje nem fogja be a deklinációik különbségét, ezért én azt különféle halványabb csillagokkal szoktam összehasonlítani, melyek mindegyiké[nek koordinátáit] más csillagok segítségével a legpontosabban kimértem; és mert nincs parallaktikus szerelésû mûszerem[84.], csak a kulminációkat[85.] szoktam megfigyelni egy pontra fixen rögzített mûszerrel.
Annak [a bolygónak] a nappal való december 26-i szembenállását a 25-i és 28-i megfigyelésekbõl elég pontosan levezettem, és az eszerint december 26-án 10 óra 21 perc 24 másodperckor volt középidõben, a Rák 5° 29' 45"-én . Az 1781. évi szembenállás észlelését megírta nekem a mannheimi P. Mayer, eszerint az december 21-én 18 óra 38 perc 34 másodperckor volt, a Rák 0° 52' 24"-én; ebbõl és az én megfigyelésembõl [a bolygó] heliocentrikus évi mozgására 4° 25' 0" vezethetõ le. Lexell úr az elõzõ évben abból a hipotézisbõl, hogy a bolygó pályája kör alakú és távolsága a Naptól 189, ha a Földé 10 [vagyis 18,9 csillagászati egység], évi mozgására 4° 22'-et talál, én is kiszámoltam ugyanabból a hipotézisbõl az 1781-es és 1782. március 17-i, április 17-i és május 11-i észlelések alapján, és ezekbõl nekem 4° 23' 30" évi mozgás jött ki. Ha tehát P. Mayer szembenállási adata helyes, akkor következik, hogy a bolygó évi mozgása gyorsul, és hogy a napközelségéhez közeledik. Lexell úr meghatározta a csomóhosszát is, amelynek rektaszcenziója, amit talált, 2,12° és 13° közé kell hogy essék, és a pálya inklinációja, azaz hajlásszöge az ekliptikához 44' és 47' közé.
Noha úgy látszik, hogy ez a bolygó követi ezt a körpálya-hipotézist, nekem azonban nem tûnik úgy, mintha a mi Napunk által megvilágított test lenne, vagyis hogy a Naprendszerhez tartoznék, mivel erõs fénye és kis átmérõje kétszer akkora távolságban a Naptól, mint a Szaturnuszé, cáfolja ezt a föltevést; ugyanis átmérõje kisebb a Szaturnuszénál, hiszen a Szaturnusz látszó átmérõje földközelben csak 20", a „csillagé" kétszeres távolságban, ahol van, 10" lenne, de az én méréseim szerint alig éri el a 6" vagy 7"-et, de tegyük föl, hogy mégis megvan akkora az átmérõje, mint a Szaturnuszé, fényessége akkor is 16-szor gyengébb kellene hogy legyen, ennél azonban jóval nagyobb és igen fényes; e megfontolás alapján nem látszik a mi Naprendszerünk bolygójának, hanem inkább saját fénnyel rendelkezõ égitest [lehet], avagy egy állócsillag, melynek olyan csodás mozgása van, hogy [eszerint] tán közeleg már az ítélet napja, és a csillagok kezdenek lepotyogni az égrõl, hiszen romlott korunk igazán olyannak látszik, mint amilyet jövendöltek[86.]. Közben azonban mi folytassuk annak buzgó figyelését!
Kérem, hogy Ephemerideseimet fogadd baráti lélekkel, a függelék terjedelme miatt a megfigyeléseket a jövõ évi [kötet]be hagytam, mely még nyomtatás alatt van; kívánok derült eget a Pleiadok Hold általi február 9-i fedéséhez és a többi észleléshez is.
Tisztelendõ Pray pátert alázatosan tiszteltetem, és kérem jelezni neki, hogy az ötödik Wahrmund-féle colloquium, amibõl a negyedikkel befejezõdött a II. rész, már megjelent (Augsburgban?), és példányai ki is lettek küldve. P. Rauscher közölte velem, hogy a negyedik Colloquium 12 példányát valakivel P. Praynak Budára elküldte, amit azért szeretnék tudni, nehogy az 5. Colloquiummal együtt megint megküldjem a negyediknek a példányait is.
Tiszteltetem az összes rendtársakat, magamat szíves jóakaratába és az oltárnál a legszentebb megemlékezésébe kitartóan ajánlom.
Bécsben, 1783. január 11-én.
Krisztusban legalázatosabb Maximilianus Hell.
Bécs, 1785. márc. 6.
Hírneves férfiú, becses Barátom!
Hosszú hallgatásomat könnyen meg fogod nekem bocsátani, hírneves férfiú, ha megtudod, hogy korántsem élvezek oly lelki nyugalmat, mint még néhány évvel ezelõtt. A bécsi firkászok[88.], akik mind bármilyen állású férfiakat teljesen szabadon támadnak, és így én sem [lehetek] nyugodt, aki pedig senkit sem sértettem, senkinek nem ártottam, semmit sem írtam a csillagászati dolgokon kívül; de ha semmi igazat nem találnak, ami miatt megtámadhatnának, akkor kitalálnak ilyesmit, és mások irományait nekem tulajdonítják; ezek miatt már nem is alhatok, és engem kényszerítenek arra, hogy visszaverjem azok rágalmait és hazugságait, akik jóhíremet tönkre akarják tenni, és lelkem nyugalmát, foglalatosságaimat és már elõrehaladottabb korom szükségleteit megzavarják, lelkemet nyomasztják. De remélem, hogy az idõ e rosszindulatú emberek hevességét eloszlatja majd, és visszaadja az elõzõ nyugalmat, amikor a megzavart viszony helyreáll majd.
Adom Ephemerideseimet, melyeket fogadj baráti lélekkel. Trattnerrel, a nyomdásszal két éve úgy egyeztem meg, hogy az Ephemeridest két teljes évvel elõre adjuk ki; ezért aztán nagy kényelmetlenségemre társammal, Triesneckerrel 1783-ban az Ephemerides három évfolyamának kiszámítását végeztük el, úgymint az 1784. évit az 1783-as év végével, a 85. és 86. évit a 84. év végével. Ezek elkészültek, és az 1785. évi a múlt év márciusában meg is jelent, az 1786-os évi viszont, amit 1784. áprilisában adtam át a nyomdásznak, még mindig nincs kinyomtatva, mert Trattner ebben az évben háromszor cserélte ki a munkásait, akik a nyomdát zûrzavarba juttatták. Most újra meg újra azt sürgetem, hogy az 1788-as Ephemerides már egy egész évvel elõre jelenjék meg, Trattner nyomassa ki; majd meglátjuk, milyen sikerrel járok.
Ajánlom neked Cornides urat[89.], e tanult férfiút, aki innen viszi a kötetet, és ifjú kísérõit, akik Göttingában fogják folytatni tanulmányaikat. Cornides kitûnõ könyveirõl híres, különösen járatos Magyarország történelmében, és a budai királyi egyetem könyvtárának õre, e kötelessége miatt tér vissza Budára, vagyis inkább Pesten fog mostantól mûködni, mert e szomszédos városba helyezték az egyetemet.
Ég veled, hírneves férfiú, becses barátom, számíts továbbra is a Tieid közé.
A Te Maximilianus Helled.
Adtam Bécsben, 1785. március 6-án.
Bécs, 1788. jan. 26.
Tekintetes és hírneves Uram!
A jelen ephemeridest, melyeket odaadok, könyörgöm, fogadd baráti lélekkel; hozzáadom az 1782-est, amelyekrõl emlékeztettél valamikor, hogy neked nincs meg. A Historia Uraniae példányát igen nyájas üdvözletemmel a nevemben add vissza a tekintetes Liechtenberg[91.] úrnak. Hogy mit gondolsz az Urania névhez és a jelhez, amit az új bolygónak adtam, igen szeretném tudni; az Uranophilus név Hellt rejti, aki 40 éves kora óta az addig a Parnasszus legelrejtettebb barlangjában felakasztott lantját felragadva megénekelte Urania Múzsa Apoteózisát [Apotheosim Uraniae Musae], akinek korunk költõi még a nevét is alig ismerik. A Historia Uraniae-ban, amit Szerdahely úrral állítottunk össze, minden gondolat az enyém, és lényegében minden jegyzetet is én írtam hozzá. - Az 1787-es Ephemeridesbe az Urania táblázatait kétszeresen szerkesztettem bele, de ezek, ahogy kezdetben lenni szokott [a bolygóhoz tartozó] pályaelemek pontatlansága miatt még nem eléggé egyeznek az éggel [az égen megfigyelt bolygóhelyzetekkel]. A Merkurnak erre az 1788-as évre vonatkozó táblázata, amit az én segítségemmel Triesnecker[92.] úr készített a Mayer-féle[93.] pályaelemek alapján, az összes többinél jobban egyeznek az égbolttal. De la Lande úr Merkúr-táblázatai nagyon is eltérnek az égtõl. Az 1789-es Ephemerides-be, amely még sajtó alatt van, ugyanazon Triesnecker úr igen jó Mars-táblázatai lesznek betéve.
Az elmúlt évrõl. Berlinbe Bernoulli úrnak küldtem néhány példányt a Historia Uraniae-bõl, és visszaírt, hogy azokat az Akadémia hálás szívvel fogadta. De a hírneves Bode[94.] úr mit fog csinálni az õ Ephemeridáiban az õ Uránuszával[95.]? vagy tán elsõszülött leányát atyja fogja megölni? alig hiszem; ugyanis az Uranus szó a teutonoknak, akik a szó jelentését nem ismerik, módfelett tetszik és használatban is van: de hát mindegy, milyen néven nevezzük az új bolygót, csak mozgását és többi pályaelemeit ismerjük meg, de ezt már utódainkra kell hagynunk.
Gratulálok, hogy ti birtokoljátok a 10 láb hosszú Herschel-féle távcsövet, de annak örülnék legjobban, ha valamelyik fiatal göttingeni észlelõ megismételné és megerõsítené Herschel megfigyeléseit. A török háború kitörése elõtt magam is reménykedtem benne, hogy lesz egy ugyanilyen, legalább 7 lábas távcsövem, de ez a remény körülbelül szertefoszlott, különben is 68 éves elõrehaladott korom sem ígérné egy ilyen távcsõ hosszas használatát, még ha Isten kegyelmébõl jó maradna is a szemem. Ég veled, és szeress tovább is.
Neved legnagyobb tisztelõje, Hell Miksa.
Adtam Bécsben, 1788. jan. 26-án.
1. Hell Miksa fontosabb, nyomtatásban megjelent
munkáinak
bibliográfiája
A mûveknek általában csak az elsõ kiadását vettük fel külön. A bibliográfia forrásai: HELL MIKSA önéletrajza, kézirat (Pannonhalma); PINZGER FERENC: Hell Miksa emlékezete 44. skk. o.; SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók IV. köt. 659-665.o.
|
Természettudományi és tudománytörténeti dokumentumok |