A cím magyarul: A Vénusz holdja. - A Vénusz bolygónak mai ismereteink szerint nincs holdja. De Hell idejében a Naprendszer kutatása még a kezdeteknél tartott, a megfigyelõk egyre újabb és újabb eredményeket értek el; pl. ekkoriban (1781-ben) fedezték föl az Uránuszt, a Szaturnusz holdjai közül egyeseket stb. Nem lett volna meglepõ, ha a Vénusz mellett is találtak volna holdat. Több észlelõ közzétette egy ilyen hold fölfedezését, ami azonban Hell szerint téves észlelés volt. Alább idézett kis könyvében errõl esik szó.

7. Id. mû 3. skk. o.

8. FRANCISCO FONTANA a 17. sz.-ban Nápolyban mûködött csillagász.

9. Ephemerides Astronomicae … ad meridianum Vindobonensem etc. a Hell által 1756 és 1793 között kiadott csillagászati évkönyv.

10. NICOLA-LOUIS DE LA CAILLE (1713-1762) francia csillagász, több pontos csillagászati katalógust készített.

11. MONTAIGNE, valódi nevén JACQUES LEIBAX (1716-1785?), az 1772. évi üstökös fölfedezõje, 1761. május 3-11. között a Vénusz közelében egy csillagszerû égitestet vélt látni, s azt Vénusz-holdnak tartotta. (Bartha Lajos szíves közlése)

12. PEHR WILHELM WARGENTIN (1717-1783) svéd csillagász és demográfus. Egyik jelentõs munkája volt az 1761-es és 1769-es Vénusz-átvonulás svédországi megfigyelésének megszervezése.

13. CHARLES MESSIER (1730-1817) francia csillagász; a csillagok között elmosódó foltként látható égitestekrõl („ködökrõl") készített katalógusa, amely 103 objektumot tartalmaz, ma is használatos.

14. JOSEPH LOUIS LAGRANGE (1736-1813) francia fizikus, csillagász és matematikus.

15.. MICHEL DE MAIRAN (1533-1592) francia moralista filozófus.

16. Optika: fénytan; dioptrika: az optika fénytöréssel foglalkozó része; katoptrika: az optika fényvisszaverõdéssel foglalkozó része.

17. JEAN DOMINIQUE CASSINI (1625-1712) olasz származású francia csillagász, a Cassini csillagász-dinasztia elsõ és legjelentõsebb tagja.

18. JAMES SHORT (1710-1768) angol optikus; két távcsövét is elvitték Cook kapitány expedíciójával Tahitire, ahol az 1769-es Vénusz-átvonulást figyelték meg velük.

19. Periódus, csomó, pályahajlás: egy égitest 6 pályaeleme közül három. A hat pályaelem ismerete lehetõvé teszi az égitest pontos pályaszámítását, ezért meghatározásuk minden újonnan fölfedezett égitest esetén fontos feladat.

20. A fényes égitestrõl érkezõ fénysugarak a távcsõ okulárjában (szemlencséjében) a lencse vagy lencsék felületein részben megtörnek, részben visszaverõdnek; az elõbbiek alkotják a vizsgált égitest képét, az utóbbiak viszont (melyeket az optikák tervezésekor gyakran hagytak figyelmen kívül) megfelelõ körülmények között (melyekrõl Hell alább ír) másodlagos képet adnak, ami szintén a megfigyelt égitest képe, de halványabb, elmosódottabb. Mint Hell kimutatja, ez az optikai hiba okozta azt a tévedést, hogy több észlelõ Vénusz-holdat vélt fölfedezni.

21. Id. mû 68. skk. o.

22. A vers eredetije:
            Non inconveniens corpus, et par est color;
            In dubium plane res ut merito venerit.

23. Dioptrikus távcsõ: olyan távcsõ, amelynek az objektívje is lencse; ma refraktornak nevezzük.

24. Konvex, azaz domború lencse (gyûjtõlencse).

25. Meniszkusz, azaz homorú lencse (szórólencse).

26. Gregory-rendszerû távcsõ: a tükrös távcsövek (amelyeknek tehát az objektívje nem lencse, hanem homorú tükör) egyik fajtája, melynél a fõtükör közepe át van fúrva, és a fényt a fõtükör fókuszpontján kívül elhelyezett homorú, ellipszoidális felületû segédtükör vetíti a fõtükör átfúrt közepéhez illesztett okulárba.

27. A Vénusz Nap korongja elõtt való 1769. június 3-i átvonulásának észlelése etc. Koppenhága, 1770.

28. 1. skk. o.

29. BACHOFF, a bécsi dán követ 1767. aug. 18.-án kapott utasítást, tudakolja meg, hogy Hell hajlandó-e megfigyelni a Vénusz-átvonulást Wardöben. Szept. 7.-én már küldi is a választ Koppenhágába: igen, ha elöljárói engedélyezik.

30. Societásomból: a jezsuita rendbõl.

31. CHRISTIAN HORREBOW (1718-1776) dán csillagász, 1765-tõl (apja utódaként) a koppenhágai csillagvizsgáló igazgatója.

32. Június Nonae-jáig: június 5-ig.

33. Expeditio Litteraria címû munkáját Hell csak tervezte, és csak részleteket készített el belõle (fõként a jezsuita rend 1773-as eltörlése miatt, illetve mert Hell tudományos munkája nem hagyott idõt a tervezett óriási mû elkészítésére), de ezek sem jelentek meg.

34. JEAN-BAPTISTE LE ROY (1720-1800) francia fizikus és mûszerkészítõ.

35. CARSTEN NIEBUHR (1733-1815) német utazó és természettudós.

36. JOHN DOLLOND (1706-1761) kiváló angol optikus, mûszerkészítõ. Hell gyakran rendelt nála mûszereket, így a magyarországi csillagdák felszereléséhez is.

37. Korrespondeálók: egybeesôk.

38. Kontaktusok: azok a pillanatok, amikor a távcsõben látott Vénusz-korong (be- és kilépéskor) kívülrõl illetve belülrõl érintkezni látszik a Nap korongjával. Eszerint tehát négy kontaktus van, ezek idõpontjának minél pontosabb meghatározása a mérés célja. (Természetesen más égitestek fedésekor is használatos a kontaktus fogalma.)

39. Id. mû 51. skk. o.

40. EDMUND HALLEY (1656-1742) angol csillagász, geofizikus, a róla elnevezett üstökös periódusának meghatározója; 1713-tól Királyi Csillagász.

41. Tubusokhoz: távcsövekhez.

42. JENS FINNE BORCHGREWINGK Gunnerus trondhjemi püspök ajánlotta Hellnek kísérõként, aki tolmácsként és segítõként is nagyon hasznosnak bizonyult az expedíció során.

43. JEAN-PAUL GRANDJEAN DE FOUCHY (1707-1788) francia csillagász.

44. Fekete csepp: optikai csalódás, amely esetünkben abban áll, hogy a Vénusz sötét korongja és a Napot körülvevõ sötét égi háttér között, amikor a Vénusz-korong széle már erõsen megközelítette a Napét, fekete, csepp alakú folt látszik megjelenni, ami megnehezíti a kontaktus idõpontjának meghatározását. A jelenséget Hell ismerte és számított rá.

45. A csillagok közé helyezendõ, ércnél maradandóbb emlékmû etc. Hell új csillagképeket javasol W. HERSCHEL, (az Uránusz fölfedezõje) és III. GYÖRGY angol király emlékére, és ezeket térképen is megrajzolja. Javaslatát csillagászati szempontok szerint az idézett részben indokolja.Bécs, 1789.

46. 36. skk. o.

47. JEAN NICOLAS FORTIN (1750-1831) kora egyik legkiválóbb mûszerésze, nagyon igényes tudományos mûszereket készített.

48. Az említett csillagképek a téli égbolt fényes, jellegzetes alakzatai.

49. WILLIAM HERSCHEL (1738-1822) német származású angol csillagász, saját készítésû, kitûnô mûszerei segítségével igen sok jelentôs fölfedezést tett.

50. Az Uránusz (Hell még Urániának nevezi), amelyet Herschel 1781-ben fedezett föl.

51. Ahogy a földrajzban két koordinátát használnak a földrajzi helyek egyértelmû megadására (a földrajzi hosszúságot és szélességet), úgy a csillagászatban is, bár itt többféle koordinátarendszer használatos. Itt a csillagok ún. ekliptikai koordinátáinak egyikérõl, a Nap látszó égi útjától, az ekliptikától való szögtávolságról, az ekliptikai szélességrõl van szó.

52. Azaz: a világ összes csillagászának.

53. JOSEPH JEROME LE FRANCOIS DE LALANDE (1732-1807) francia csillagász

54. Az epigramma eredeti szövege:
         HERSCHELIUS vivet, dum Tellus, dum Astra manebunt
                 Newtono suppar, nec minor Arte sua.

55. Az epigramma eredeti szövege:
         Et decet: Astrororum ut Scitum veneremur in Astris
                 Regem, qui HERSCHELIUM, qui fovet Artis Opus;

57. PINZGER FERENC S. J.: Hell Miksa emlékezete II. köt. 91. skk. o.]
P[ATER] HÖLLER 1713-tól Hell rendtársa volt.

58. Koppenhágában.

59. P. PILGRAM ANTAL (1730-1793) Hell rendtársa és segítõtársa. Amíg Hell Vardöben járt, 1769-ben, 70-ben és 71-ben õ adta ki az Ephemeridest és helyettesítette Hellt.

60. R. P.: reverendus pater, azaz tisztelendõ atya.

61. Uo. 93. skk. o.

62. THOTT gróf titkos tanácsos, osztrák belügyminiszter, a tudományok pártfogója; Hell sokszor említi.

63. Itt Hell téved: a sarki fényt is, a földmágneses tér változásait (az ún. mágneses viharokat) is a Napról jövõ elektromosan töltött részecskék okozzák, amelyek napkitörések alkalmával nagy mennyiségben érkeznek magnetoszféránkba. Valóban van tehát összefüggés a két jelenség között.

64. Uo. 107. skk. o. WEISS FERENC (1717-1785) magyar matematikus és csillagász, 1753-tól a nagyszombati, 1777-tõl a budai csillagvizsgáló igazgatója.

65. TOBIAS JOHANN MAYER (1723-1762) német matematikus és csillagász.

66. A Nap parallaxisa: az a szög, amely alatt a Föld sugara (merõleges rálátás esetén) a Napról látszik. Ez mai adataink szerint 8"794148. Meghatározására Hell idejében azt használták ki, hogy amikor a Vénusz a Földrõl nézve átvonult a Nap elõtt, a jelenséget a Föld különbözõ helyeirõl nem pontosan ugyanakkor és a Napnak nem ugyanazon részén látták. Ezért észlelte Hell a jelenséget, és ugyanakkor más észlelõk is a Föld más helyein. Az észlelt adatokból aztán kiszámították a Nap parallaxisát, és természetesen annál pontosabb értéket kaptak, minél pontosabb volt a Vénusz-átvonulás megfigyelése.

67. CHARLES GREEN angol csillagász, aki James Cook kapitány hajóján Tahiti szigetére hajózott, hogy ott észlelje ugyanazt a Vénusz-átvonulást, amelyet Hell Wardöben észlelt. Green a megfigyelés idején a trópusi forróság miatt életét vesztette.

68. A Föld a Nap körül ellipszispályán kering, tehát a Föld-Nap távolság változik. Emiatt változik a napparallaxis is; ezért adják meg azt a középtávolságra, azaz akkorra, amikor a Föld-Nap távolság a földpálya fél nagytengelyével egyenlõ. Apogeumban (azaz amikor a Föld a Naptól legtávolabb van; ezt a helyzetet helyesebben aphéliumnak kellene nevezni) a parallaxis értéke ennél természetesen kisebb, perigeumban (amikor a Föld a Naphoz legközelebb jár, azaz helyesebben perihéliumban) pedig nagyobb.

69. LEONHARD EULER (1707-1783) svájci matematikus, a tudománytörténet egyik legnagyobb matematikusa. Pétervárott dolgozott, csillagászati problémákkal is foglalkozott.

70. ALEXANDRE GUY PINGRÉ (1711-1796) francia csillagász.

71. JOSEPH LIESGANG (1719-1799) osztrák csillagász, Hell munkatársa Bécsben, késõbb Lembergben dolgozott.

72. Recueil pour les Astronomes, JOHANN BERNOULLI mûve.

73. JOHANN BERNOULLI (1744-1807) svájci csillagász és matematikus, a híres Bernoulli fizikus dinasztia egyik viszonylag kevésbé jelentõs tagja. Egy ideig a berlini csillagvizsgáló igazgatója volt.

74. Az idõegyenlítés a valódi napidõ és a középidõ eltérése. A Nap egymást követõ delelései közt eltelt idõ az év különbözõ szakaiban más és más, ezért ha a Nap járása alapján számítanánk az idõt, akkor a napok hossza folyton változna (az év leghosszabb és legrövidebb napjának hossza közt kb. 30 perc különbség van). Ennek kiküszöbölésére vezették be, elég bonyolult, itt nem részletezendõ módon, az egyenletes járású középidõt, amely a valódi napidõhöz képest hol siet, hol késik. Ezt egy elképzelt, un. középnap járása alapján adják meg.

75. NEVIL MASKELYNE (1732-1811) angol csillagász, 1765-tõl Királyi csillagász, a tengeri navigációban több évszázadon át használatos fontos csillagászati évkönyv, a Nautical Almanach kiadásának kezdeményezõje.

76. ABRAHAM GOTTHELF KÄSTNER (1719-1800) német matematikus és költõ, a göttingeni egyetem geometria és fizika tanára.

77. A csillagidõ az égi koordináták alappontja, a tavaszpont járása alapján számított idõmérték. Mivel mind a valódi Nap, mind a középnap a tavaszponthoz képest elmozdul az égen (egy év alatt egy kört látszanak megtenni a csillagok közt), a középidõ és a csillagidõ egymástól eltérõ mérték: 1 csillagnap kb. 4 perccel rövidebb 1 középnapnál.

78. Rektaszcenzió: az égi koordináták egyike az ún. ekvatoriális (egyenlítõi) koordinátarendszerben.

79. Uo. 133. sk. o.

80. A budai egyetem 1880-ban tartott megnyitó ünnepségérõl van szó.

81. Uo. 135. skk. o.

82. Az új bolygóról: az Uránuszról, amelyet W. HERSCHEL 1781-ben fedezett föl.

83. Pleiadok: egy szabad szemmel is látható nyílt csillaghalmaz, magyar neve Fiastyúk.

84. Parallaktikus szerelés: a távcsõ olyan felállítása, amelyben a mûszer két tengely körül forgatható, egyikük az ég északi pólusára mutat (azaz párhuzamos a Föld forgástengelyével), ezt óratengelynek nevezzük; a másik erre merõleges, ez a deklinációs tengely. Az ilyen szerelésû mûszer egyik elõnye, hogy ha a vizsgálandó égitestet már beállítottuk, akkor a mûszert csak az óratengely körül kell forgatni (egyenletesen), hogy az égitest a látómezõben maradjon.

85. Kulmináció: delelés.

86. Ez a mondat természetesen ironikus megjegyzés.

87. Kiadatlan, eredetije a göttingeni egyetem könyvtárában.

88. Bécsi firkászok: itt Hell elsõsorban BORN IGNÁC (1742-1791) lovagra utal, aki szintén jezsuita volt, de kilépett a rendbõl és ettõl kezdve minden módon támadta azt. Hell tudományos munkásságát is megtámadta. Itt megemlítjük, hogy Hell halála után a támadások nemhogy abbamaradtak volna, de fokozódtak; KARL LUDWIG LITTROW (1811-1877), atyja utóda a bécsi csillagda igazgatói székében, alaptalanul megtámadta Hell wardöi mérését, és hamisítással vádolta szerzõnket. Állítását arra alapozta, hogy szerinte Hell wardöi kézirataiban törlések és más színû tintával történt javítások akadnak. (Littrow különben színvak volt!) Állításait többen is vitatták, igyekeztek Hell „jóhiszemûségét" bizonyítani stb. SIMON NEWCOMB (1835-1909) amerikai csillagász lényegében pontot tett a Littrow által provokált évszázados vitára, teljes mértékben bizonyítva Hell igazát és becsületességét.

89. CORNIDES DÁNIEL (1732-1787) magyar történettudós, 1787-tõl a pesti egyetemi könyvtár „õre".

90. Kiadatlan; eredetije a göttingeni egyetem könyvtárában.

91. GEORG CHRISTOF LICHTENBERG (1742-1799) német fizikus.

92. FRANZ PAULA TRIESNECKER (1745-1817) osztrák csillagász.

93. TOBIAS JOHANN MAYER (1723-1762) német csillagász, a göttingeni egyetem tanára és 1754-tõl a csillagda igazgatója.

94. JOHANN BODE (1747-1826) német csillagász, legismertebb mûve az 1801-ben megjelent Uranographia címû mûvészi csillagképatlasz. Nevét holdkráter is õrzi.

95. Az újonnan felfedezett bolygónak Bode ajánlotta az Uránusz nevet.

34 oldal *

Mindenesetre a Hold Naptól megvilágított gömbje nagy nagyítású távcsövekkel domborúnak és gömbszerûnek tûnik fel, de itt nem a megvilágított Hold vagy Vénusz gömbjérõl szólok, hanem a sötétrõl, amelynek domborúságát, amikor a Nap korongján figyeljük meg sötét üvegen keresztül, nem lehet látni. (M. Hell jegyzete)

képaláírás:

Hell rajza a Vénusz átvonulás kontaktusainak értelmezéséhez

44 old *

(*) Egyes megfigyelôk ezt a pillanatot veszik belsô kontaktusnak.

(**) Mások ezt a pillanatot mondják belsô kontaktusnak, mindketten helytelenül, mint fentebb megmutattuk. (M. Hell jegyzetei)