(1868. január 22.)
Pest, 22/1 868.
Kedves fiam !
Rég nem örültem
semminek inkább, mint arcképednek. Íróasztalomon
áll, kedves órád mellett, s dolgozás
között ránézek, s gondolom, mennyivel
kellemesebb munkával foglalkozol, s ez jó kedvbe
hoz. A fotográfiák éppen anyád névnapjára
érkeztek. Alkalmasint nem is jutott eszedbe, de a sors
jól rendezé, s nem hiszem, hogy valami több
örömöt adhatott volna neki, mint hogy e napon -
habár csak in effigie - körünkben megjelentél.
Anyád és a leányok azt találják,
hogy vonásaid s fõképp kifejezésed
férfiasabbak. Én csak azt látom megelégedéssel,
hogy gond nem zavar, s bátran nézesz a jövõnek
szemébe, s ez a fõdolog. A férfiúi
kor, mint késõbb az aggság, úgyis
nagyon hamar jönnek; adja az ég, hogy mentül
tovább fiatal maradjál, testben s fõképp
lélekben, mely az emberek nagyobb részénél
- fõképp századunkban - még hamarabb
elvénül, mint a test. De ezek régi, elkopott
dolgok, s ma - fájdalom! - újságot is írhatok.
A Lipót templomának kupolája a pillérekkel
együtt, melyek azt tarták, ma fél négykor
délután ledõlt. A szép épület,
mely városunk felett emelkedett, most csak egy halom töredék,
mely az épen maradt falak között a templomhajó
belsejét eltölti. Bármily nagy a kár,
nagy megnyugtatásomra szolgál, hogy legalább
egy ember sem vesztette életét, mi bizonyosan nem
volna így, ha a katasztrófa csak néhány
órával késõbb történt
volna. Ybl, kire a templom béfejezése bízva
volt, már november vége felé jelenté,
hogy a pillérek egyikéhez nincs bizodalma. A városi
municípium bölcsességében csak mosolygott,
és midõn Ybl javaslá, hogy a kupola falai
lehordassanak, erõsen meg volt gyõzõdve,
hogy az építész csak azért tanácsolja
ezt, hogy többet keressen. Én az építés
folytatását betiltám, és komissziót
rendeltem megvizsgálására, s miután
tudomásomra jutott, hogy a pillérek belseje vegyes
anyagból (gemischtes Mauerwerk) készült, s
nagy részben a porózus neustifti kõbõl,
azt határoztam, hogy az építést mindaddig
folytatni nem szabad, míg az egész egypár
kitûnõbb külföldi építész
által meg nem vizsgáltatott. Még pár
nap elõtt alapos remény volt, hogy az épületet
még nyugodtan leszedhetjük. De az erõs szelek,
melyek a kupolát az utolsó napokban megtámadták,
meghiúsították végre e reményt
is, és ma az egész felépítvény
s a pilléreknek fele egy roppant halomban fekszik a templom
közepében. Holnap kezdi a külön e célra
kiküldött komisszió munkálatait. Tudósítani
foglak az eredményekrõl. Egy dolgot graphice megmutatott
az eset: hogy azon alapokra, melyeket elõdeink raktak le,
semmit sem építhetünk. Ég áldjon
meg.
Szeretõ apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra