(1867. december 31.)
Pest 31/12 67.

   Kedves fiam!

   Pár óra múlva az év végét érjük. Kedveseim közül távol tõlem csak Te vagy, s most elõször történik, hogy e napon [nem] szoríthatlak karjaim közé. De légy meggyõzõdve, helyed nincs bétöltve, s ha szóval nem mondhatom is el, kívánataim, melyek követnek, nem kevésbé õszinték, mint ha köztünk lennél. Tartson az ég, neveljen férfiúvá, s adja, hogy boldogan lássalak. Csaknem kifogytam az idõbõl, hogy magamnak sokat kívánjak, annál nagyobbak óhajtásaim számotokra. Oly megelégedve szeretnélek látni, mint emberek e földön lehetnek, s ha ezt elérem - ami részben tõled függ, mert hisz minden való megelégedés csak azon aránytól függ, melyben hivatásunkat betöltjük -, ha boldogan látlak, éltem legfõbb vágya teljesült.

   Ég áldjon minden áldásával.

Szeretõ apád
Eötvös

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra