(1867. december 24.)
Pest 24/12 867.
Kedves fiam !
Soha még házunk
karácsony estvéjén ily csendes nem volt.
Anyád Jolán- és Mariskával Trefortékhoz
ment, Ilona náthás és ágyban fekszik.
Én Gypsyvel magam ülök szobámban, s várva
anyádra, ki, mint mondá, egy óra múlva
visszajön, azalatt e sorokat írom, ha távolból
is, legalább gondolatjaimmal veled társalkodjam.
Bár egy óráig veled lehetnék. De reménylem,
jól érzed magadat, s ha ezt biztosan tudnám,
evvel beérném. Ámbár valószínûleg
írtál, leveled nem érkezett meg. A hófúvatok
minden vasutat járhatlanná tettek, s miután
a fõbb vonalakon a postalovak csak már a históriához
tartoznak, minden közlekedés megszakadt. Andrássy
Bécsben van, s a legfontosabb országgyûlési
tárgyalásokhoz nem jöhet le; mi itt veszekszünk
a képviselõházzal, s miniszterelnökünkkel
telegramok által tanácskozunk. Tegnap 7 telegramot
kaptam, s ugyanannyit küldöttem el, s így talán
nemsokára megszokom a távsürgönyöket,
melyeknek érkezése elébb idegessé
tett. Tegnap ment át a zsidóemancipáció
a fõrendeknél. Csak négyen szavaztak ellene,
a többi nagyúr hatalmasan szónokolt az egyenlõség
mellett. Én 1840-ben tartottam nagy beszédet ez
ügyben, mely akkor méltóságos kollégáim
között nagy botrányt okozott. 842-ben írtam
az emancipáció mellett, mi természetesen
még nagyobb skandalumot okozott, és azért
ez alkalommal hallgattam. Valószínûleg akkor
jobb lett volna, ha hallgatok, s most, ha szólok s diadalmi
zajt ütök, hogy azon elvek, melyeket én mondtam
ki elõször, az egész ország által
elfogadtattak. Barátaim tanácsolták ezt,
de elhagytam. Elõször azért, mert nem fér
össze nézeteimmel, hogy nagy kérdések
közé parányi személyemet vegyítsem.
Másodszor, mert igen nevetségesnek tartanám,
ha azt, mit végre is csak a mindig terjedõ világosság
s a közvélemény hatalma véghez vitt,
magamnak tulajdonítanám. Úgyis az egész
szavazat nem meggyõzõdésnek eredménye,
hanem csak azon félelemnek, mely urainkat megszállta,
hogy a közvélemény által ne tartassanak
annak, miknek õket jobb ismerõseik tartják:
obskuráns, mindenben hátramaradt úriembereknek.
Nem volt semmi kedvem, hogy a diszkusszióban részt
vegyek, s így a beszéd, melyet azon esetre készíték,
ha valaki a törvényt ellenezné, kárba
veszett. Én a politikában valóságos
Zukunft-muzsikus vagyok, ki egész életemen át
oly dallamokat énekeltem, melyeket húsz évvel
késõbb minden susztergyerek fütyöl, de
melyeket akkor senki érteni nem akart. - Mennyire áll
ez, azt egy könyvbõl fogod látni, melyet a
napokban küldeni fogok, s melyet cáfolatul adtam ki
azok ellen, kik egyik ülésünkben következetességemet
támadták meg. - Miután félek, hogy
éppen e részben benned is sok van természetembõl,
azért valóságos megnyugtatásomra szolgál,
hogy más pályán látlak. Haladj bátran
elõre, és ne sajnáld fáradságodat.
A tudomány körében a legnagyobb erõfeszítés
eléri jutalmát, mert azt nem várja az emberektõl,
hanem magában a tudományban találja. A legfõbb
élvezet a földön azon érzet, hogy magasabb
álláspontot értünk el; s az emberek
legjobb akarattal alacsony vállaikon nem emelhetnek senkit
magasra, azt mindenki csak saját erejével teheti.
Adjon az ég erõt ehhez, adjon kitartást s
annyi megelégedést, mennyi egy emberi szívben
megfér. Hogy egész háznépünk
köszönt s csókoltat, az magától
értetik. Isten áldjon meg.
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra