(1870. augusztus 17.)
Karlsbad 17/8 870.

   Kedves fiam !

   Már panaszkodni kezdtem magamban hallgatásodért, midõn ma leveled érkezett. Mit Jolánról s férjérõl írsz, saját meggyõzõdésemet fejezi ki. Kinek úgynevezett kitûnõ emberekkel annyi dolga volt, mint nekem, az ezen speciest megutálja, s én áldom istenemet, hogy két leányomnak oly férj jutott, ki nem vágyódik a hazai pantheon után, s inkább saját családját boldogítja, mint hogy állítólag e nemzet boldogításáért fáradva - idejét fecsegéssel töltse. - Bõségében vagyunk ily kitûnõségeknek még itt is, és Somssich és Horvát Boldizsár nagy pátosszal discutálja az ország ügyeit még itt is, vitatkozva Ghyczyvel a kifogyhatatlan tárgyról, míg körülöttük öt-hat becsületes táblabíró hallgatja a bölcs beszélgetést, s bizonyosan sajnálja a többi fürdõvendégeket, hogy e mély státuszférfiúi diszkussziót nem érthetik! -

   Én, mint gondolod, kellõ távolságban tartom magamat, s hogy ne apprehendáljanak - fejfájással mentegetem magamat, noha hála istennek, nincs bajom. Idõmet Palival töltöm vagy Roscherral, ki a napokban jött, és Csermákkal, ki a legkitûnõbb phisiologok egyike, beszélgetek, többnyire pedig felmegyek az erdõbe, a fenyõk illatától környezve szabad tért engedek gondolataimnak. Nem képzelheted, oly embernek, kinek egész idejét 11 hónapon át hivatalos teendõi foglalják el, s ki nem ér rá, hogy arról, mi õt tulajdonképp érdekli, nyugodtan gondolkozzék, mily gyönyört nyújt a reflexió, s mily kellemes órákat töltök így, míg Somssichék valószínûleg sajnálnak, hogy annyit unom magamat. - Amint látod, egészen különbözõ módon élünk. Én tulajdonképpen henyélek, te férfiasan a munkához látsz, s önállóan próbálkozol meg tudományoddal. Irigyelhetném sorsodat, mert nincs nagyobb boldogság, mint tetterõnknek érzete, azonban élveztem e boldogságot, és áldom istenedet, hogy azt neked is juttatta. Ha van gyönyör a világon, azt csak a tudomány és a szeretet adja, csak akinek esze és szíve egy tág kört bír körülfogni, ki e nagy világ vagy a történet bámulatos rendjét megérteni s a meleg érzést, mellyel egy kedves lény hozzá közeledik, viszonozni tudja, az érzi, hogy a világon boldogok is lehetünk. - Képzelhetem a habozást, mely tárgyad választásánál elfog. Annyi érdekes fekszik elõtted, miáltal egyaránt vonzódva érzed magadat. Greif hinein in's volle Leben, Wohin du greifst, überall ist es interessant és végre - és itt tapasztalásból szólok, korodban bárhol kezdjük a munkát, mindegy, a fõdolog csak az, hogy hozzáfogjunk és komolyan foglalatoskodjunk vele. Minden munka erõsít és neveli képességünket, és ez a fõdolog. - De orvosom eltiltotta a sok írást, s oly tárgyról szólok, melyet akár holnapig folytathatnék, s azért végzem soraimat azon kéréssel, hogy jövõ leveledben útitervedet közöld velem. - Én kúrámat szept. 3-án végzem, s innen, ha semmi közbe nem jön, még egy hetet utazva akarnék tölteni. Ha tudom, Tyrolis mely részében vagy, egy bizonyos napot határozhatunk meg találkozásunkra, s együtt mehetünk kedves Jolánomhoz. Anyádnak csókoltatom kezeit. Csókold Mariskát is és szeresd

szeretõ apádat
Eötvöst   

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra