(1870. április 29.)
29/4 870.
Kedves fiam!
Földeákról, hol nehány napot töltöttem, visszatérve, leveledet találtam, melyben törvényjavaslataimról írsz. Örülök, hogy középtanodai törvényemet helyesled, s nem bámulom, hogy egyetemi törvényem nem nyerte el megelégedésedet, miután a hajlamot, mellyel a teológia iránt viseltetel, ismerem, azonban csalódol, ha azt hiszed, hogy a 3 teológikus kart indítványozva csak állásom kényszerûségét követtem. - Nem osztom ugyan azoknak nézetét, kik a teológiát a tudomány objektumának elismerni nem akarják. Minden, mivel az emberi ész foglalkozik, tárgya a tudománynak is, s idetartozik azon viszonyok vizsgálata is, mely az ember és világ és az istenség között léteznek. Az állítás, hogy e viszonyok a tudományos vizsgálat tárgyát nem képezik, ugyanaz, mely az ultramontán katolicizmus által századokon át védelmeztetett, s melynek legyõzése által szabadságunk megalapíttatott, úgyhogy ha a nagy küzdelmeken végigtekintesz, melyeknek civilizációnk jelen állását köszönjük, ezek Abélard-tól Luther Mártonon és a többi reformátorokon keresztül Schleiermacher és Renanig mind a teológiai kar körében folytak le. - Nem osztom tehát a nézetet, mely a teológiát a tudományok sorából kitörli, sõt meg vagyok gyõzõdve, hogy jelen civilizációnk, mely állását annak köszöni, hogy a szabad vizsgálat minden térre kiterjesztetett, senkinek nem köszön többet, mint a teológusoknak, azonban, mint tudod, személyesen nem nagy hajlamot érzek ezen úriemberek iránt, s részemrõl nem sajnálnám, ha velök az egyetemen nem találkozom. Az okok, melyek engem arra bírtak, hogy a teológikus fakultásokat tervembe felvegyem, mások. -
Mindenekelõtt tekintetbe veendõ, hogy ha a katolikus fakultást a pesti egyetembõl kizárom, nem akadályozhatom, hogy minden püspök teológusait szemináriumában nevelje, és hogy a katolikusok a löweni egyetem mintájára egy külön katolikus egyetemet állítsanak, sõt azon kénytelenségbe jövök, hogy az egyetem alapjából körülbelül 800000 ftot (azaz a teológiai fakultás külön alapítványait) szabad rendelkezésökre adjam, és miután a püspöki szemináriumok mindenütt az ultramontanizmus iskoláinak bizonyultak be, és az 1830-ban megalapított löweni katolikus egyetem Belgiumban az ultramontanizmust megalapította, én éppen azon érdekeket féltve, melyek neked is szíveden fekszenek, nem merném követni azon utat, mely egy sokkal míveltebb nemzetnél is, minõ a belga, a szabadságra nézve oly veszélyesnek bizonyult be, míg a teológiai fakultásoknak megtartása a német egyetemeken, fõképp ott, hol, mint Tübingában vagy Bonnban, a két konfessziónak teológikus kara egymás mellett áll, éppen az ellenkezõ eredményekhez vezetett; mert nincs senki, ki ezen viszonyok tanulmányozásával foglalkozott, ki nem ismerné el, hogy a szabadabb lendület, mely századunkban a katolicizmus körében is észrevehetõ, a német egyetemek körében támadt, s hogy azon egész oppozíció, mely a conciliumon az infallibilitás ellen küzd, nem léteznék, ha azt a német teológiai karok nem készítették volna elé.
Ezen okon kívül, mely elõttem nagy fontossággal bír, van egy más, nem kevésbé figyelemreméltó, mely országunk sajátságos helyzetében fekszik.
Ha a pesti egyetemen teológiai karokat nem állítunk fel, valamint a katolikusok, úgy a protestánsok és görög nem egyesültek külön intézetekben és külön helyeken fogják nevelni papjaikat. - Én ezt még a protestánsokra nézve sem tartom kívánatosnak, mert kétségtelen, hogy ez esetben Debrecen, Patak és Sopron rivalitásba, sõt ellentétbe fognak lépni egymással, és bizonyosan káros, ha azok, kik a népre oly nagy befolyást gyakorolnak, mint a különbözõ felekezetek papjai, még azáltal sem hozatnak érintkezésbe, hogy egy helyen neveltetnek. Ily elkülönözés bizonyosan nem mozdítja elé egységünket. De mennyivel károsabb az a görögkeleti egyházra alkalmazva, s mily következéseket várhatunk, ha az ország román és szerb papjai Balázsfalván vagy Karlovicán egyenesen nemzetellenes irányban neveltetnének? Nem ringatom magamat azon reményben, hogy egy görögkeleti teológikus fakultás felállítása azon nemzeti ellentéteket azonnal meg fogja szüntetni, melyek, fájdalom, hazánkban léteznek; de hogy az, ha ezen nemzetiségek papjainak egy része - s éppen a kitûnõbbek - e hon többi polgáraival egy helyen nyerik mívelésöket, befolyással lesz az ellentétek kiegyenlítésére, az elõttem bizonyosnak látszik, úgy mint kétségen kívül kívánatos az is, hogy a nemzetiségek papjai - azaz éppen azok, kik reájok legtöbb befolyást gyakorolnak - jobb nevelést nyerjenek, mint Karlovicán vagy Balázsfalván még lehetõség sincs. -
Attól, hogy a teológiai fakultások itt Pesten veszélyesek lehetnének, ne félj. Mûködésük veszélyes lehet, de csak ott, hol az homályban történhetik; mint bizonyos növények, úgy az ultramontanizmus különbözõ nemei csak a sötétben tenyésznek, és a középkor skolasztikája ellen nincs jobb óvszer, mint a nyilvánosság, mely egyetemeinken létezik.
Ma este várom anyádat
és a lányokat, kik Bécsben voltak, s e hosszú
levelet fõképp annak köszönd, mert soká
várattak. Ha idõd van, írjál mentül
elébb. Ég áldjon meg.
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra