(1870. március 19.)
19/3 870 Képviselõház
Kedves fiam !
Minden ajándékok
között, melyeket névnapomra kaphattam volna,
bizonyosan a legkedvesebb volt leveled; mert arról biztosít,
hogy ismét régi jó hangulatodban vagy. Én
is lassankint le kezdem gyõzni rosszkedvemet, ámbár
az utolsó idõben tapasztaltak igen leverõleg
hatottak reám. - Nemcsak kultúránk, de intelligenciánk
sokkal alantabb fokon áll, mint valaha gondoltam, s így
sokról kell lemondanom, mi életem reménye
volt, legalább annyiban, hogy amit dolgozom, annak eredményét
nem fogom látni. - Feladatom alig más, mint hogy
a jövõ építményeinek helyet csináljak,
és a haladásnak útjait egyengessem, s mert
végre mindenkinek személyes indokra is van szüksége,
mely õt buzdítsa, én avval vigasztalom magamat,
hogy te majd folytatni fogod mívemet, s így a magyar
kultúrának és tudományosságnak
megalapítása ha nem is az én, legalább
kettõnk nevéhez lesz kötve. Kollektív
dicsõségünk. - - A nézeteket, melyeket
terminológiánkról közlesz, egész
kiterjedésökben osztom. Alig képzelhetek nagyobb
oktalanságot annál, hogy a sok akadályokhoz,
melyekkel a tudomány mezején küzdünk,
még eggyel többet állítsunk fel; és
senki nem fogja tagadni, hogy a magyar terminológia csakugyan
nagy akadály. Magamon tapasztalom, hogy míg legalább
népszerûen írt természettudományi
könyveket minden nyelven írtak, csak éppen
a magyarokat nem használhatom. Azok, kik a tudományokat
magyarul tanulják, az ellenkezõ bajban szenvednek,
s így ez is emeli a kínai falat, mely a nyugottól
elválaszt, s melynek, fájdalom, nem azon oldalán
állunk, hol sok tudomány található.
- Újabb idõkben (s ebben egy kis érdemem
van) az emberek kissé józanodni kezdenek, és
a purizmus Don Quijote-jai is felhagynak fanatizmusokkal, míg
azonban a természettudományi irodalom Szabó
Józsefék és consortesei kezében marad,
addig a bajon gyökeresen segíteni nem lehet. Az irodalom
ferdeségeit csak írók hozhatják helyre,
s reménylem, ha ti, fiatalemberek a munkához fogtok,
a régi akadémikusok csak mint makulatúra
fognak használni. - Kérlek, írd meg, vajon
munkáim német fordítását megkaptad-e?
Ráth már hetek elõtt mondá, hogy elküldé,
de a könyvküldeményekben oly rendetlenség
uralkodik, hogy a könyvárus állításához
bizodalmam nincs. - Ma van névnapom, s kívüled
együtt vannak gyermekeim, éppen távolléted
okozza, hogy folyvást reád gondolok. - Reménylem,
júliusig túl leszel doktorátusodon, s akkor
legalább hosszabb idõre hazajössz, mert már
nagyon vágyódom utánad. A leányok
csak félig tartoznak a családhoz. Mikorra eszök
lesz, mint a fecske, ha szárnya nõtt, elrepülnek,
s csak emléköket hagyják apai házokban.
- Még nevök is megváltozik, de a fiú
egy marad a családdal, s bármerre menjen, nem válhat
el apjától, hozzákötve azáltal,
mi jóravaló ember elõtt a legbecsesebb -
neve által. - Ha csak lehetséges volna, pár
napra kimennék Heidelbergbe, mert egészségem
egy kis receptiot kívánna, azonban nem távozhatok
egy napra sem, és utazás helyett kis unokámmal
mulatok. - Gyönyörû gyermek, s nekem kettõsen
kedves, mert anyjához hasonlít. Ha kék szemébe
nézek, s inartikulált örömkiáltásait
hallom, úgy látszik, anyját látom,
mi körülbelül 23 évvel megifjít.
- Jolánta, úgy látszik, most kegyesebb Inkey
iránt, úgy hiszem, lesz valami az egészbõl,
s én azt nagyon óhajtom, mert jó, becsületes
fiúnak tartom, és mi észbeli tehetségeit
illeti, sem magasabb, sem alantabb nem áll másoknál,
kik talán ügyesebben mozognak, de egy eszmével
sem gazdagabbak, mint szegény Pista. Általján
fiatalemberek legfeljebb a dresszúrában és
nem a nevelésben vagy észben különböznek
egymástól. Hisz esze kevésnek van, nevelése
pedig egynek sem. - Azonban a fiatalabbak itt is valamivel jobbak,
és az egyetemen haladás vehetõ észre,
még a juridicus facultásban is, éspedig ez
az úrfiak, azaz a legtudatlanabbak fakultása. -
Szavazni kell - Isten áldjon meg. Jót kívántál
névnapomra, a legjobb, mit isten velem tehet az, ha addig
élek, míg mint az emberiség hasznos tagját
s mint megelégedett embert láthatlak.
Szeretõ apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra