(1870. január 29.)
29/1 870.

   Kedves fiam !

   Január 25-én írt soraidat a mai postával vettem. - Azon leszek, hogy még a napokban küldhessek párszáz forintot, azonnal, mihent a szükséges pénzt kikölcsönözhetem, mert a farsang költségei sovány tárcámat kiürítették, és nem áll a jelen pillanatban semmi rendelkezésemre. Nem teszek szemrehányásokat, sõt még azon intéssel is megkimélnélek, hogy "a lángocskát, melyet eloltani még erõs szándékod nincs", mégis soká ne lobogtasd - ha erre helyzetem nem kényszerítene. -

   Sokkal többre becsüllek, semhogy brutális élvezetektõl féltselek - A bor s azon leányok, kiknek kegye pénzbe kerül, soha nem fognak kielégíteni, sõt hosszabb idõre még mulattatni sem. És e tekintetben minden aggodalom nélkül nézném tévelygéseidet, aggasztó itt csak a pénzkérdés, s ezt illetõleg nem ajánlhatók elég vigyázatot, mert habár arról biztos lehetsz, hogy addig, míg hatalmamban áll, minden áldozatra kész vagyok, csak zavarba ne jöjj: fájdalom, saját hatalmam e részben oly csekély, hogy nem sok áldozatot bír el. - Ismered anyád vagyonát, mely összes vagyonunkat képezi, s a terhek levonása után körülbelül 12000 frtot jövedelmez. Ebbõl múlt évben reád valamivel többet költöttem 3000 frtnál. Most számítsd ehhez háztartásom s a 3 leány költségeit, s látni fogod, hogy nagyobb adósságoktól csak azáltal menthetem meg magamat, mert mint miniszter 12000 frt fizetést kapok, mely azonban alkotmányos országban mindig bizonytalan, s az országgyûlés egy szavazatától függ, mely valamely fontosabb kérdésben kisebbségben hagyván, lemondásra kényszerít. - Azért írom mindezeket, hogy meggyõzõdjél, miként nem fukarság vagy az, mert ifjú örömeidet irigylem, hanem a kényszerûség bír arra, hogy annyiszor takarékosságra intelek. - Reménylem, intéseim sem fogják csökkenteni bizodalmadat, s nem fognak akadályul szolgálni, hogy ha zavarba jössz, mindig hozzám fordulj. - Hisz minden körülmények között én mindenesetre könnyebben s kevesebb áldozattal segíthetek a bajon, mint te, és segíteni fogok mindig, míg hatalmamban áll, csak egyre kérlek, nyugalmam, egész jövõd, sõt a becsület nevében, hogy soha ne játsszál, s ha talán most is egy kis veszteség merítette volna ki oly hamar pénztáradat - tekintsd elveszettnek, s ne iparkodj azt visszaszerezni. - Fõképp e tekintetben kívánok megnyugtatást, s azért kérlek, ha játszottál - add szavadat, hogy azt tenni többé nem fogod.

   Korodban fõképp az, ki oly viszonyok között nevelkedett, mint te, nem ismeri a pénzkérdések fontosságát.

   Én magam 28 éves lettem, míg az életnek ezen legprózaibb s kínosabb oldalát ismerni tanultam; de hidd el, nincs jólétünkre, sõt még arra nézve is, hogy valami kitûnõt véghez vigyünk semmi nagyobb béfolyással, mint az, hogy jövedelmeinkkel kijönni tanuljunk. - Nem tartozol azok közé, kiknek a takarékosság természetében fekszik - nem bámulom, az nem tartozik családi tulajdonaid közé -, de annál szükségesebb, hogy ezt magadnak megszerezzed, mi elsõ idõben erõmegfeszítésbe kerül, de elérhetõ, s mindenesetre megéri a fáradságot, mert függetlenségünk feltétele.

   Ha tõlem függne, szívesen felmentenélek e kénytelenségtõl. Az isten megtagadta tõlem azon legfõbb boldogságot, hogy gyermekeimet legalább minden anyagi gondtól felmenthessem, de miután azt nem változtathatom meg, szükség, hogy õket s fõképp téged jókor figyelmeztesselek helyzetedre, hogy annak jó és rossz oldalait szemed elõtt tartva, aszerint intézd dolgaidat. - Minap volt nálam az öreg Wodianer, és mondá, hogy szívesen cserélne velem. Ha tõlem függne, elfogadnám az ajánlatot. Átengedve mindent, amit írtam, amit tettem, s még ezentúli törekvéseim céljait is, és átvéve helyette millióit, mivel mindenesetre azon elõny járna, hogy amit szereztem, köztetek feloszthatnám, míg most, egész életem fáradozásaival számotokra nem szerezhettem mást, mint jó nevet s talán jóakaratot, mely, ha az életben felléptek, a pályán fogadni fog; azonban nem áll hatalmamban, hogy Wodianerrel cseréljek, elfogadjam, mit valószínûleg senki sem bánna meg hamarabb, mint õ, és így az egésznek íróniája az marad, hogy neked szegény apád van és lesz, olyan, ki mindenét szívesen megosztja véled, sõt egészen rendelkezésedre teszi, de kinek nem sokja van, mirõl rendelkezik, s hogy eszerint kell rendezni életedet - a lehetõségig takarékosan most, s úgy, hogy magadnak ezentúl magad is valamit szerezhessél, mert az, mi reád vár, alig lesz több, mint mit most is elköltesz, s így ha csak tûrhetõ egzisztenciát óhajtasz, magadról is kell gondoskodnod. - Az egész elõny, melyre számolhatsz, az, hogy én utadat egyengethetem. - De elég, sõt talán sok is, amit írtam, de nem akartam oly lakonikusan felelni, mint utolsó leveled, nehogy félreértsél. Jobb ily alkalommal, ha kibeszéljük magunkat, s te is jobban fogod tenni, ha ezentúl többször s valamivel hosszabban írsz

Szeretõ apádnak
Eötvös   

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra