(1869. december)
[. . .] Te úgy vagy meggyõzõdve, hogy az utazás, melyet terveztél, egyszerre sokkal kedvezõbb s rövidebb úton vezetne azon álláshoz, melyet a tudományban elfoglalni óhajtasz. - Nem fogok veled vitatkozni a sarkvidéki utazások fontossága felett. Nem eléggé vagyok jártas a természettudományok körében, hogy megítélhessem, vajon egy a Spitzbergákig és Gillis-landig folytatott utazás mennyiben gazdagíthatja asztronómiai vagy - a geográfián kívül - általjános ismereteinket, de feltéve, hogy ezen utazásnál nagy felfedezések lehetségesek, eléggé elkészülve érzed-e magadat arra, hogy ezen alkalommal mindazt feltaláljad, s megtedd, amire egy ezen szakra már egészen képzett tudós képes volna? s nem fognád-e utazásod alatt minden anyagi szenvedéseknél kínosabbnak érezni készültségednek hiányát? s nem természetes-e, ha én, ki, mert annyival idõsebb vagyok, e tárgyról nyugodtabban ítélek, erre reflektálok, fõképp miután véletlenül egy oly emberrel álltam baráti viszonyban, ki nagy tehetségekkel, a legnemesebb hajlamokkal s a tudományhoz lángoló szeretettel egész egzisztenciáját hasonló tévedésnek áldozta fel. - Reguly filológiai célt tûzött ki magának. Az utazás, melyet tett, olyan volt, mely az általa kitûzött cél elérésére a legcélszerûbb lehetett volna, soha ember nem dolgozott, soha nem nélkülözött többet, s hátrahagyott irományai bizonyítják az erélyt, melyet kifejtett, s mégis mi volt eredménye minden fáradságainak? sokkal kevesebb, mint az, mit Castrén 6 hónap alatt hazahozott. Éspedig egyedül azért, mert a tudományban kezdõ volt, s a legnagyobb lelkesedés nem pótolhatta azt, mi neki feladatának sikeres megoldására szükséges lett volna. - És vajon nem állsz-e egy bizonyos pontig hasonló helyzetben? Én jól tudom, hogy sokat dolgoztál, s nagy csalódásban élsz, ha gondolod, hogy a kitartást, mellyel tanulmányaidat 4 év óta folytatod, nem méltányolom. - De vajon eléggé foglalkoztál-e a tudomány azon ágával, melyek ily utazásra szükségesek, hogy magadat kellõleg elkészültnek mondhassad? s igazságtalan vagyok-e irántad, vagy utadban állok-e, ha azt kívánom, hogy mielõtt síkra lépsz - fõképp oly helyen, hol sok szem függ rajtad - elébb elõkészülve legyél? ha most nem engedtem kérésednek, mert meg vagyok gyõzõdve, hogy annak teljesítésével csak egy keserû csalódást szerezhettem volna? - - Ha egypár évig mint tanár mûködtél, ha az ország valamely részét tudományosan átkutattad, vagy egy nagy tudós kíséretében tudományodban magadat praktikus úton elõbbre vitted, és akkor az éjszaki sark felé indulsz, nehezen fogok búcsút venni tõled, mert végre ember vagyok és szeretlek, de keserûségemet enyhíteni fogja azon kilátás, hogy csakugyan valami kitûnõt vihetsz véghez. A jelen pillanatban ily remény nem ellensúlyozza a veszélyt, s ha ez magában véve reád nézve csábító, sõt fõcsábja az utazásnak, természetesnek fogod találni, ha egy apa másképp gondolkozik? -
Amit feltételeidben való ingadozásodról mondék, azt szinte félreértetted. Nem mondtam, sõt nem is gondoltam soha, hogy a tudomány iránti általjános buzgóságodban ingadoztál. - De a tudomány tág kör, s lehet ingadozni e körben is, egy tudománytól a másikra térve át, s ha állandóságodon valaha kételyt fejeztem ki, az csak ezen értelemben veendõ, s annál kevésbé sértõ, mert korodban közönséges, s korodban még hasznos is, mert szükséges, hogy a fa mindenfelé kiterjessze gyökereit, ha azt akarjuk, hogy magasra nõjön.
Írnék s írhatnék
még sokat, de kifogytam idõmbõl, hadd végezzem
e hosszú s félek, nem kellemes levelet azon kívánattal,
hogy Isten jó egészségben tartson a jövõ
éven át, és soha ne hozzon oly helyzetbe,
hogy valamely kívánatodat megtagadni kénytelen
legyek. Te pedig szeresd ezentúl is, mint eddig, azt, ki
a nagyvilágon bizonyosan legjobb barátod volt és
fog maradni, míg csak élsz.
Szeretõ apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra