(1869. december 11.)
Budán 11/12 869.

   Kedves fiam !

   Miklós napján, mikor a jó gyermekeket meg szokták ajándékozni, jött kezembe egyszerre leveled s jégbarlangról írt cikked, mely a Vasárnapi Újságban megjelent, s nem hiszem, hogy a megajándékozott fiúk között valamelyik jobb kedvben feküdt aznap ágyába, mint én. Örültem elõször levelednek, mely azt bizonyítja, hogy jó kedélyi hangulatban vagy, s örültem még inkább a cikknek; 1-ször, mert vele megelégszem, és sok jó oldalai mellett nem találtam benne azon hibákat, melyektõl fiatalabb írók nehezen õrzik meg elsõ munkájokat, 2-szor, mert elhatároztad magadat cikked kiadására. Senki sem rosszallhatja inkább azon szokást, mely nálunk mindinkább terjed, mely szerint minden fiatalember, ki az ortográfiát - legalább körülbelül - megtanulta és két könyvet olvasott, azonnal a harmadiknak írásához fog; - de az ellenkezõnek is vannak rossz következései, s ha az, hogy nagyon jókor és készületlenül lépnek a közönség elébe, sokakat haladásukban akadályoztatja, akadály az is, ha valaki fellépését akkorra halasztja, mikor majd valami nagy eredménnyel, valami olyannal léphet a közönség elébe, mi a tudomány állását megváltoztatja. Kevés írót ismerek - legalább tudományos írót, mert a költõk a dolgok természeténél fogva kivételt képeznek -, ki mindjárt nagy mûvel lépett volna fel, s mielõtt ilyennel a világot meglepé, nem készült volna kisebb mûvekkel nagy feladatához. Ily kisebb dolgozatoknak nemcsak azon haszna van, hogy velök foglalkozva, tárgyunkat alaposabban tanulmányozzuk (és kétségtelen, hogy mégis inkább fárad mindenki - bármi kevéssé hiú is -, ha nyomtatás alá, mint ha csak jegyzetelnék bõvítésére dolgozik), hanem azon haszna is, hogy az elõadásban gyakoroljuk magunkat, mi arra nézve, ki a tudományban hatni akar, nem kis fontosságú. Meg vagyok gyõzõdve, hogy sok ember, ki késõbb minden egyéb képességgel bír, hogy magának tudományos nevet szerezzen, ezt csak azért nem is kísérli meg, mert az eléadás nehézségeivel megküzdeni nem tud. - Nálunk Magyarországban ehhez még az járul, hogy [nemcsak] azáltal, hogy a tudományt elõbbre visszük, hanem azáltal is, ha azt terjesztjük, nagy érdemet szerzünk magunknak. - Nem azért írom ezt, mintha kívánnám, hogy hónaponként egy-egy értekezéssel lépjél fel, hanem csak arra akarlak figyelmeztetni, hogy azon esetre, ha éppen valami dolgozatod van, melyet kiadásra célszerûnek tartasz, magadat a gondolat által, hogy az nem eléggé fontos, ne tartóztasd vissza a kiadástól, s úgy ne járjál, mint a néhai bajor király, ki, valahányszor emlékeztették, hogy Siebold japáni utazónak valamit ajándékozzon, mindenre, mit neki ajánlottak, mindég azt mondta: "Das ist für dem Mann viel zu wenig", míg végre Siebold s õ maga meghaltak, még mielõtt ígéretét teljesítheté.

   Tudományos állapotjainkról új bizonyságot tesz a zaj, melyet Vogtnak látogatása okoz. Minden lap szól róla, az egyetemi ifjúság fogadására készül, s a belépti jegyek hat elõadására mind elkeltek és felpénzzel árultatnak azoknak, kik jegyet nem kapván, Vogt szájából hallani akarják annak bebizonyítását, hogy a majmoktól származnak, s azokkal családi rokonságban állnak. Ha Bunsen vagy Kirchhoff jönne ide, talán néhányunk kívül alig venné észre valaki: de hogy most, midõn a német doktor, ki a koncertisták közönségcsõdítõ eljárását a tudományra alkalmazza, városunkat jelenlétével szerencsélteti, valaki a spektákulumban részt ne vegyen, ezt már a nemzet becsületéért sem tehetjük. Én, mint gondolhatod, nem megyek az elõadásokra és a leányok sem; azonban meg vagyok gyõzõdve, hogy ez is mint ultramontánizmusom bizonysága fog hirdettetni a lapok által, ámbár részemrõl nem is egészen helytelennek kezdem tartani a tant, mely köztünk s az állatok között szoros rokonságot állít fel. - Ezt talán a történelem és szociális tudomány útján éppúgy be lehetne bizonyítani, mint az összehasonlító anatómiával.

   Újságot nem írhatok. Szegény Dénes bácsi még mindig nervózus, Ilka napról napra gyengül, s így közelebb körünkben is elég van, ami aggaszt és szomorít. S ez tûrhetõbbé teszi a sok munkát, mellyel el vagyok halmozva, ha néha kellemetlen is, legalább elszóródásul szolgál.

   Ég áldjon meg; írjál, ha idõd van.

Szeretõ apád
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra