(1869. november 29.)
29/11 869.
Kedves fiam !
Itt küldöm a kvánt 200 frtot; ha az idején nem érkezik meg, és dec. 1-én financiális zavarokba jössz, ezt csak annak tulajdoníthatod - mert késõn tudósítottál. Ez alkalommal is azonban szükségét látom, hogy helyzetemre figyelmeztesselek, mely az egész család s így részedrõl is takarékosságot tesz szükségessé. Ismered vagyoni állásunkat, mely kizárólag anyád birtokának jövedelmeibõl és abból áll, mit munkámmal szerzek, s így nem szükséges mondanom, hogy éveken át, azaz mióta felnõttetek s a leányok világba jönnek, úgyszólván mindig szorult állapotban vagyok. Évek óta csaknem mindig oly helyzetben vagyok, hogy költségeim jövedelmeimet felülmúlják, s habár személyes hitelem és a legnagyobb pontosság által elérem, hogy mindamellett tönkre nem megyünk, kétségtelen, hogy évrõl évre, bár csak kevéssel, szegényebbek leszünk, mi reám nézve szomorító s aggodalmas, de nektek, kik elõtt még az egész élet áll, bizonyosan még károsabb, s azt teszi kötelességünkké, hogy minden felesleges költséget kerüljünk. - Arra, mi tudományos kiképzésedre szükséges, szívesen adok bármit, s így érthetõ, hogy a kiadásokat, melyeket privatissimáidra igényelsz, örömmel pótolom - míg tõlem telik, kész vagyok lemondani szívesen még a kényelemrõl is, hogy gond nélkül s a lehetõségig kellemesen éljél - de részedrõl is kívánnom kell, hogy egyes élvezetekrõl lemondjál a mi kedvünkért is, s ezek közé tartozik úti terved - nem értem az erdélyit, hanem a sarkvidéki expedíciót.
Miután arra, hogy ezen
expedíció a magyar kormány által segíttessék,
még azon esetben sem lehetne kilátás, ha
te a tudományban már állást vívtál
volna ki magadnak, s így mint az ország által
erre kijelölt tudós indulnál útnak,
a költségek egyedül reád esnének,
s én ezek elviselésére képes nem vagyok.
S ez egyik oldala a kérdésnek. - A másik
az, hogy más tudományokkal foglalkozva eddig, az
expedícióban csak mellékes szerepet játszhatnál,
mi annyi idõnek, fáradságnak s pénznek
árán nagyon is drágán lenne vásárolva.
Végre nem szabad megfeledkeznünk magunkról
sem, s ha valaki egoizmust lát abban, hogy szabad mozgásodat
akadályoztatjuk, legalább az egoizmusnak legmegbocsáthatóbb
neme, ha mi, kiknek egyetlen fiok vagy, azt, kit annyira szeretünk,
oly utazásra bocsátani nem akarunk, mely az egészségnek
ily veszélyeztetésével jár, s ha sem
anyád, sem én egy percet nem tölthetnénk
nyugalomban, míg te a robbok fogásával foglalkozva
az éjszak jégtábláin körüljársz,
s életedbõl egy évet áldozol fel csak
azért, hogy mondhassad, miként te is ott voltál,
holott idõdre s tehetségeidre más feladatok
várnak. - Bocsásd meg az õszinteséget,
mellyel szólok. A házban írom e sorokat,
midõn a beszéd, melyet tartottam, s leveled, melyet
éppen beszédem után olvastam el, felgerjesztett;
de úgy hiszem, ha a tárgyat meggondolod, egyet fogsz
érteni velem, s bár a szeretetnek azon fokát,
melyet csak szülék éreznek, nem ismered, természetesnek
fogod találni kérésemet, hogy e levelemre
mentül elébb válaszoljál.
Szeretõ apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra