(1869. október 30.)
30/10 869

   Kedves fiam !

   Háromszor vagy négyszer fogtam az íráshoz, mint az idõ szûkében tenni szoktam, a képviselõház ülése alatt, s mindannyiszor félbeszakítottak. Ma azon fertályórát használom fel, míg a miniszterek esti konferenciájokra öszvegyûlnek, s talán szerencsésebb leszek. - Miután kedves kollégáim mindig késnek, lesz legalább annyi idõm, hogy jólétünkrõl tudósítsalak, azaz legalább relatív jólétünkrõl, mert mi engem illet, a dicsekvésre nincs okom. Gyomrom rossz, néha fejem fáj, s egészben véve nincs okom a legénykedésre, de megvagyok, és ha Cartesius szerént, a "Cogito ergo sum" elve után, a gondolkodás a létnek mérlege, inkább meg vagyok, mint sok más úriember, kiket látva, Cartesius állításán csaknem kételkednünk kellene, mert létök tagadhatatlan - csak azért is, mert mindég útban állnak -, s mégsem fogja senki állítani, hogy gondolkoznak.

   Mióta a király s Andrássy elment, még sokkal több dolgom van, mint máskor. - Helyettesítem a miniszterelnököt, helyettesítem a honvédminisztert, és vezetnem kell saját tárcámat, mihez még az járul, hogy ellenzékünk rendkívül tevékeny, azaz nem abban, hogy valamit tesz, de hogy sokat akadályoz. Türelmemet nem könnyen vesztem el, de megvallom, néha veszteni kezdem reményemet, s a gondolat hogy egész életem törekvései elérhetetlen célnak voltak áldozva, bántja lelkemet. De leküzdöm a hipochondrikus gondolatokat. Hisz végre, ki oly célt tûzött ki magának, melyért küzdeni érdemes, soha nem érheti el azt, és ez életben a fõdolog nem a cél, hanem a küzdelem. - Mint te nem azért mászol minden magasabb hegyre, amit csúcsán látni vagy találni reméllesz, hanem mert magában a mászásban, erõdnek megfeszítésében, az egyes akadályok legyõzésében, sõt a veszélyben találod élvezetedet, úgy járnak el más, sokkal bölcsebbnek tartott emberek is. Van élvezet a felfelé törekvésben és azon érzetben is, hogy magasabb pontra jutottunk. Mindazonáltal a mászás költõi élvezetének vannak igen prózai részletei, s térdig érõ havon vagy éppen posványon átgázolni nem tartozik a kellemes dolgok közé, s én jelenleg ily helyzetben vagyok. Kollégáim nagy része sem nem érti, sem nem érzi feladatának nagyságát, s így sokkal többet bosszant maga a kormány, mint az oppozíció, mely tulajdonképpen a legjámborabbak közé tartozik, s Mephistóra csak annyiban emlékeztet, hogy mindent tagad, de éppen nem esze által.

   Családommal, mely ma egy hete jött be, az ebéd óráján kívül alig találkozom. Mama kissé ideges, mert holnap a honvédzászló beszentelésénél õ fogja a császárnét mint fõudvarmesterné követni. Én a király nevében ütöm be az elsõ szeget, s tudom, hogy anyád ily komédiának éppoly kevéssé kedvelõje, mint én magam. A leányok, úgy látszik, kissé unják magokat, de az javulni fog, mihent több ember jön a városba. - Hallom Miska szavát, ki valamely Excellenciát beneventál. Holnap elõfizetek lapjaidra. - Ég áldjon meg. Ha idõd engedi, írjál

szeretõ apádnak
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra