(1869. május 24.)
24/5 869.

   Kedves fiam !

   Éppen kocsimba ültem, hogy a képviselõházhoz menjek, mikor leveledet kezembe adták. Hogy ne késsek válaszommal, felhasználom az adressz-vita alatti üres pillanatokat, azokat, melyek alatt unalmas szónokok a százszor elmondottakat csak rosszabb formában ismétlik, hogy feleljek. - Annyit foglalkoztam e napokban veled, annyira tudtam, mi kellemetlenül érzed magadat, hogy ámbár rögtön felelek, az, amit írok, nem rögtönzött, s hogy mint hosszú megfontolás eredményét veheted.

   Tudod, hogy nem óhajtottam Königsbergbe költözésedet. Másoktól ismertem az irányt, melyet ezen egyetem a természettudományokban is követ, ismertem hajlamaidat, és meg voltam gyõzõdve, hogy a tudománynak azon neme, melyet ott ûznek, szellemi és kedélyi szükségeidnek megfelelni nem fog. Egészen helyeslem tehát, hogy az egyetemet e szemeszter végén elhagyjad. Helyeslem azt is, hogy hazatérve, egy idõt arra szánjál, hogy a 2 év alatt szerzett ismereteket rendezd, és saját erõdet valami önálló dolgozaton megkísértsed - mi még azon esetben is célszerû, ha vele nyilvánosság elébe lépni nem akarnál. - De azt, hogy Königsberget rögtön hagyjad el, nem tanácsolhatom. - Május végéhez értünk. Egy hó múlva július kezdetén vagyunk, és miután a kollégiumok valószínûleg Königsbergben is július közepénél alig tartanak tovább, mindössze arról van szó, hogy 6 hetet oly helyen töltsél, hol magadat kellemetlenül érzed, s ez életedben még többször fog elõfordulni. -

   Ha az elõadások olyanok, melyekbõl éppen semmit sem tanulsz (ámbár ezt alig hiszem), akkor vagy éppen nem - vagy ritkán menj a kollégiumba. Kössél ismeretségeket, menjél a tengerfürdõbe, röviden mondva, töltsd idõdet oly jól, amint lehet, de maradj Königsbergben, nem azért, mert nehéz pretextust találni, mellyel távozásodat professzoraid elõtt igazolhatnád, hanem most nem tudok találni pretextust, mellyel azt anyádnak megmagyarázhatnám, s megmagyarázhatnám azoknak, kik lépéseidet érdekkel követik, s abban, ha most egyszerre visszajössz, határozatlanságodnak jelét látnák. - - Még azon esetben is, ha a szemeszter végéig nem maradnál Königsbergben, azt tanácsolom, hogy augusztusig Berlinbe menj, s innen per Drezda s Lipcse úgy jöjj haza, hogy itt senki ne gyanítsa, hogy a szemesztert nem töltötted el. - Semmi sem árt inkább, mint az ingatagságnak híre, s oly korban vagy, melyben erre vigyáznod kell. Ezért jobb, ha a kedélyi lehangoltság, melyen keresztülmentél - titok marad közöttünk. Könnyíts szíveden azáltal, hogy nekem írsz, mentül többet s többször, és én mindig felelni fogok, másnak a dologról ne szólj, minek tudják õk, hogy csalódva érzed magadat, csalódásaink fájnak, de nem enyhítheti senki e fájdalmat, mint késõbb a tapasztalás, és ezért miért szóljunk idegenekkel? - Reménylem, megkaptad tegnapi levelemet, melyben megírtam, hogy számodra 500 frt. küldetett Oppenheim et Varschauer házához, s hogy az összeget ott útleveled elõmutatása mellett felveheted. Ég áldjon meg, adjon jó kedvet

szeretõ apád
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra