(1869. május 21.)
21/5 869.

   Kedves fiam !

   Csak tegnap írtam, de a levélbõl, melyet tõled anyád ma vett s velem közlött, látom, hogy kedélyileg rosszul érzed magadat, s azért ha már személyesen nem lehetünk együtt, legalább néhány biztató szót küldök. - Átmentem a szenvedéseken, melyeknek nyomait leveled kifejezi. Ismerem a kínt, mely a lelket eltölti, midõn elébb saját tehetségeinken, késõbb magán a tudományon kételkedni kezdünk, s elmondjuk vanitas vanitatumunkat a négy fakultás és minden doktorai és professzorai felett. Nincs senki, ki ezzel a tudománnyal komolyan foglalatoskodott s ezen kínokon nem ment át, s Goethe e részben csak abban különbözik másoktól, hogy mit valamennyien éreztek, azt õ egyedül tudta kimondani. És ez természetes, mint másban, úgy a tudományban fiatal korunkban mindig többet várunk, mint ami elérhetõ, saját erõnk, úgy, mint a tudomány várható eredményeire nézve bizalmunknak nincsenek határai, s így csalódásunk természetes, s természetes az elkeseredés, mely azt követi. Késõbb bélátjuk, hogy csalódás volt azon elkeseredés is, mellyel úgynevezett illúziónkról lemondtunk, hogy ha emberi erõnkkel nem érhetünk is el mindent, sok elérhetõ, hogy a tudomány, ha nem felel is minden kérdéseinkre - soknak ismeretéhez vezet, mit tudni jó és szükséges, és azután megszorítva terveinket, végre hozzáfogunk a munkához, kevesebb költõi lelkesedéssel, de több eredménnyel, s így lesz nálad is. - Mélyen sajnállak, mert ismerem jelen kedélyi hangulatod keserûségét, de talán jobb, hogy rajta jókorabb keresztülmentél, s így jókorabb kezdesz majd hozzá feladatod megoldásához, melyet csak akkor tûzhetünk ki, ha költõi lelkesedésünk epocháján túl vagyunk. - Anyádnak írt leveledbõl azt veszem ki, hogy a jövõ telet nálunk akarod tölteni. - Ámbár nem fognám ellenezni, ha a jövõ szemesztert Berlinben vagy más egyetemen akarnád tölteni, mégis helyeslem határozatodat, éspedig nemcsak önzésbõl. - Igaz, nem egészen elfogulatlanul ítélek ez ügyben; mert igen természetesen alig tudok valamit, minek inkább örülnék, mint annak, ha legalább egy fél évet együtt tölthetünk; azonban elvonatkozva ettõl, még tisztán didaktikus szempontból is jobb, ha miután 2 évig erõsen tanultunk, legalább egy idõt arra fordítunk, hogy a gyûjtött anyagot magunkban feldolgozzuk, s gondoskodni fogok, hogy az erre szükséges eszközöknek hiányában ne légy. Than laboratóriuma s az Akadémia fizikai kabinetje szolgálatodra állnak, s bizonyos, hogy ha azokat, kik Pesten matematikával s természettudománnyal foglalkoznak, magad körébe gyûjtöd, oly haszonnal készülhetsz további tudományos utazásaidhoz, mint sehol a világon. -

   De elég, az adressz-discussió zúg körülöttem, s ha bolondot írtam, vagy szavaimban összefüggés nincs - csak ne tulajdonítsd nekem. Csak a sok esztelenségnek és badarságnak visszhangja, melyet magam körül hallok. - Ég áldjon meg s tartson egészségben, s hozza vissza jókedvedet. - Ha pedig idõd engedi, írjál mentül elõbb, sokkal kevésbé óhajtom leveleidet, ha azokért kellemes foglalatosságot kell félbeszakítanod, mint most, mikor talán jólesik, hogy legjobb barátoddal bizalmasan szólhatsz.

Szeretõ apád
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra