(1867. október 21.)
21/10 867.

   Kedves fiam !

   Szinte felesleges mondani, hogy örültem levelednek, annyival inkább, mert azt látom belõle, hogy nemcsak egészséges vagy, de jól érzed magadat s megelégedve helyzeteddel. Nemigen dicsekedhetem hasonló érzelmekkel. Romlott gyomrom még a legkisebb baj, a morális katzenjammer, melyet érzek, ha kedves törvényhozóinkat látom, sokkal kellemetlenebb, de végre el kell viselni ezt is. - Ismertem egy angol asszonyt, ki, mikor a hajóra lépett, tengerbajba esett, s így utazott minden két évben egyszer Indiába férjéhez s innen Londonban nevelt gyermekeihez. Ha politikai pályámra gondolok, mindig ezen asszonyság, Lady Erskin jut eszembe. Életem nagy része az undor érzete között folyt le, s valószínûleg így lesz végsõ napjaimig. Mert bármit teszek, mindazon ostobaságot és aljasságot, mely mindenfelõl környez, nem tudom megszokni. - Családunk még mindig fenn a hegyen, ezért többet vagyok a képviselõtársakkal, az oka, hogy rosszabb kedvû vagyok, mint közönségesen, azonban valamint a nyikorgó kocsi is halad, úgy én minden rosszkedv mellett erõsen megyek elõre, habár nem kevés harag és berzenkedés között fõképp a tisztelendõ urak részérõl, kik általán véve nem nagy barátjai az újításoknak, s igen sokan éppen nem bocsáthatják meg bûneimet, ki õket egyszerre három oldalról: a katolikus autonómia, a nevelési egyletek s a gimnaziális rendszer terén támadom meg - vagy inkább ki õket ugyan nem támadom meg, de kizavarom nyugalmukból, mi még megbocsáthatatlanabb. - Harag van elég, de a dolgok igen jól haladnak, s minden valószínûség szerint elébb fognak sikerhez vezetni, mint magam gondoltam. A falu jegyzõje fordítását még holnap küldöm el, a lapokat azonban csak nov. 1-étõl prenumerálom, mert nagyobb lapoknál félhavi prenumeráció nincsen. Mégis jó lesz talán, ha a Lloydot is küldöm, melybõl néha heidelbergi ismerõseinknek, fõképp az öreg Welckernek közölhetsz híreket.

   Igen örülök, hogy Sághy és Bozóky tetszenek, derék, becsületes fiatalember mindkettõ. Mondd nekik, hogy a pesti jogi kar ifjúsága még nem fajult el, és tüntetésekkel, ablakbetörésekkel és káromkodással bizonyítja a haladást, melyet naponként a helyes jogfogalmakban és mívelõdésben tesz. - Igen örülök, hogy az egyetem hatósági jogokkal nem bírván, e piszkosságokat a városkapitányság vizsgálja, egyébiránt ha közvetlen nincs is dolgom vele, mindaz bosszant és fáj - hisz végre a haza jövõje ifjúságától függ, s mit várhatunk e betyároktól, kik végre, mi a legrosszabb, még gyávák is. - Rosszul esik néha, hogy ily távol vagy tõlem, s mégis örülök, hogy e piszkos elemtõl szinte távol tudlak. - De a papiros betelt, s feltettem, hogy ennél többet nem írok, másképp nem végezném levelemet. Ég áldjon meg, köszöntsd tanáraidat és szeresd atyádat.

Eötvös

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra