(1868. december 7.)
7/12 868.
Kedves fiam !
A Volkszeitung cikke, melyet soraid kíséretében
küldesz, már idevaló lapok által is
lenyomatott, s így nem új elõttem, de megvallom,
soha annyi örömet nem szerzett, mint ma, midõn
az, általad küldve, egyszersmind az öreg Welcker
barátságának jeleként jutott kezembe.
Mondd az öregúrnak köszönetemet rokonszenvének
ezen jeléért, s mondd neki, hogy ezt levélben
magam tettem volna, ha a sok munka által kimerülve
nem érezném magamat, s ha nem lennék elhalmozva
még most is foglalatosságokkal, melyek minden percemet
annyira igénybe veszik, hogy néha késõ
estéig még családomat sem látom. -
Ha az utolsó törvényhozásra visszatekintek,
mely holnapután végzi üléseit, csaknem
megijedek a bevégzett tárgyak száma és
fontossága elõtt. Elvonatkozva közjogi törvényeinktõl,
melyek által a régi, Ausztriai birodalom helyébe
egy új állam lépett, melynek még címe
is megváltozott, mert a birodalom ezentúl a diplomácia
körében is a Magyar-Osztrák Birodalomnak fog
neveztetni - de elvonatkozva ettõl, csak saját minisztériumomat
tekintve, egyes kisebb törvényen kívül
a zsidóemancipációt
a görögkeleti egyház újjászervezését
a protestáns és katolikus egyházak teljes
jogegyenlõségét minden viszonyaiban és
népnevelési törvényeimet vittem keresztül,
azaz mind a vallások egymás közötti viszonyait,
mind a népnevelést illetõleg egészen
új állapotokat. - Jó törvények
magokban véve még nem elégítik ki
a népek szükségeit, s bármi helyesek
azon elvek, melyek népnevelési és interkonfesszionális
törvényeimben felállíttattak, sok idõre
s munkára lesz szükség, míg a törvények
gyümölcseiket megteremhetik. De annyi bizonyos, hogy
törvényeimben egy szebb jövõnek alapjait
raktam le, s evvel beérheti egy ember, fõleg koromban.
- Nincs ezen fontos kérdések között egy,
melyen harminc év óta nem dolgoztam. Sok idõ
ez, és sok keserû emléket hagyott maga után;
de hogy mindemellett e kérdések megoldását
elértem, sõt hogy azok mind az általam felállított
elvek szerént, sõt általam formulázott
és keresztülvitt törvényekben oldattak
meg, ez oly ritka szerencse, melyért az isteni gondviselésnek
nem mondhatok elég hálát. -
Országgyûlésünk 10-én végzõdik,
ugyane napra híttam össze a zsidó kongresszust,
mely 13-án tartja elsõ ülését,
s így ismét nagy munka áll elõttem,
de ez is véghetlenül érdekes, már azért
is, mert egy oly probléma megoldását kísérti
meg, melyet eddig ily úton meg senki nem próbált.
- A lapokból, melyek, reménylem, eddig rendesen
járnak hozzád, látni fogod, mit csinálok,
s hogy írásra legalább egy ideig még
nem lesz idõm. Azonban, hogy sokszor gondolok reád,
azt tudod, s azt is, hogy örülni fogok, ha gondolataimra
te néha egy-egy bármi rövid levélben
felelsz. Anyád s nõvéreid csókolnak.
Ég áldjon meg, kedves fiam
Eötvös
Loránd válaszlevele: 868 Dec.l5 keltezéssel íródott.
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra