(1868. augusztus 4.)
Képviselõház 4/8 68.

   Kedves fiam !

   Ilonának írt leveled elutazása után érkezett, s így, feltéve Ilona beleegyezését s felnyitva azt, a nekünk küldött üzeneteket magunk olvastuk ki. Sietve felelek azokra, mik engem illetnek, nehogy elkéssem. - Mi mindenekelõtt a tellurt illeti, a két mázsa érc megérkezett, és Minisztériumomban van letéve, s így Than megteheti több darabon analízisét, melyekbõl az érc aranytartalma biztosabban fog kitûnni, mint az Erdélyben tett kísérletek nagybecsû, ámbár nem hiszem, hogy ez a valónál magasabb lenne. [Így!] 1-ször azért, mert nemigen bízom bányász-hivataljaink ügyességébe, s így nem hiszem, hogy az ércbõl egész tartalmát kiválasztani tudják - 2-szor mert miután az ércválasztás azokra bízatott, kik e tellurérceket megbecsülték - semmiképp nem fekszik azoknak érdekében, hogy a tellurérceket gazdagabbaknak mondják, mi késõbb is ellenök fogna felhozatni, ha õk a tellurból közönségesen kevesebb aranyat választhatnának ki, mint mik most a küldött érceknek értékét követelik. - Egyébiránt Than majd tisztába hozza a dolgot, és azon esetben, ha az aranytartalom csakugyan olyan, mint mondatik, az érc megvételével Bunsen semmit sem veszélyeztet, miután az ár csak az aranyért van számítva, a tellur, melyet közönségesen levegõbe eresztenek, nem vétetett semmibe. Én mindenesetre egyetemünk számára Than által feldolgozandót egy mázsát veszek meg. - Ez elsõ kérdésedre válaszom. - A másodikra tudósítalak: hogy még legjobb esetben sem indulhatok útra 14-e elõtt, s így 16 elõtt nem jöhetek Karlsbadba. Ha másképp nem zavar terveidben, igen szeretném, ha egyenesen jönnél haza, úgyis, ha egy-két utat akarsz tenni, jobb a szûnnapok vége felé, midõn az idõ utazásra alkalmasabb. Egyébiránt elvonatkoztatva önzésemtõl, s pedig természetes, ha mielõtt egy honi fürdõbe megyek, látni akarlak - már azért is szeretném, ha mentül elébb hazajönnél, mert anyádnak semmi sem deríthetné fel jobban kedélyét, mint ha Ilona helyét te pótolnád.

   Magam is még alig tudok eléggé uralkodni magamon, hogy a bánatot legyõzzem, mely szívemet Ilona emlékénél eltölti. - Férjét jó, becsületes embernek tartom. Szerelembõl ment hozzá, s hiszem, oly boldog lesz, minõ kedélyének hajlamai mellett lehet, de végre is elvált tõlünk, boldogsága ezentúl másoktól függ, s bármennyit nyert õ - mi elvesztettük õt. Ha svábhegyi házunkban körüljárok, mindig hiányzik valami, mintha idegen helyen járnék, alig találom fel magamat. S ha az elválás reám annyira hat, mik lehetnek anyád érzései, ki több mint húsz évig nem vált meg leányától, s kinek e kedves gyermekének távolléte minden percben eszébe jut. Anyád, mint mindig, erõt vesz magán, s elnyomja érzelmeit, de ismerem õt, s tudom, hogy szenved, s alig lehet valami, mi õt vígasztalhatná, mint ha téged szoríthat szívéhez, kinek minden levele leírhatatlan örömmel fogadtatik. Ha tehát lehet, kérlek, jöjj minél elébb, 14-ig itt találsz engem is, de a fõdolog, hogy anyádat derítsd fel, s így ha nem találsz is már itt, mégis, ha jössz, igen meg fogsz örvendeztetni. Ég áldjon meg. Ilonának írjál Makóra.

Szeretõ apád
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra