(1868. június 30.)
30/6 868.
Kedves fiam !
Ide mellékelve küldök 500 ft-ot azon kéréssel,
hogy engem azoknak átvételérõl tudósítsál.
Mióta utolszor írtam, helyzetünkben semmi sem
változott. Én reggeltõl estig el vagyok foglalva
részint a törvényhozással, részint
hivatalomban. Anyád szab, varr, vásárol,
törekedik, míg a nagy házassági elõkészület
rendbe lesz. E foglalatosságok annyira elfoglalják
az egész házat, hogy még a földrengés,
mely minap házunkat derekasan megrázta, sem szakította
félbe a szokott tevékenységet. Jolánta,
ki az egész fizikai tüneményt elõször
vette észre, s anyádat s testvéreidet arra
figyelmezteté, igen sajnálta, hogy távol
voltál, s az érdekes tényt tudományosan
nem észlelhetted, én azonban úgy hiszem,
ha itt lettél is volna, a tudomány nem sokat nyerne
ezáltal, minthogy a rengés reggel fél hétkor
lévén, téged, mint engem, legföljebb
álmodból rázott volna fel. Ami az egésznél
érdekes, ez az, hogy amint látszik, a földrengés
középpontja, az, hol a rengés a legerõsebben
éreztetett, ismét Eger táján s a Jászságban
volt - körülbelül épp azon helyen, mint
1834-ben, mibõl következtetem, hogy nagy Mamánknak,
a földnek e tájban finomabb bõre van, s az
egri hegyekben vulkáni hajlamok léteznek, miáltal
Heves v[árme]gye, mely eddig csak dinnyéi és
rendkívül ostoba táblabírái által
vált híressé, egy új nevezetességet
nyert. - A tellur iránt e napokban újra írattam.
Eddig még nem jött Pestre, s talán - ha jónak
látod - úgy fogok rendelkezni, hogy ha most jönne
is, addig csak hivatalomban maradjon. Ha a szûnnapok alatt
tudományos kirándulást téssz, talán
még más dolgokat hozol magaddal, s akkor mindezeket
együtt küldhetjük el. - A Laboratórium
még eddig nincs megkezdve, ámbár nem múlik
hét, mely alatt Thant és az építészt
nem sürgetem, egyébiránt reménylem,
míg visszajössz, legalább az alap kiásásához
fognak. - Mennyi kínokat okoz a lassúság,
melyet itt mint mindenben tapasztalok. - Ölöm magamat,
s nem mozdul semmi helyébõl. - Minden ember úgy
cselekszik, mintha halhatatlannak született volna, s egy
elveszett év nem is érdemlené, hogy említsük.
Ha a közmondás szerint az idõ pénz,
akkor a magyar csakugyan a legnagylelkûbb nemzet a világon.
Ily bõkezûleg a legértékesebb kinccsel
csakugyan senki sem bánik a világon. - De úgy
látszik, magam is tõsgyökeres magyar embernek
akarom mutatni magamat, midõn annyi más dolgom
levén, hasztalan firkálással töltöm
be lapjaimat. Mondják, hogy az öregség beszédessé
tesz, vagy talán csak azért estem e hibába,
mert hozzád írok. Ég áldjon meg. Anyád
s a lyányok csókolnak. Mondd Bunsen- és
a többieknek tiszteletemet, s kérdezd az elsõt,
csakugyan megy-e Karlsbadba, én semmi esetre augusztus
közepe elõtt nem juthatok oda.
Szeretõ apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra