A Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában található egy több száz oldalnyi levéltári anyag, amely minden valószínûség szerint Nagy Károly bicskei csillagvizsgálójából származik. A többségükben magyar nyelven írt ismeretterjesztõ cikkek - melyeknek egy része meg is jelent annak idején - témája igen változatos. Csillagászat, csillagászati naptárszámítás, csillagászati földrajz, matematika, meteorológia, mérésügy, történelem, statisztika, leíró földrajz statisztikai adatokkal kiegészítve, a világ demográfiai problémái stb. mind helyet kaptak az írások közt. A kéziratok közt találhatók a bicskei obszervatórium mûszereinek számlái és a Franciaországban gyártott platinából készült méter és kilogramm etalonok beszerzésének iratai is. Rendszeresen vezetett megfigyelési naplók is találhatók itt. Joseph Littrow-nak, a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának itt található négy levele élõ bizonyítéka a két tudós közötti meleg barátságnak. Külön ki kell emelnem egy igen gondosan becsomagolt kicsinyke vízfestményt is, ami elsõ látásra egy panelházra emlékeztet, míg a mellette található kéziratos jegyzetek által rá nem jövünk arra, hogy a számítógépek egyik õséhez van szerencsénk.

Nagy Károly tudományos világnézetérõl egy kétoldalas jegyzék árulkodik, mely a történelem általa legfontosabbnak tartott eseményeit sorolja fel. A lista 776.-tal, az elsõ Olimpia évével kezdõdik, az utolsó dátum rajta 1829, ekkor született meg az Emancipáció törvénye, amely minden fehér férfire kiterjesztette a választójogot Amerikában.

Nagyon érdekes a csak hét tételbõl álló, és a tudomány legfontosabb eredményeit jegyzõ lista. Az elsõ: 1365. Az elsõ Universitás (A Nagy Lajos király féle egyetem). A második: 1608. A nézõ csõk feltalálása. A harmadik: 1665. A pendelórák (ingák) feltalálása. A negyedik: 1728. A conductio feltalálása (elektromos vezetés). Az ötödik: 1781. Az Uranus feltalálása. A hatodik: 1796. Az oltás vaccina behozatala. S végül a hetedik: 1821. Az uccák világítása...fénnyel.

Nagy Károly írásainak ez a kusza, és csak egy szerencsés véletlen folytán fennmaradt gyûjteményét böngészve egy olyan tudós képe jelenik meg elõttünk akinek legfontosabb feladata mindenkor, mint sok más reformkori társának, a köz szolgálata volt.

Nagy Károly kétszáz éve 1797 dec. 6-án született Komáromban. Szülei jómódú magyar polgárok voltak. A születését megelõzõ esztendõkben igen megerõsödött a magyar ajkú polgárságban a nemzeti érzés. 1790-ben pompázatos ünnepség keretében érkezett haza Bécsbõl a magyar korona. Kazinczy Ferenc így jellemezte a 90-es évek elejének mámoros hangulatát:

"A nadrágocskák, hacukák, libernyákok egyszerre tüntek el. Gombkötõink nem gyõzték vetni a sok aranyzsinórt, sujtást, kreppinrojtokat s a paszomántot; ...Lobogott a Zrinyi kucsmája minden fejen, pipacsszín posztóbol, fekete magyar bárány prémjével, lobogott a kócsagtoll a nyusztos kalpagokon, s prémet növele szája felett minden."

Mire Nagy Károly megszületett, a forradalom derék és kevésbé derék vezérei hóhér keze által végeztettek ki és ismeretlen helyen nyugodtak, maga Kazinczy is csak egy véletlen folytán úszta meg a kötelet. De a nemzet önbecsülése mindettõl csak megnõtt. Nagy Károly a szülõi házból magyarságának és polgári voltának mélységes tiszteletét hozta magával.

Komárom a történelem folyamán mindig híres volt iskoláiról. Nagy Károly itt járt elemi iskolába, majd a nagy hírû pozsonyi líceum következett. Késõbb édesapja nyomdokain járva gyógyszerész gyakornokként dolgozott Kolozsvárt és Pesten. Szép mesterség volt a gyógyszerészet, de a hatalmas ambícióktól fûtött ifjúnak bizonyára unalmas pályának tûnt. Nagy Károly 1819-ben beiratkozott a bécsi Mûegyetemre és itt szerzett vegyész-oklevelet 1824-ben. S bár szorgalmasan tanult, és kiváló eredménnyel védte meg diplomáját, bõven maradt ideje arra is, hogy széleskörû érdeklõdését más tudomány-területeken is kielégítse. A természettudományi tárgyakon túl, történelmi, irodalmi, statisztikai, közgazdasági stúdiumokat is folytatott Bécsben.

Mivel a csillagászat iránt kora ifjúságától kezdve vonzódást érzett, egyetemi évei alatt fizetéstelen gyakornokként két évet töltött a Joseph Littrow vezette Bécsi Csillagvizsgálóban. Mesteréhez fûzõdõ barátsága annak haláláig tartott. De késõbb búcsút kellett mondania az obszervatóriumnak, mert felmerült egy igen szokványos probléma, az ifjúnak keresettel járó munka után kellett néznie. Az is lehet, hogy a megélhetéséhez szükséges pénz megszerzése közben jött rá arra a felismerésre, hogy a pénzügyek intézése terén zseniális képességekkel van megáldva.

Kezdetben gazdag bécsi nebulók - köztük számos magyar arisztokrata gyerek - fejét tömte matematikával, majd rövidesen jobb üzlet után nézett.

Mint gróf Károlyi Lajos anyagi ügyeinek intézõje költözött be a Kärtner Strasse-i bécsi grófi rezidenciára. Oly nagy sikereket ért el a gróf zavaros pénzügyeinek rendezése terén, hogy ennek apósa, Kaunitz herceg is rábízta gazdasági ügyeinek intézését. Az õ kíséretében jutott el Nagy Károly 1830-ban, életében elõször, Párizsba.

Kaunitz volt osztrák kancellár ügyeinek intézése mellett Nagy Károlynak maradt ideje arra is, hogy közelebbrõl megismerkedjen a párizsi tudományos élet jelentõs képviselõivel - többek között ekkor kötött életre szóló barátságot Francois Arago-val (1776-1853), a Párizsi Obszervatórium igazgatójával is. Párizsból továbbutazott Londonba. Itt Charles Babbage (1791-1871) neves matematikus házának lett szívesen látott vendége.

De térjünk vissza Párizsba. Ifjú magyar tudós-politikusunk ebben a városban a tudományok képviselõin túl szoros kapcsolatot létesített a kor vezetõ reform-politikusaival is. Jacques Lafitte (1767-1844) francia miniszterelnök ajánlásával Amerikában is megbecsült személyiségnek számított, aki magának az elnöknek, Andrew Jackson-nak (1767-1845) kíséretében barangolhatta be az "új világot" 1832-33-ban.

Nagy Károlynak, ha nem utazott, egyetemi évei óta Bécs volt az otthona. Miközben híressé vált mint a pénzügyi problémák avatott kezelõje, közeli kapcsolatba került a Bécsben élõ magyar arisztokraták a haza sorsa iránt elkötelezett vezéralakjaival.

Bár ezek gyakran éreztették vele, hogy nem közéjük tartozik, mégis olykor a kezdeményezés szerepe neki jutott köztük, így 1831-ben, amikor megszervezte a forradalom leverése után Bécsbe menekült lengyel nemesek anyagi támogatását és Párizsba juttatását.

Az 1825-ben eszmeileg, 1830-ban pedig valóságosan megalakult Magyar Tudós Társaság szervezett keretet biztosított Nagy Károly nemzetépítõ terveinek. Ezt mások is így látták, ezért 1832-ben levelezõ taggá, majd 1836-ban rendes taggá választották.

Amerikát járva sem feledkezett meg a tudós társaságról. A kiadványok kölcsönös cseréjén alapuló kapcsolatot létesített a Philadelphiában székelõ American Philosophical Society-vel, amely 1833-ban - egy nappal hazaindulása elõtt - tagjának is megválasztotta. Így tehát a tudományos intézmények könyvtárai közötti nemzetközi cserének Nagy Károly az elindítója.

A nemzetközi kapcsolatok ápolásának egyik gyakorlati eszköze, hogy jelentõs külföldi személyiségeket az Akadémiák külsõ tagként magukhoz láncolnak. Nagy Károly tanácsára két ilyen taggal gyarapodott a Magyar Tudós Társaság. Az egyik Peter Dupanceu, az American Philosophical Society elnöke, a másik Charles Babbage angol matematikus volt.

Aki a körülötte lévõ világot meg akarja változtatni, annak pontosan kell ismernie környezetét.

Földrajzi tanulmányait olvasva elcsodálkozunk Nagy Károly tájékozottságán. Régi tudósunk ma is korszerûnek tûnõ módszereket alkalmazott Földünk demográfiai problémáival. A tudósokat és politikusokat kárhoztatta, akik felelõtlenül kezelik a tényeket, és statisztikai adatok hiányában még megközelítõ pontossággal sem ismerik a Föld népességének adatait.

Nagy Károly több tanulmányában is szorgalmazta az egységes mértékrendszer kialakítását, és a világszerte való bevezetésének szükségességét. Ennek érdekében vásárolta meg magának, és ajánlotta fel késõbb a magyar államnak a párizsi Gambey cégnél készült platina méterrudat és kilogrammot. (Ezek eredetileg Francois Arago-nak készültek, de az megfelelõ anyagiak hiányában nem tudta megvásárolni õket.)

Nagy Károlynak a hazai gazdasági és kulturális élet átalakítására vonatkozó 27 oldalas tervezete ma is megtalálható az Akadémiai Könyvtár kézirattárában. Néhány aktuális gondolatot szeretnénk idézni belõle:

"1837 februáriusa alatt felszólítva vagyok véleményem adására, miféle hézagokat tartok osztályomat illetõ hazai literaturánkban legérezhetõbbnek, s melly tudomány ágaknál gondolok egyebek elõtt közhasznú kézikönyveket irandóknak: mert az academiának szándéka, litteraturánk számos hézagai pótlására, jutalomtétek által is ösztönözni hazánk íróit...

1. Földmûvelési vagy agronómiai ismeretek
2. Technikai vagy Technológiai ismeretek
   Korunkban hova csak számoló legények által jött és jön be a mindennapi szükségeket ellátó industria...
   A Chemia a Physika és mechanika játsszák a fõ szerepeket.
3. Kereskedési ismeretek
   • 'hallom, hogy a magyar természet a kereskedéssel ellenkezik. A természet helyett inkább az ügyességet kellene tenni. A kereskedõ kénytelen egyszersmind Geográfus és statisztikus lenni. De életadója a számítás... A' világkereskedésben tán soha sem fog nagy részt venni, de belsõ kereskedése isszonyú kifejlõdést nyerhet, ennek hatalmas segéjjei a számítás, könyvtartás, hazai geográfia és statisztika. Nemzeti tekintetben minden olyan ismereteket ide számlálom melyek a nép materialis hasznát emelni képesek, milyenek a hajózás, a vizek regulatioja, canalisálás, utak építése....
   • Mondhatjuk, hogy mindaz mit vagy a hevület s a mozgásban lévõ indulatok, vagy egyesek erõltetett akarata a közvágy hozzájárulta nélkülelõhozandók mulandó, vagy nem maradandó, de mihelyt a nemzet egyesült vágya vagy szüksége áll elõ a következés azonnal és ellenállhatatlanul nyomásban van.
   • Minden nemzeti elõlépés a nemzet szellemétõl függ, szelleme értelmi állásától...
     Az egészet mozgásba hozni és abban tartani, nagy erõt kér és függetlenség kell...
   • Nevezetes ás egyszersmind szomorú analógiája a társaságban élõ embernek, hogy nem a szülõk oktatják gyermekeiket."

A Tudós Társaság segítségével Nagy Károly több nagyjelentõségû könyvet jelentetett meg. Ezek: Arithmetika; Számírás különös jegyekkel (1837); Elemi algebra; Számírás közönséges jegyekkel (1837). Arithmetika c. mûvét a Tudós Társaság 200 arany nagyjutalomban részesítette. Tudós matematikusunk egyik legfontosabb feladatának tekintette a matematikai mûveltséget az egyszerû emberek között elterjeszteni. E célból két alapfokú matematikai könyvet is készített, melyek vonzó stílusuk miatt ma is élvezhetõ írások. A Kis számító 1837-ben, a Kis geometria 1838-ban jelent meg.

1833-ban Nagy Károly egy magyar elnevezésekkel készítendõ földtekérõl nyújtott be tervezetet a Tudós Társaságnak. Ez 1840-ben Bécsben "Elsõ magyar Földteke" névvel meg is jelent. A földgömb kibocsátását egy égteke is követte még ugyanabban az esztendõben. A nevek magyarra fordítását a Tudós Társaság tagjai végezték. A tekék használatát elõsegítette Vállas Antal (1809-1869) könyvének, "Az égi és földtekék használata"-nak (1840) megjelenése. Ezek az igen hasznos, a földrajz tanítását korszerûsítõ ég- és földgömbök 150 iskolához jutottak el ajándékképpen. Megjelenésük költségét gróf Batthyány Kázmér viselte.

Nagy Károly akadémikusi ténykedéséhez tartozott még a tudós Társaság részére évenként megjelentetett Névkönyvek szerkesztése is, 1837-42 között.

Az ifjú akadémikus politikus barátainak társaságában rendszeresen részt vett az 1832-36 közötti országgyûléseken Pozsonyban. 1841-ben jelentette meg - név nélkül - politikai szatíráinak gyûjteményét "Daguerrotyp" címmel. A kritikus hangvétel mellett számos hasznos tanács is található benne a jövõre vonatkozóan. Természeténél fogva ez a kötet sokakat megbotránkoztatott - így például gróf Széchenyi Istvánt is, akit a könyv szerzõje mindenkinél jobban tisztelt.

1842-tõl a Kossuth szerkesztette Pesti Hirlap munkatársa lett. Politikai cikkek mellett elsõsorban pénzügyi írásait közölte a lap. Lassanként azonban belefáradt a politikai csatározásokba, és életének hátralevõ részét kizárólag a tudományos munkára kívánta fordítani.

Nagy Károly 1845-ben fogott hozzá bicskei obszervatóriumának felépítéséhez. Nemcsak csillagvizsgálót, vonzó szellemi központot kívánt létesíteni kultúrát kedvelõ barátai számára. Legkedvesebb vendégei között tartotta számon hazánk két költõóriását: Kölcseyt és Vörösmartyt.

Nagy Károly a sok más tudomány mellett a csillagászatot is magas szinten kívánta mûvelni. Régi barátja, Francois Arago sokat segített terveinek kialakításában. A fennmaradt mûszerjegyzékek birtokában bátran mondhatjuk, hogy felépítése idején a bicskei csillagvizsgáló mûszerparkját tekintve a legjobbak közé tartozott Európában. A csillagászati eszközök döntõ részben Bécsben készültek.

Nagyra törõ terveit soha meg nem valósíthatta volna, ha nem vált gazdát a 30-as évek végén, és nem kerül Batthyány Kázmér gróf közvetlen közelébe. A gróf igen hálás volt azért, hogy Nagy Károly gazdasági ügyeinek intézõjeként pénzügyi biztonságot teremtett körülötte. Hálája következtében maga az ügyintézõ is meggazdagodott. Megvásárolhatta a Bicske melletti Galagonyást, ahová csillagviszgálóját és a körülötte lévõ épületegyüttest felépíthette.

Batthyány Kázmér a reformesemények egyik vezéralakja, jótékonyságáról híres magyar politikus volt. Mint annyian társai közül, felnõttkorában tanult meg magyarul, de annál áldozatkészebben szolgálta nemzetét. Az Akadémiai Könyvtár is sokat köszönhet neki. Nagy Károly javaslatára a gróf rohonci és kisbéri könyvtárát a Tudós Társaság létesítendõ könyvtára számára ajánlotta fel.

Igen keveset tudhatunk sajnos az 1845-47 között felépült, és csupán 1849-ig mûködõ bicskei csillagvizsgáló mindennapjairól. Szerencsénkre a Berlini Állami Levéltárban megõrizték Neumann Antalnak, Nagy Károly munkatársának három, Christian Schumacherhez küldött levelét. Az egyébként mérnöki diplomával rendelkezõ Neumannt Nagy Károly azért küldte 1845-ben Altonába, hogy ott erre alkalmas mester vezetésével a csillagászat elméletét és gyakorlatát elsajátítsa.

1847 szeptemberében keltezett az elsõ levél. Ebben Neumann részletesen beszámol Schumachernek a bicskei obszervatórium építkezésének ütemérõl. Az eljövendõ esztendõ elejére jósolja az obszervatórium és a lakóépületek befejezését. Levelében említést tesz arról is, hogy Bécsbõl magával hozta Benjamin Gould bostoni csillagászt Bicskére. Szándékában volt Magyarország más nevezetességeit is megmutatni a bostoni kollégának. Gould a göttingeni csillagvizsgálóban hallott a jövendõ bicskei obszervatóriumról, amely ha elkészül, Európa egyik legjobban felszerelt obszervatóriuma lesz. Ezért is jött el Magyarországra. Hogy mennyi ideig tartózkodott Gould Bicskén, azt nem tudjuk. Annak bizonyítéka, hogy ismerte és sokra tartotta a bicskei mûszereket, az, hogy szerkesztõként lapjában, az Astronomical Journal-ban hírt adott a bicskei obszervatórium eladandó, általa is ismert és igen értékesnek tartott mûszereirõl.

Neumann elõbb említett levelében egy szomorú eseményrõl is tudósítja Schumachert: másik tanítványának, Nagy Mihálynak haláláról, és testvérének lesújtó állapotáról. "Egész Bicske õt sajnálja", írja Nagy Károlyról levelében.

A második levél két hónappal késõbb, novemberben íródott. Ebben Neumann beszámolt a Bicskén zajló élénk tudományos életrõl. A mûszerek megérkezésérõl is hírt adott, és tanácsokat kért mesterétõl észlelési, számítási feladataival kapcsolatban. Igen optimista a levél hangulata, nem úgy, mint a harmadik, utolsó levélé.

Ezt már Pestrõl, az Egyetem Geometriai Intézetébõl írta Altonába 1850 március 28-án. Itt kapott munkát bicskei állásának elvesztése után. Sajnos ez az igen fontos levél alig olvasható.

Neumann beszámol benne Nagy Károly meghurcoltatásáról, külföldre való távozásáról és a bicskei obszervatórium szomorú sorsáról. Levelében hírt ad a Gellérthegyi Csillagvizsgáló pusztulásáról és Albert Ferenc hõsies helytállásáról is.

A nagyértékû bicskei csillagászati eszközök a forradalom bukása után végülis az Egyetem pincéjében találtak menedéket a gellérthegyi mûszerekkel és könyvtárral együtt, és úgy öregedtek meg muzeális darabokká, hogy soha nem élhették saját életüket.

Amikor a Csillagvizsgáló 1829-re felépült a Svábhegyen, ide kerültek a bicskei mûszerek is egy gazdag Csillagászati Múzeum impozáns darabjaiként. Ennek a Múzeumnak kincsei 1945 után széjjelszóródtak. Némely darabját ma az Országos Mûszaki Múzeum õrzi.

Nagy Károly még csaknem húsz évet élt a forradalom bukása után önkéntes külföldi számûzetésben. Elõbb Bécsben, majd Párizsban tartózkodott. Itt hónaposszobában élt, és a könyvtárakat járta. Csillagászati könyvek írásával foglalkozott. Két nagyobb mûve jelent meg nyomtatásban, az egyik az üstökösökrõl szól, a másik a Napról. Az utóbbi igen hírhedett mû, mivel ebben a szerzõ megtámadja égi mechanikai elméleteiért Laplace-t és kétségbevonja Kopernikusz tanait. Megbízható recenzió hiányában nehéz a könyvek valódi értékét felmérni.

Nincs tragikusabb dolog annál, mint amikor a gazda egy teljesen kész mûvet, életének féltett kincsét hagyja ebek harmincadjára. De a szabadságharc utáni válságos idõkben Nagy Károlynak nem lehetett más választása.

Az osztrák hatóságok elõl menekülõ Vörösmarty ezeket a döbbenetes sorokat írta vendéglátójának emlékkönyvébe:

Sötét eszmék borítják eszemet Szívemben istenkáromlás lakik Kívánságom: vesszen ki a világ S e földi nép a legvégsõ fokig

Ez elõl az országos méretû depresszió elõl el kellett Nagy Károlynak menekülnie. A Tudós Társasággal halálig tartotta a rendszeres kapcsolatot. Mindig és mindenben segített amikor módja volt rá.

____________________________

Készült az 1997 december 6.-i, az MTA Csillagászati Kutatóintézetében tartott Nagy Károly emlékülésen elhangzott elõadás alapján. E cikk egy változata megjelent az Élet és Tudomány 1998 /11, /14 és /17 számaiban

Természettudományi és tudománytörténeti dokumentumok