A KALOCSAI
HAYNALD OBSZERVATÓRIUM
TÖRTÉNETE

Tartalmi kivonat

Jelen munka célja a Kalocsán mûködött Haynald Obszervatórium alapításának története, az ott dolgozó munkatársak tevékenységének bemutatása.

A munka második része az Obszervatórium munkatársai által közölt munkák bibliográfiája.

Abstract

The aim of the present work is to collect all information about the foundation, the history and the astronomical activity of the coworkers of the Haynald Observatory founded in 1878 by Ludwig Haynald archbishop of Kalocsa, Hungary. The work also contains the bibliography of scientific papers published by the coworkers of the Observatory.

l. Elõszó

1959-ben a szovjet Luna-3 lefényképezte a Hold túlsó, a Földrõl soha nem látható oldalát. A Földre továbbított fényképfelvételek alapján megindult ennek az oldalnak is a föltérképezése, a kráterek, síkságok elnevezése. A névadás során az egyes objektumokat kiemelkedõ tudósokról nevezték el. A Hold túlsó, nem látható oldalán kilenc magyar, illetve magyar származású természettudós neve került a Hold-atlaszba. Köztük van Fényi Gyula is. Ki volt õ, mivel írta be nevét a tudománytörténetbe?

Fényi Gyula elõbb jezsuita szerzetes-tanárként, majd az 1878-ban alapított Haynald Obszervatórium igazgatójaként majdnem fél évszázadot élt és dolgozott Kalocsán. Itt alkotta meg maradandó értékû napfizikai és meteorológiai munkáit, amelynek alapján ma is idézik a kutatók. Élete, tevékenysége az Érseki Fõgimnáziumhoz, és az ott alapított Haynald Obszervatóriumhoz kapcsolódik. Tudományos teljesítménye világszerte ismert és elismert kutatóvá avatta õt. Tevékenysége meghatározó volt az Obszervatórium történetében, igazgatása alatt volt az intézmény fénykora. A Haynald Obszervatórium történetét végigkísérjük 1878-ban történt alapításától a Fényi utáni - hanyatló - szakaszon át az 1949-ben történt megszüntetéséig. Sajnos, az Obszervatórium levelezése, feljegyzései, irattára elkallódott, így munkánk során az egyéb levéltári forrásokat kellett felkutatni, az intézmény története és munkatársai által publikált dolgozatok összeállításához. Még nehezebb feladatnak bizonyult az életrajzi adatok összegyûjtése. Munkánk során igyekeztünk felvázolni azokat a kapcsolatokat is, amelyek kiépültek a hazai és külföldi intézmények között, biztosítva ennek a kis intézménynek mûködését, folyamatos tudományos tevékenységét. Véleményünk szerint több új adatot sikerült találnunk, ami adalék lehet a hazai csillagászat történetének - egyszer feltétlenül elvégzendõ - megírásához. Bár az eddig megírt, a hazai csillagászat történetét röviden összefoglaló, munkák vezérfonalat adnak (1, 2, 3, 4) a téma fontossága a világnézet, a mûvelõdés- és tudománytörténet formálódásában részletesebb feldolgozást igényelne. Kiinduló anyagként általában az intézmények által kiadott ismertetõk szolgálnak, melyben leírták a csillagdák felszerelését, mûszereit, néha még a könyvtárról is ejtenek néhány szót. Így Konkoly-Thege Miklós is ismerteti az általa 1871-ben alapított magán - csillagvizsgáló mûszereit (5), az ezután Kalocsán alapított Csillagda felszerelését elõször elsõ igazgatója Carl Braun írta le (6), majd Tóth Mike (7), Fényi Gyula (8, 9, 10), majd a gimnázium 50 éves jubileuma kapcsán ismét Tóth Mike (11) és Angehrn Tivadar is közöl ilyen témájú munkát (12). Röviden leírják a Gothard-fivérek is Herényben, Szombathely mellett, 1881-ben alapított magán Astrophysikai Observatóriumuk felszerelését (13). Az Egri Érseki Líceum Csillagvizsgálójának történetét röviden az "Astronomische Gesellschaft" 1930-ban Magyarországon tartott konferenciájára kiadott rövid ismertetõben foglalják össze (14), ill. Hell Miksával kapcsolatban jelent meg munka (15).

A Kalocsán dolgozott csillagászok, meteorológusok közül csak Carl Braunról (16-20) és Fényi Gyuláról (21-28) jelentek meg életüket, munkásságukat bemutató írások. Annak ellenére, hogy Fényi Gyuláról elég nagyszámú munka jelent meg, ezek általában nem új források feldolgozásával készültek. Ezért tartottuk fontosnak felkutatni az Obszervatóriumra magára és a benne dolgozó kutatókra vonatkozó dokumentumok, személyes visszaemlékezések lehetõség szerinti legteljesebb választékát és annak feldolgozását. Az Obszervatórium munkatársai tollából megjelent írások összegyûjtését az eredeti folyóiratok átnézésével végeztük el, csak iránymutatóként használva az - elsõsorban Fényi munkásságát ismertetõ - bibliográfiákat (11, 29, 30).

Jelen munka az MTA támogatásával jelenhetik meg. Köszönöm Ondvári Árpád tanácsosnak a megjelenés lehetõségeinek feltárását és figyelmét a kézirat sorsa iránt.

A munka elkészítése során elsõsorban a Kalocsai Érseki Hatóság Levéltárában lévõ anyagokra támaszkodtunk. Értékes hozzájárulást jelentett a Kalocsai I. István Gimnázium és az MTA Csillagászati Kutató Intézete birtokában lévõ anyag. Ezúttal is szeretném kifejezni ezen intézményeknek köszönetemet.

Külön köszönet illeti Bay Jenõt, ifj. Bartha Lajost, Hamvas Józsefet, Holovics Flóriánt, Horváth Józsefet, Keszthelyi Sándort, dr. Tibor Mátyást, Vargha Domokosnét a munka elkészítésében nyújtott segítségükért és támogatásukért. Köszönöm dr. Kiss Györgyinek és Várszegi Alojziának a kézirat elkészítésében nyújtott segítségüket.

Budapest, 1986. április l.

A szerzõ

2. Kalocsa a múlt század hetvenes éveiben

Kalocsa, ez a Duna partján fekvõ alföldi "csinos város" (31), amely mint érseki székhely, s a kalocsai egyháztartomány központja régóta mûvelõdési gócpontja az egész vidéknek. A város elsõ püspöke Asztrik, I. István a várost mint püspökséget alapította. A város fejlõdése szempontjából meghatározó volt az érsekség, amely a város 9200 holdnyi területébõl 3600 kh-nyit foglalt magában (32). A település korán városiasodott. Az 1. ábra egy 1772-es térkép szerint mutatja a várost. Tárgyunk jellegébõl következik, hogy itt elsõsorban a mûvelõdési vonatkozásokra térünk ki. Röviden mégis megemlítjük, hogy a város elsõ hajóállomása Foktõn 1843-ban létesült, a Duna-gõzhajózási Társaság üzemeltette. Az elsõ vasutat, amely a várost Kiskõrössel, és ezen keresztül a Budapest-Zimony fõvonallal kötötte össze, 1882. december 5-én nyitották meg (32). Az érseki uradalom terményeinek feldolgozására a városban több nagy malom mûködött, az itt dolgozó fuvarosok révén indult meg a postaszolgálat. A posta 1852-es alapítása elõtt u.i. hetenként kétszer õk vitték a postát Paksra. Ezenkívül az uradalomnak külön is volt postaszolgálata (32). A városban jelentõs számú mesterember dolgozott. Egy 1851-es összeírás szerint a városban már akkor 357 céhbeli mester dolgozott Kalocsán (32). A késõbb sûrûn elõforduló alapítványi összegek, mûszerbeszerzések értékének összehasonlítására itt említjük meg, hogy a múlt század hetvenes éveiben egy napi mezei napszám 60-140 kr volt, egy hold kerti szántó vételára 3-400 Ft között mozgott.

A város lakóinak száma a belterületen, 1884-ben, 8598 volt (33). A városban 1848 elõtt már mûködött az Olvasó Egylet, 1870-ben Polgári Olvasókör alakult (32). Feltehetõen a városban az írástudók száma lényegesen meghaladhatta az 1870-es országos 25%-os átlagot (32). A városban 1871-ben tornaegylet alakult, amely tûzoltással is foglalkozott. Ebben az évben indul az elsõ helyi napilap, a Kalocsai Lapok, amely 1878-tól Kalocsai Néplap címmel jelent meg. A város elsõ kórházát Nádasdy Ferenc érsek 1849-ben alapítja.

A városban késõbb megalakul a Kalocsai és Kalocsa-vidéki Keresztény Munkás Egyesület, melynek alapszabályát 1899-ben hagyják jóvá. Hamarosan, 1904-ben, megalakult a Kalocsai Katholikus Földmûvelõ Ifjúsági Egyesület is (34). A város 1862 telén az erõs téli árvíztõl sokat szenved, ezért már 1866-67-ben megépül a körtöltés, amely az addig rendszeres árvízi pusztításokat megfékezi.

1. ábra Kalocsa topográfiai térképe 1772-bõl
Az Érseki Levéltárban lévõ egykorú eredeti után

A városban székel a fõkáptalan, az egyházi fõtörvényszék (35) és a királyi törvényszék. Nézzük ezután a város oktatási intézményeit! Az oktatásügy kezdetét a török világ megszûntétõl számíthatjuk. A felszabadított egyházmegyében nagy volt a paphiány, ennek pótlására alapította Patasich Gábor érsek 1733-ban a nagyszemináriumot, amely a paputánpótlást volt hivatva biztosítani. Utóda az érseki székben Klobusiczky Ferenc 1757. jún. 13-án megkezdi a jelenleg is meglévõ új nagyszeminárumi épület építését, amelyet Batthyányi József (1727-1799) érseksége alatt 1764. aug. 15-én fejeznek be. Õ építette a gimnáziumot és a nemesi konviktust, amelyet 1764-ben nyitnak meg. Õ hozta az elsõ nyomdát Kalocsára Esztergomból 1768-ban, amelyet a piaristák kapnak meg, majd tõlük Malatin és Holmayer vették meg.

A város oktatás ügyének felvirágoztatása szintén Haynald Lajos (1816-1891) érsek nevéhez fûzõdik. Õ tesz 100000 Ft alapítványt egy intézmény létrehozására, amelybe 1860. szept. 7-én a csehországi Horazdiovitz-ból iskola nõvérek érkeznek. Õk oktatják a polgári iskolai tanárnõket, tanítónõket, késõbb az óvónõket (36). A képzés színvonalára jellemzõ, hogy Haynald a természettani eszközökre 1870-ben 400 Ft-ot adott (36). Az intézményben tanítottak a kalocsai Fõgimnázium tanárai, így Carl Braun, Menyhárt László és késõbb Hegyi Lajos is. A tanítóképzõ intézet fejlesztésében is jelentõs érdeme volt Haynald Lajosnak, õ bõvítette az intézményt 1883-ban négyosztályúvá (32). Egy forrás szerint Haynald adakozásai, alapítványai az ötmilliót is megközelítik (37). A városban 1891-ben már 9 tanító mûködött, a gimnázium pedig 1865 és 1910 között 1437 érettségizettet bocsátott útjára. A város addigi leghíresebb embere Katona István (1732-1811) a jeles történetíró, aki többek között a város történetét is megírta (38) .

Ez volt tehát az a kulturális környezet, ahol a Csillagda létrejött, amely késõbb gyorsan integrálódott a város szellemi életébe.

3. A Gimnázium rövid története

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a kalocsai Érseki Fõgimnázium rövid történetét. Nem lehet ezzel más célunk, csak az, hogy inkább technikatörténeti, mint mûvelõdéstörténeti összefoglalást végezzünk. Összeállításunkban Tóth Mike és Kerkay György munkáira támaszkodtunk (11, 39).

A középfokú oktatás kezdetét Kalocsán 1765. november 6-tól számíthatjuk, amikor az akkor piaristák kezelésében lévõ intézményben megnyitották az elsõ tanévet. Kevés adat áll rendelkezésünkre errõl az iskoláról. Tudjuk, hogy az iskolában 1781-ben már mûködött nyomda, amely - számunkra ismeretlen okok miatt - 1817-ben megszûnt. Az intézmény, amely ekkor algimnázium volt, fejlõdésének jelentõs állomása, amikor Kunszt József (1790-1867) alapítványából felépítik és megnyitják a Gimnázium új épületét. Ma is látható emléktábla örökíti meg az intézmény célját:

	"Isten dicsõségére, a honi katholikus ifjúság erkölcsi s tudományos
	kimûveltetésére szánta, emelte, alapította, s Szent István király pártfogása,
	s védelme alá helyezte Kunszt József kalocsai s bácsi érsek
	1860-ban."

Az alapító az intézmény kezelését a jezsuitákra bízza, akik magas színtû oktatói tevékenységükrõl is közismertek voltak. A Gimnázium - akkori nevén Stephaneum - elsõ rektora Weninger Sándor lett, aki a fennmaradt adatok tanúsága szerint, a Magyar Tudományos Akadémia céljaira 10000 Ft-os alapítványt tett. 1863-ban felépült a kollégium új szárnya, 1869-ben pedig elkészült a Haynald utcára nézõ épületszárny, amelyre késõbb a Csillagda falait húzták fel. Érseksége alatt az intézményt jelentõsen támogatta Haynald Lajos (1816-1891) bíboros kalocsai érsek is.[1] 1905-ben elkészült a fõutcai épület is. Ekkor szervezték meg a szertárakat, elõadótermeket, gyûjteményeket. Korszerû mûszereket szereznek be. 1903-ban Császka György adományából az intézménybe bevezetik a villanyt. Az I. világháború és az azt követõ békekötések, majd a gazdasági válság miatt az intézmény fejlõdése megtorpan, bár minden kalocsai érsek igyekszik támogatni az intézetet. 1949-ben a Gimnáziumot államosítják. Az intézmény fejlõdése azonban csak a 60-as években kap újabb lendületet.

4. Az Obszervatórium alapítása

Az alapítás leírásakor elsõsorban nem az Obszervatóriumról eddig publikált mûvekre (6-12, 40-43), hanem inkább eredeti levelekre igyekszünk támaszkodni.

Haynald Lajos sokoldalú mûvelt ember volt. Bár érdeklõdése elsõsorban a botanikához vonzotta, mégis vásárolt magának egy távcsövet.

Így ír errõl Trefort Ágostonnak (1817-1888), aki 1872-tõl vallás- és közoktatásügyi miniszter volt:

"dilettánskodó égbolti észleleteimre - miután egy elõbbi igen jó távcsövemet elajándékoztam [2] - Merznek világhírû müncheni intézetében egy négyhüvelykes refractort készítettem, amely azonban magas és széles állványával és ennek nagyon célirányos és complikált mechanizmusával személyes észleléseimre nem lõn alkalmas" (44). E vásárlást Dr. Schenzl Guido fõmeteorológus intézte (8).

Így születik meg a terv, hogy a távcsõ elhelyezésére építsenek egy kis kupolát, vásároljanak néhány jobb órát, passage mûszert (12). A terv hamarosan országos nyilvánosságot kap. Talán többen is érzik, hogy a régi egyházi vezetõk (Pázmány, Eszterházy, Batthyányi) jó tradíciói folytatódhatnak. A várakozás azért is nagy volt, mert mint ismeretes, ez idõ tájt Magyarországon nem volt állami csillagvizsgáló intézet. Az érsek 1877. február elején levélben fordulhatott Konkoly-Thege Miklós - mint a hozzá írt levelek címzésén állt - a földbirtokos és magáncsillagász úrhoz, hogy segítsen a terv kivitelezésében. (A levélrõl másolat nem maradt fenn). Konkoly 1877. február 24-i válaszlevelében elutasítja azt a javaslatot, hogy az Obszervatóriumot használt mûszerekkel szereljék fel. Ma már nem kideríthetõ, ki vetette fel azt az ötletet, de a válaszlevélben Konkoly megírja, hogy a Marksee-ben lévõ 5 hüvelykes Siemens-féle tranzitcsõ is, valamint a Speyer Lyceum-ban lévõ csõ is rossz. Javasolja, hogy helyette COOK cégtõl vásárolják meg a 2 1/4'-os csövet, ennek akkori ára 51 font 10 sh volt. Már ebben a levélben felveti Konkoly, hogy a Csillagdába be kell vezetni a távírót, amit õ Szalay távírda igazgatójától díjmentesen vél megszerezni (45). Már ebbõl a levélbõl is látszik, hogy az érsek alkalmas embert választott a Csillagda felszerelésére, mivel Konkolynak remek kapcsolata lehetett a mûszereket szállító külföldi - elsõsorban angol és német - valamint hazai cégekkel.

Már 1877. márc. 10-én az érsek új levelet kap Konkolytól, amelyben vállalja, hogy a forgó tetõt 260 Ft-ért saját embereivel elkészíti, a bádogos munkát javasolja kalocsai mesterekkel elvégeztetni (46).

Egy fennmaradt, 1877. márc. 5.-i, 1300 Ft-ról szóló nyugta arról tanúskodik, hogy az érsek jelentõs pénzösszeget bocsátott Konkoly rendelkezésére a mûszerbeszerzésre (47).

Mûködésbe lép az érseki uradalom gépezete is. Tomsich Mátyás uradalmi mérnök márc. 8-án levelet ír az érseknek, melyben javasolja, hogy a "legalkalmasabb hely végül a gimnázium épületben létezõ lépcsõház teteje mutatkozik, amelyben jelenleg a gimnáziumi észlelde van". (Ismeretes, hogy meteorológiai észlelések már 1870-tõl folytak az intézményben). A mérnök javasolja a falak megerõsítését (48.). Érdekes, hogy a kivitelezési koncepció már akkor megvolt, pedig mennyi vita keletkezett még ezután;

Pesten, 1877. márc. 7-én kelt levélben az érsek közli HENNING ALAJOS intézeti igazgató atyával az Obszervatórium alapítását és annak a fõgimnáziumhoz való csatolását. Mint írja: "...beállítani avégre, hogy a természettudománnyal különben is foglalkozó tanár annál biztosabban közölhesse tanítványaival a szükséges csillagászati ismereteket, de egyszersmind mások is a tanárok közül alkalmat nyerjenek, ha talán kedvök volna a csillagászattal foglalkozni". (49).

Henning Alajos - aki Liszt Ferenc unokaöccse és késõbb gyóntatója volt - márc. 14-i levelében megköszöni az alapítványt, mivel az "...úgy mind a tanulók elõmenetelének, mind a szaktanárok továbbképzõdésének kitûnõ lendítõül szolgálanak." (50). E levél ellenére mégis késõbb elterjedhetett az az alaptalan híresztelés, hogy a jezsuiták tiltakoztak volna a Csillagda létesítése ellen. Ma már nem kideríthetõ, hogy mi volt a híresztelés alapja, tény, hogy szükségesnek látták ezt a Hon c. újság 1878. márc. 19-i számában cáfolni (51).

A Csillagda alapításakor pedig nagyon fontos szerepet játszottak a didaktikai szempontok: "a gimnáziális ifjúság gyakorlati észleletek által ez irányban is kiképeztessék, ha egyikben-másikban a csillagászatra hajlam mutatkoznék, az benne hatályosabban fejleszthessék, név szerint astrophysicalis észleletek tétessenek és az intézetet gondozni és vezetni hivatott tanítókar egyes tagjai a szép tudomány terén nagyobb körben és nagyobb sikerrel foglalkozhassanak." (44).

Az új, immár komolyabb méretû, tudományos feladatok ellátására is alkalmas, Csillagda alapításáról hamarosan tudomást szerez az ország. Haynald Pesten, 1877. márc. 19-én kelt levelében jelenti be az intézmény alapítását Trefortnak. Így ír: "Tudván azt, hogy Excellentiad minden cselekvés iránt, mely a hazai tudományos mûvelõdés elõmozdítására irányul kiválóan érdeklõdni szokott, vagyon szerencsém Excellentiád nagybecsû tudomására hozni, hogy a kalocsai érseki fõgymnáziumomnak egy, a jezsuita atyák gondozására bizandó, csillagdának saját költségemen felállítását elrendeltem és e végre minden szükséges intézkedést már megtettem." (52).

Trefort 1877. márc. 22-én válaszol az érseknek, megköszöni az alapítást (53), 30.00 sz. levelében jóváhagyja azt.

Nagyon sok gyakorlati problémával járt az intézmény megalapítása, felszerelése. A legfontosabb kérdés, az intézmény elhelyezése, ami lényegében megszabta lehetõségeit.

Az érsek levélben fordul Konkolyhoz. Március 30-i levelében szakvéleményt kér az elhelyezésrõl. Elhatározott szándéka, hogy a Csillagda a gimnáziumba kerüljön: "a kalocsai Fõgymnáziumom kétemeltû épületének tetjére építtessék és ezen tudományos intézetem kitágításául tekintessék, mely rendeltetése annak egy országos jelentõségû csillagdánál mindenesetre szerényebb dimenzióit is természetszerûen jelezte." (54). Korát megelõzõ cselekedet volt ez, egy középiskola felszerelése csillagdával: "és hogy az újabb tudomány által megkívánt elkülönített helyzet országos nagy intézeteknél igen is kell, hogy tekintetbe jöjjön, de ily magánintézeteknél, milyen a miénk, az talán kevésbé szükséges, mely anélkül, hogy a nagyobb szabású csillagdák mértékét és mûködési tökélyét megütné, mégis hasznos szolgálatot tehet a hazai ifjúság kioktatásának s a tudomány elõmenetelének." (54). E nézetet Fényi - aki pedig inkább tudós volt, mint oktató - késõbbi írásában is osztja, s így ír:

"Mert míg egyrészrõl a tanári testületnek ezáltal alkalma nyílik némiképp a tudományok magasabb ágaiban való ténykedésére is, addig másrészt a tanulóifjúság, habár egyenlõre még képtelen annak követésére, mégis ismereteket szerezhet magának arról, hogy valami magasabb is létezik, mit mintegy folyton szem elõtt tartván ellenállhatatlanul kell, hogy ösztönöztessék a magasabb tudományosság utáni törekvésekre." (8). Így jött létre tehát azaz elhatározás, amely egy olyan Csillagdát hozott létre, amely egyike volt az elsõknek, amelyek a középfokú oktatásba vitte a csillagászatot (2). Maga az intézmény-alapítás gondolata is új volt, mert csak a XX. század húszas, harmincas éveiben "kezdett az szokásba jönni, hogy a középiskolákkal kapcsolatban mindenfelé, nevezetesen Angliában, Amerikában, egy, a mindennapi iskolarendszer körét meghaladó intézetet állítanak fel." (55).

Gyorsan megindultak a szükséges elõmunkálatok. Konkoly már március 24-én arról számol be az érseknek, hogy a mûszereket megrendelte (56). Haynald Bécsbõl 1877. április 12-én levélben fordul Treforthoz, egy sor kérdés - így például a költségvetés elkészítése - iránt érdeklõdik nála (57).

Közben a Csillagda elhelyezésére további két új javaslat merült fel. Az egyik értelmében a Csillagdát az Érseki Palota parkjában lévõ dombon helyezték volna el. Ez a terv nem tetszik sem az érseknek, mert mindenképp a gimnáziummal szerves egységben kívánta elhelyezni az intézményt, sem a majdani üzemeltetõknek, a jezsuitáknak sem. (Az éjszaka, a rendházon kívül végzett munka ellenkezik a rendtartással). A másik tervváltozat szerint a gimnázium udvarán építettek volna egy külön épületet a Csillagda számára. Itt akkor még szabad telek volt, mert a jelenlegi I. István utcai szertárépületet csak 1905-ben emelték, Riegl Sándor (1863-1932) tervei szerint. Az udvar azon oldalán, mint ezt 2. ábránk mutatja, akkor egy kis sütõház és gyógyszertár mûködött.

2. ábra "A Jézus-társasági atyák kalocsai házának
és kerületének térvázlata"

A - a Csillagda megvalósított változata
B - az új épület emelésének tervezett helye
C - A Gimnáziumon kívüli elhelyezés egyik lehetséges helye

Az innen felszálló füst és a patika "mérges gõzei" komolyan zavarták volna a megfigyelést. E változat mellett szólt viszont az, hogy a mûszerek rezgésmentes elhelyezését itt egyszerûen meg tudták volna oldani, ellentétben a fõépület tetejére való telepítéssel. Schenzl Guidó 1877. május 6-án levelet ír az érseknek, melyben beszámol az április 9-én és 10-én, valamint május 5-én és 6-án a helykiválasztásról Kalocsán tartott megbeszélésekrõl. Nem sikerült közös álláspontot kialakítani, ezért javasolja, hogy egy bizottság döntsön Trefortnál a Csillagda helyérõl, õ a fõépület tetejét javasolja (58). Az egyetértés nem lehetett teljes, mert másnap Konkoly is levelet ír az érseknek, "németül, hogy Braun atya is értse" (59). Õ nem tesz említést a bizottság szükségességérõl, de õ sem javasolja, hogy a Csillagda a sütõházhoz kerüljön közel. Ebben a levélben történik elõször említés Carl Braunról, a Csillagda elsõ igazgatójáról. Nem ismeretes, hogy ki ajánlotta Haynaldnak õt az igazgatói posztra, feltehetõen a kalocsai jezsuiták valamelyike ismerhette õt, hiszen Braun mindenütt megfordult, tanult, tanított, ami a jezsuiták akkori központjainak számított.[3] Tény viszont, hogy kiválasztása szinte a Csillagda gondolatának megszületésével egyidejûleg megtörténhetett. Lehet, hogy személyesen többször is találkozott Haynalddal, mert elsõ, fennmaradt, az érsekhez írt levele 1877. május 7-én Kalksburgból kelt (60). Ebben a levelében - feltehetõen felkérésre - Braun szintén javaslatot tesz a Csillagda felszerelésére. E levélre élesen reagál Konkoly. Nem támogatja Braun javaslatát régebbi konstrukciójú mûszerek beszerzésénél. Majd így ír: "Egy csillagda jó híre s neve nem attól függ, hogy milyen mûszerei vannak, természetesen értem ez alatt, hogy azok a jelen színvonalán álljanak, hanem hogy mit teszek azon csillagdában" (61). Így az érsek pénzébõl, Konkolynak a saját Obszervatóriuma alapításakor szerzett tapasztalata és Braun kiváló felkészültsége segítségével megindul a szervezés. 1877. június 3-án írja alá az érsek a Csillagda alapítólevelét. Érdekes dokumentum lenne ez, de sajnos nem maradt fenn. Létezésérõl onnan szerezhetünk tudomást, hogy amikor 1928-ban felmerült az a gondolat, hogy a Csillagdát Pécsre telepítsék, akkor a káptalan hosszú nyilatkozatban foglalkozott a Csillagda tulajdonjogi és telekkönyvi helyzetével és az alapítólevél akkor még megvolt (62).

1877. nyarán tovább folyik a mûszerek beszerzése. Konkoly a tengerparti Ostende-ben pihen, innen írt Haynaldnak, hogy szívesen átmenne Londonba, ott maga kiválasztaná és el is hozná a szükséges kronométereket (63). Egy apró probléma nehezíti a szervezést, mert eltûnt a beszerzendõ mûszerek listája. Ma már nem kideríthetõ, hogy hogyan, kinél, de mind Schenzl, mind Konkoly határozottan tagadja, hogy nála lennének (64). Konkoly közben Münchenben is járt, volt "Dr. Merz intézetében", aki továbbra is fenntartja a héthüvelykes lencsét az érsek számára, vagyis a fõmûszer lencséje már ekkorra elkészült (64).

Schenzl Guidó is levélben közli az érsekkel, hogy a kérdéses irat nincs nála. Ebben a levélben is ír a Csillagda elhelyezésérõl, itt már azt írja, hogy "mindenekelõtt az érseki kertben lévõ dombon kellene felépíteni" (65).

A Csillagda tervét tovább finomítják, végsõ elhelyezésében végül is az érsek dönt, az intézmény a gimnázium területén nyer elhelyezést. Ezt Haynald levélben közli a Gimnázium akkori igazgatójával (66). A felszerelésrõl Konkoly is sûrûn nyilvánít véleményt (67), 1878. február 15-i levelében részletesen beszámol a munkák állásáról (68), majd március 3-i és 9-i leveleiben a beszerzés elõrehaladásáról tájékoztatja Haynaldot (69-70). A hó végén újabb levelet ír és ismét részletes tájékoztatót ad, mert mint írja: "...azonfelül elrendelni kegyeskedett, hogy minden írásban történjen" (71 ). Ez a krónikaíró szerencséje is, mert ettõl kezdve elég sok dokumentum áll rendelkezésünkre.

Az érsek további összegeket folyósít, ezeket Konkoly rendszeresen nyugtázza, így április 3-án és 5-én is újabb összegeket kap kézhez (72-73). Közben jó ütemben folyik a felszerelés elkészítése. Konkoly június 23-i levelében jelenti, hogy a nagy kupola elkészült (64), június 26-án felajánlja, hogy Londonba utazna a beszerzés meggyorsítására (75), erre azonban nem kerül sor.

1878. július 1-re Konkoly minden nála készülõ eszköz elkészültérõl ad hírt, felajánlja, hogy õ személyesen jön kipakolni az eszközöket, amit hajóval fognak szállítani (76).

Július 10-én ismét pénzt igazol vissza (77), július 8-i levelében jelenti Haynaldnak, hogy július 17-én szándékozik Kalocsára menni, kitûzni a délkört (78).

1878 õszén két hónap alatt elkészül az épület. Megépül a két kupola, a meridián szoba, már csak a falak kiszáradását várják, hogy a mûszereket felszerelhessék (8). A mûszerek beszerzésével kapcsolatban tovább folyik a vita. Konkoly november 11-i levelében válaszol Braun támadására, tagadja, hogy az általa szállított mûszerek és az eszterga használt lett volna (79). A költségek nagyok, de ismét megerõsíti, hogy a morsekészülékre szükség van. Konkoly november 26-án ismét ír az érseknek (80). Ebben Braun vádjait ismét elhárítja "rosszul esett, hogy P. Braun par force mindenben hibát keresett". A továbbiakban így ír: "Csekélységem nem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy pár évig Secchi mellett lehetett volna."

Az építkezés befejezésérõl Tomsich Mátyás uradalmi mérnök 1878. december 1-én kelt levelében számol be az érseknek (81). Az elhatározás megszületésétõl a befejezésig nem egész két év telt el, ami mai mértékkel is elismerendõ teljesítmény. A költségek így oszlottak meg: az építés 10000 Ft-ba, az eszközök beszerzése 16400 Ft-ba került (8). Érdekes összehasonlítást közöl ezzel kapcsolatban Fényi (8). A világ akkor legnagyobb obszervatóriumát Lick (1796-1876) alapította, az átszámítva 2 millió Ft-ba került. Természetes tehát, hogy mások voltak a lehetõségei.

1878. október 8-án veszik fel az elsõ leltárt, ennek elsõ oldalát mutatja a 3. ábra (82). Lényegében minden mûszer beérkezett, van távírda állomás is. Haynald utasítja a jószágigazgatót a költségek és az esetleges hiányok felmérésére (83). Kezdetben a Csillagda mûködési költségeit Haynald fedezte, errõl tanúskodik egy fennmaradt elszámolás, melyet Braun készített 1881-ben (84).

A hosszú távú mûködést végül is egy alapítvány biztosította, melyet Haynald Lajos tett (85). E levél szerint: "A Haynald-observatóriumi felügyelet költségei eddig uradalmi pénztáramból voltak fizetve, ezen fizetéseket f. év december 1-tõl kezdve beszüntetem, s e helyett uradalmi pénztáramba 15000 f, azaz tizenötezer f névértékû 5% magyar kötvényben leteszem, s a kamatokat..." E járadék biztosította azt, hogy az intézmény tartós, tervezhetõ költségvetéshez jutott.

1890-ben készítik el az Obszervatórium mûködési szabályzatát (86), melyet az I. melléklet tartalmaz.

Az alapítványt Haynald Lajos utódja Császka György is fenntartja, bár annak kezelését a fõkáptalanra bízza (87). A kialakuló új gazdasági viszonyokat jelzi, hogy az alapítványt tõkésítik, s azt "...alapítványszerû kezelés végett átvette, ezennel ünnepélyesen ígérvén, hogy ezen alapítvány sértetlen fenntartásáról és minél elõnyösebb gyümölcsöztetéséért teljes erejébõl gondoskodni fog..." (88). Ezen elhatározás biztosította a Csillagda mûködését, adott lehetõséget a kiadványok rendszeres megjelenésére, az üzemeltetéshez szükséges feltételek megteremtésére. Ez az irat, az "Alapító levél" az, amely végsõ soron a Csillagda legeredményesebb periodusában anyagi alapot jelentett Fényi Gyula munkásságához. (ld. az 1. Mellékletet)

Az 1878. okt. 8-i leltár elsõ lapja
3. ábra "A Fõtisztelendõ Dr. Haynald Lajos kalocsai Érsek
Õ Excellentiája által alapított és a J/ézus/ T/ársasági/ kalocsai
fõgymnáziummal egyesített Csillagdában jelenleg a következõ
csillagászati és természettudományos eszközök találtatnak"

5. A Csillagda épülete

1878 õszén két hónap alatt felépült a kétkupolás Csillagda. A gimnáziumi épület lépcsõháza fölött 14 m-rel az utca szintjétõl alakították ki a meridián és a vertikál szobát. Szerencsére, a gimnázium eredeti épülete statikailag alkalmas volt a bõvítésre, elbírta a nagy távcsõ majd 7 q-ás állványát és az épületet magát. A 4. ábra az intézmény alaprajzát mutatja (6). A nagyobb kupola átmérõje kb. 4 m, ebben helyezkedik el a nagytávcsõ.

A kisebb kupola átmérõje 3 m, ez védi a kisebb távcsövet. Érdekes apróság, hogy a borravaló már akkor is fontos szerepet játszhatott. A kupolákat - mint ismeretes - Konkoly asztalosa készítette Ógyallán, majd Kalocsára jött azt összeszerelni. A jól sikerült munka után borravalót kérhetett, ami kiderült. Konkoly 1879. május 27-én levélben kér elnézést Haynaldtól, mint írja "mesteremet megdorgáltam" (89).

Az épülettõl balra a tetõn egy, korláttal védett, út vezet a háromszögelési pontként használt oszlophoz. Ezt használták a földmérési rendszer pontosításakor, helyzete a meridiánhoz képest 0,5442"-al északabbra és 1,1362"-al nyugatabbra helyezkedik el. A Csillagda tájolása követi a gimnáziumi épület tájolását. A homlokzatot 5. ábránk mutatja.

Érdekes az épület függõleges tagolása is. Ezt a 6. ábra mutatja, az ábrát Braun könyvébõl vettük (6). A távcsövek alatt a könyvtár, amit sötétkamrának is használtak, és a dolgozószobák voltak. A szabad szemmel végzett észlelésekre a tetõn teraszokat képeztek ki, amelyet "elõször cementtel nagyon szépen beborítottak, de kiderült, hogy ezt fa alapra felvinni nem tanácsos. Repedések léptek fel és szükségessé vált a cement helyett bádoglemezt használni" (6). Úgy látszik akkor sem ment minden simán...

A Csillagda tevékenysége egyre bõvült, már Braun is több javaslatot tett a bõvítésre. 1882. október 17-én kelt levelében azt javasolja, hogy a Csillagda részére egy kis 6 vagy 6 1/2"-os reflectort kellene beszerezni, amihez új kupolát kellene emelni. Ez lenne az alap a komolyabb tudományos munkához, mert - mint Braun írja - ismeretem szerint az egész Német-, Oroszországban és Ausztriában sehol sincs ilyen." (90). Ekkor ismét felújulhatott a Konkoly-Braun vita is. E levelében Braun kitér arra is, hogy miért javasolt õ - Konkoly ellenében - az alapítás idején refraktort. Érvelése helyes, valóban fõmûszerként refraktort kellett beszerezni, mert az optikailag erõsebb, megbízhatóbb. A reflector elsõsorban színképelemzési célokra jobb, hátránya, hogy tükrét 3-5 évenként újra kell ezüstözni.

A bõvülés mégsem ebben az irányban történt. Az alapító Haynald Lajos 1891-ben elhunyt, bár utódai is sokat áldoztak a Csillagdára, bõkezûségben mégsem vehetik fel vele a versenyt. Az épületet 1894-ben két új szobával bõvítik. Az adományozó Császka György kalocsai érsek 1893. július 12-én jóváhagyta a tervezett bõvítés költségvetését. A terveket Husszy György uradalmi mérnök készítette el, és már 1894. március 5-én az új igazgatói szobát és a mûhelyt át is adják (91). Az épület új alaprajzát mutatja a 7. ábra, amelyet Fényi munkájából vettünk (8). Így alakult ki a Csillagda épülete, amelyen az államosításig - ismereteink szerint - nem is történt változás.

4. ábra A Csillagda alaprajza az alapítás idején (6).

6. ábra Az Obszervatórium átmetszeti képe

5. ábra A Csillagda homlokzata

7. ábra Az Obszervatórium alaprajza a bõvítés után

6. Az Obszervatórium mûszerei

A mûszerek számbavételére az 1879. június 26-án Kovács György érsekuradalmi fõszámvevõ által felvett - s egy hagyatéki ügy kapcsán 1983-ban elõkerült - leltár igen jó lehetõséget adott (92). Ennek az iratnak 1. oldalát mutatja a 8. ábra. Az igen precíz kimutatás szerint a Csillagda létesítésének összes költsége 28.594,80 forintot tett ki, azaz kb. 100 hold föld akkori árát. Igen tekintélyes összeg volt ez!

8. ábra Építkezési költségek

Sajnos, a kezdeti nagy fellendülést nem követte további, így az intézmény fejlõdése - társulva ezekhez több más ok is - megtorpant.

Az Obszervatórium fõ mûszere a 7 hüvelykes (17.8 cm) refraktor. Optikáját a müncheni Merz-cég szállította, a többi részt, az állványt, az óragépet a Browning cégtõl, Angliából vették. A távcsõ ekvatoriális felszerelésû, két tengely körül forgatható. A rektaszcenzio tengely a Föld tengelyével párhuzamos, a deklinacio tengelyen beállítható az égitest elhajlása. A távcsõ optikai teljesítõképességét Braun rosszabbnak tartja, mint a kisebb távcsõét, amit a kis (f = 220 cm) fókusztávolságnak tulajdonít. A távcsõ pontos beállítását Braun új, általa kidolgozott módszer szerint végezte (6). Itt is a végtelenségig precíz volt, mindig jobb, pontosabb megoldást keresett.

A másik, kisebb, 4 hüvelykes (10,2 cm) nyílású refraktort szintén a Merz-cég készítette. Ez állt - és áll ma is - a kisebb kupolában, elsõsorban a Nap megfigyelésére, késõbb oktatási, demonstrációs célokra használták. A passage (átmeneti) távcsövet a T. Cooke yorki cég szállította, 2.000 márkáért (40). Braun a minõségével nagyon elégedett volt. Nyílása 58 mm, fókusztávolsága 60 mm. Ezt a készüléket is tovább tökéletesítette, javította a távcsõ fókuszálását, új vízszintbeállítást készített hozzá, ehhez elõször Cooke-tól, majd a bécsi Reinisch-tõl rendelt új libellát. Használatát nehezítette, hogy az oszlop, amin állt, a márványborítás ellenére, csak egy "csúnyán falazott oszlop" (6).

A passage távcsõ legfontosabb kiegészítõje a jó óra. Mivel akkor még nem létezett központi, rádión vehetõ idõjel, ezért ez az egyik legalapvetõbb berendezési tárgy. Alapmûszerként erre a célra a Cooke által szállított, higanyos kompenzációval ellátott ingaóra szolgált. Ára 800 márka volt (11). Természetesen Braun ezen az órán is eszközölt néhány apróbb változtatást, az anker acélalkatrészeit kvarcra cserélte, galvanikus kontaktussal látta el. A 2. számú ingaóra a meridián szobában állt. Ez higanyos kontaktussal volt ellátva, az inga végén lévõ platina lemezke minden lengésnél higanyba merült és zárt egy áramkört. Ez az óra késõbb a fizikai szertárba került. Helyette a budapesti Hoser Viktor órásmester 1905-ben, új kompenzált ingájú óráját használták (11). A harmadik ingaóra ingája csak olajjal átitatott fából készült, pontossága mégis felülmúlta a második számú óra pontosságát. A harmadik órához Konkoly egy Haussen-féle kapcsolószerkezetet ajándékozott a Csillagdának. Az ingaórák mellett az Obszervatórium felszereléséhez tartozott még egy kronométer, amelyet a W. Bröchking cég szállított Hamburgból, igazán borsos árért, 650 márkáért. Mint Braun írja, sok idõt töltött el pontos beállításával. Az idõmérõ készülékek utolsó tagja egy másodpercszámláló volt, amelyet Braun elsõsorban azért kedvelt, mivel "nagyothallásom miatt az ingaóra ütését nem hallom" (6).

Az idõjelek rögzítésére szolgált a kronográf, vagy ahogy ma mondanánk x-t-író. Ezt a készüléket Bécsbõl, a Mayer und Wolf cégtõl szerezték be. A választás nagyon jó volt, ez akkor egy korszerû mûszernek számított. A papírcsíkot, amelybe egy acéltû másodpercenként egy lyukat szúrt, villanymotor (!) hajtotta, így lehetõség volt arra, hogy a szerkezet folyamatosan mûködjön. Ez nagy elõny volt a felhúzással, vagy a súly által mûködtetett készülékekkel szemben! A készülékhez több áramváltó, kapcsoló, morzekészülék tartozott.

A Csillagda szögmérésekre használt legpontosabb mûszerét az universalét a kasseli Breithaupt-cég szállította, ára 2300 K volt. Igen pontos mûszer volt, ennek ellenére Braun ezen is több módosítást eszközölt. E szép kivitelû mûszer rajzát mutatja a 9. ábra. Ugyanez a cég szállított egy Pister-féle prizmakört is. Vele Braun nem volt megelégedve, helyette inkább sextánst rendelt volna (6).

9. ábra A Csillagda szögmérésekre használt mûszere.

A kasseli Breithaupt - cég szállította

Mivel a Csillagda alaptevékenységét a Nap-kutatás képezte, így fontos szerepük volt a különbözõ spektroszkópoknak. Erre a célra szolgált egy Vogel-féle kis spektroszkóp, amelyet a berlini Häntsch-cég készített. Egészen egyszerû készülék, pontosabb mérésekre nem volt alkalmas. Egy másik kis spektroszkópot a távcsöveket szállító Merz ajándékozott az Obszervatóriumnak. Pontos mérésekre ez sem volt alkalmas.

A Browning cégtõl szintén vásároltak egy spektroszkópot, amely elvben alkalmas volt precíz mérések elvégzésére. Ez azonban nem volt megbízható, könnyen kezelhetõ mûszer. Legnagyobb hátránya, hogy nem volt összehasonlító prizmája, így a földi etalon spektrumát nem lehetett összehasonlítani az égitestekrõl érkezõ fény spektrumával.

A végleges megoldást az jelentette, hogy Haynald Braun kérésére lehetõvé tette egy nagy diszperziójú spektroszkóp beszerzését a híres londoni Hilger cégtõl, 1400 márkáért (kb. 1800 korona). Ez a készülék felerõsíthetõ volt a nagy távcsõre, jól használható, megbízható mûszer volt. Konstrukciója különösen alkalmassá tette a protuberancia-vizsgálatokra. A mûszer képét - egykori rézmetszet alapján - 10. ábránk mutatja. Természetesen ezen a mûszeren is Braun több módosítást eszközölt.

10. ábra A nagydiszperziójú Hilger-féle spektroszkóp
a nagytávcsõ végére szerelve (11)

A spektroszkópos mérésekhez szükséges összehasonlító spektrumok gerjesztésére a Hauck-cégtõl vásároltak szikrainduktort, a Geissler-féle csöveket az Alt-Eberhart cégtõl, Ilmenauból szerezték be.

Szintén a Hauck-cég szállította az obszervatóriumon használt Zöllner-féle asztrofotométert, amely a csillagok fényének egy referencia jellel való összehasonlítására szolgált. Braun ezt is tökéletesítette. Ugyanez a cég szállított egy Glan- és Vogel-rendszerû asztrofotométert, amely két fényforrás, például a napkorong két pontja - fényességének összehasonlítására szolgál. Sajnos, a készülék túl súlyos volt, így a tubusra közvetlenül nem volt felcsavarható.

Haynald 1883. március 2-án újabb bõvítést engedélyez (93). Ennek keretében - többek között - beszereznek egy üstököskeresõt (nyílása 88 mm, fókusztávolság 810 mm, ára 1120 korona) különbözõ mikrométereket, collimátort. Az ekkor elvégzett bõvítés kb. 2400 koronát emésztett fel (93). A távcsõre szerelhetõ fotográfiai kamera - egyszerû fényképezõgép - is az obszervatórium akkori leltárában szerepelt. Számottevõ fotográfiai munkát azonban nem tudtak végezni, mert hiányzott a megfelelõ 1/1000 s másodperces expozíciót is lehetõvé tevõ zárszerkezet. (A hazai asztrofotográfia megteremtõi a Gothárd-fivérek voltak (94).) Drága felszerelési tárgynak számított még a Zeiss-féle stereokomparátor, amelyet 3330 korona értékben szereztek be. Az égitestekrõl jövõ sugárzás mérésére szolgált a precíziós ampermérõvel ellátott Angström-féle pyrheliometer.

Fontos mûszernek számított - különösen kezdetben a csillagászati helymeghatározásnál - a távíró. Bevezetését Konkoly is feltétlenül szükségesnek tartotta. Braun 1881. május 8-án levélben fordul Haynaldhoz ebben az ügyben. Itt az összeköttetést egy évre kéri csak, Kalocsa-Bécs, Kalocsa-Pola közötti kapcsolatra lenne szükség. Kéri a díjmentes vonalhasználatot, ha ezt nem sikerül elintézni, akkor a helymeghatározáshoz szükséges távíróhasználati díjat 70 Ft-ra becsüli (95). Az érsek a kérést továbbította (96), melyre a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 26.460. sz. iratában választ is kapott (97). Ennek alapján 23.636 sz. alatt engedélyezi a miniszter "egyetértésben az osztrák cs.kir. kereskedelemügyi minisztériummal földrajzi délkörök megállapítására és csillagászati megfigyelésekre, kizárólag tudományos célokra az észleletek napján 3 óra tartamára egy-egy távíróvezeték" használatát. A kiépítés költségét - amelyet az érsek vállalt - 150 Ft-ra becsülik (97). A becslés pontosnak bizonyult, mert az 1881. november 18-i levélben megküldött számla - ma is megvan - 139.83 Ft-ról szól (98). A kéthuzalú távíró kiépült, azonban a kedvezõtlen éghajlati viszonyok miatt az elsõ méréseket csak 1881. november 19-én tudták elvégezni, amikor is 100 idõjelet forgalmaztak (99). Ebbõl meg is határozták a Csillagda földrajzi helyzetét, a távíróvonalat azonban a késõbbiekben nem nagyon használhatták. Erre utal az M. kir. Posta és Távírda Igazgatóság 1897. február 20-i levele, melyben kérdezik, hogy szükség van-e a távíróra, mert az 1882 óta nem használják (100). Fényi mégis kéri, hogy a távíróvonalat ne szereljék le (101). A kérést Császka György érsek továbbította (102), melyre május 7-én meg is kapta a választ, miszerint, "A kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úr Õnagyméltósága f.é. április hó 24-én 16567. sz. hozzám intézett rendeletével megengedi a további fenntartást, 3 Ft félévi átalány utólagos fizetése mellett". (103). Fényi a feltételeket elfogadta (104). Ezt az ügyet sikerült egyszerûen, gyorsan elintézni. Többszöri próbálkozással sem sikerült azonban az Obszervatórium részére portómentességet szerezni, szinte érthetetlen, miért. A portómentességet 1865. október 2-án kelt törvény szabályozta, melyhez késõbb számtalan kiegészítést hoztak (105). Így az 1870. szeptember 29-én kelt 20123/3752 sz. miniszteri rendelet alapján az állami tudományos intézetek - így a Meterológiai is - portómentességet élveztek. Ezt azonban a Csillagdának nem sikerült megszereznie. Így elutasították Váradi L. Árpád kalocsai érsek 1917. október 17-én kelt felterjesztését is, nem adtak az Obszervatórium munkatársainak félárú vasúti igazolványt, sem portómentességet (106). Angehrn - a Csillagda akkori igazgatója - elsõsorban a budapesti, kolozsvári, szegedi és zágrábi földrengésjelzõ intézetekkel kívánt élénkebb kapcsolatba lépni, ez azonban meghiúsult.

Talán a tárgy szempontjából egy kicsit hosszúnak tûnik ez a fejezet. Azért hangsúlyozzuk azonban ezt az egész kérdéskört, mert az Obszervatórium munkatársai számára egyrészt létfontosságú volt a kommunikáció lehetõsége a más intézetekben, országban dolgozó kollégáikkal, másrészt a távközlési eszközök egyre szélesebb alkalmazást nyertek a csillagászati mérésekben. A helymeghatározáshoz használt távíróról már volt szó. Úttörõ, hasonló célú kísérleteket végeztek hazánkban telefonnal is (107), érdekes levél maradt fenn a telefon használatáról a pontos idõleadására (108). E levél szerint: "Petheõ János kir. tanácsos, m. kir. posta és távírda fõigazgató úrnak, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr engedélye alapján tett azon intézkedése, hogy a 2210/1903 sz. rendeletével elrendelte, hogy a vasúti, posta- és távírdahivataloknak déli 12 órakor adatni szokott jelzés naponta telefon útján az Obszervatóriumnak is leadassék, és megengedte, hogy az idõjárási helyzet és a zivatarok vonulási irányának kipuhatolása végett a temesvári központi telefonhivatalba összefutó összes megyei és interurbán vonalakat hivatalból, még az éjjeli órákban is, minden megszorítás nélkül használhassa." Feltehetõen ez a gyakorlat nem lehetett általános, mert a kalocsai intézmény késõbb a jénai Zeiss-cégtõl szerzett be idõjel-vételre alkalmas rádiókészüléket (109).

Befejezésül megemlítjük még, hogy érthetetlen okokból Konkolynak a földrajzi hosszkülönbségek meghatározási módszereirõl és a Magyarországon végzett meghatározásokról írt nagy összefoglaló munkájából a kalocsai kísérletek kimaradtak (110). Ez azért is érdekes, mert e mérések eredményeirõl több publikáció is született (6, 99, 101).

Tárgyunk szempontjából meg kell még vizsgálni a fizikai szertár helyzetét is. Az ott lévõ eszközök u.i. szintén a Csillagda munkatársainak rendelkezésére álltak. A fizikai szertár állapotáról, fejlõdésérõl Hegyi Lajos írt részletes munkát (112). Õ idézi Hómann Ottó tankerületi fõigazgató véleményét, miszerint a kalocsai szertár, az ország egyik leggazdagabb középiskolai gyûjteményével bírt. Köszönhetõ ez a szaktanároknak is, akik a kor színvonalán adták elõ a tárgyat, bõséges kísérleti anyaggal szemléltetve azt. Ki kell emelni Riegl Sándor ilyen irányú tevékenységét, aki már a kilencszázas évek elején a drót nélküli telegráffal kísérletezett, egyik elindítója volt a légelektromos megfigyeléseknek. Az Obszervatórium munkatársainak a viharjelzõ fejlesztésében elért nagyszerû eredményei nem jöhettek volna létre a fizikai szertár remek felszerelése és az oktatók korszerû felkészültsége nélkül.

7. Az obszervatórium könyvtára

A nagy tudományos központoktól viszonylag távol dolgozó csillagászok számára létfontosságú volt, hogy a jelentõsebb csillagászati folyóiratokat, könyveket rendszeresen megkapják. Ezért fordított már az alapító nagy gondot arra, hogy a könyvtár minél nagyobb állománnyal rendelkezzék. Természetesen a régi klasszikus csillagászati mûvek már ekkor nem voltak elérhetõk, igaz, hogy jócskán el is avultak. Elsõsorban a folyóirat-beszerzésre helyeztek nagy súlyt, de a kutatók rendelkezésére álltak a kor fizikai, matematikai és természetesen csillagászati alapmûvei.

Természetesen a könyvtárról is kevés adat áll rendelkezésünkre. Elsõ forrásunk Braun könyve, melyben közli az elõfizetett folyóiratok jegyzékét (6). Íme a lista:

Astronomische Nachrichten                   17. kötettõl;  
Comptes Rendus de l'Academie de Paris             teljes;  
Sitzungs-Berichte der Wiener Akademie,          1871-tõl;  
naturwissenschaftliche Classe                              
Monthly Notices of the Royal               VII. kötettõl;  
Astronomical Society                                       
The Observatory                                   teljes;  
Nature                                          1879-tõl;  
Vierteljahrsschrift der astron. Gesellschaft      teljes;  
Naturforscher                                     teljes;  
Zeitschrift der oest. Gesellschaft für            teljes;  
Meteorologie                                               
Revue des questions scientifiques és a            teljes;  
melléklapja "Annales"                                     
Memorie della societa spettroscopisti Italiana    teljes;  
Wolf Mitteilungen von der Sternwarte       majdnem teljes. 
in Zürich                                                  

A könyvek jelentõs része ajándékozásból származott. Jelentõs volt azonban az alapító költségére beszerzett mûvek száma is. Így Braun 1879. április 10-én írt levelében is kéri az érseket 2100 gulden értékû könyv beszerzésére (113). Sajnos, csak a kísérõlevél maradt meg, erre Haynald ráírta, hogy a listát küldjék Bécsbe, véleményezésre. Egy ajándék - Bessel "Tabulae Regiomontatanea" c. könyve - kísérõlevele is fennmaradt. Az ajándékozó Konkoly-Thege Miklós azt írja ebben, hogy azért küldi a könyvet így az érseknek, mert azt hallotta, hogy a gimnáziumba címzett küldeményeket a jezsuita atyák csak késve juttatják el az Obszervatóriumba (114). (Gyanítható, hogy az ajándékozónak tetszett inkább ez a megoldás).

Az Obszervatóriumot ismertetõ mûveiben Fényi is kitér a könyvtárra (8, 9). Innen tudjuk, hogy 1889-ig a könyvtárra 8300 Ft-ot költöttek. Ez a szám különösen akkor válik szemléletessé, ha figyelembe vesszük, hogy az építkezés hozzávetõleg 10000 Ft-ba, a mûszerek 16400 Ft-ba kerültek. A Tóth Mikének a kollégiumot bemutató mûvében is érdekes adatokat találunk a csillagdai könyvtárról: "A szakkönyvtár az Obszervatórium lényeges felszereléséhez tartozik. Alapításkor értékét 8000 koronára becsülték. Jelenleg bátran 24000-re tehetjük. A csillagdai könyvtár rendesen járó folyóiratokkal, klasszikus szakkönyvekkel és a mûvelt világ legnevesebb asztronomikus intézeteink cserepéldányokként megküldött munkálataival a kollégium egyik legértékesebb kincsét képezi." (11) Épp e cserepéldányok megszerzése szempontjából volt rendkívül nagy jelentõsége annak, hogy az Obszervatórium is megindította a saját kiadványát. E munkát a Csillagda második igazgatója Hünninger Adolf kezdte, és utolsó igazgatója dr. Tibor Mátyás adta ki az utolsó kötetet. A kiadványok listáját a 2. sz. melléklet tartalmazza. Összesen 17 kiadvány jelent meg ebben a sorozatban. Lényegét tekintve Braun könyvét is ebbe a sorozatba tartozónak számítjuk (6), mert az akkori szokásoknak megfelelõen a csillagda leírását közölték az elsõ füzetben. Így tették ezt a Gothard-testvérek is Herényben létesített obszervatóriumuk esetében is (115).

A kiadványokat a Csillagda mindenkori mecénásai, a kalocsai érsekek adták ki. Megmaradtak a kiadványokra vonatkozó iratok, egykori számlák is. Így tudjuk azt, hogy Braun könyvének (6) kinyomtatására Haynald 600 Ft-ot adott (116), az elsõ négy füzet nyomtatási díja 144 Ft-ot tett ki (117), a negyedik füzet kötéséért 5,50-et számítottak fel (118). A kiadványok egy részét ajándékként küldték szét. Így Braun könyvébõl kapott Eötvös Loránd egyetemi tanár, Gothard Jenõ csillagász, Podmaniczky Géza Kis-Kartal, Stoczek József mûegyetemi tanár ( 119).

Érdekesen alakult a VII. füzet sorsa. A kiadvány Menyhárt László Boromában, Afrikában végzett meteorológiai megfigyeléseinek Fényi által feldolgozott eredményeit tartalmazza.

A nyomtatás 300 Ft-ba került, amit Császka György érsek vállalt (120). Roppant érdekes, hogy e füzet szétküldésérõl maradt egy lista, ami jól szemlélteti az Obszervatórium kiterjedt kapcsolatait (121). Íme a felsorolás:

Jezsuita Rend      28 db              Dánia                      1        
Magyarország       38                 Kuba                       1        
Kalocsán           10                 Kelet-India                1        
Osztrák Államok    23                 China                      2        
Német Államok      25                 Japán                      1        
Anglia             15                 Philipini Szigetek         1        
Franciaország      12                 Madagaszkár                1        
Belgium             6                 Jóreménység Fok            1        
Hollandia           4                 Szt. Mauritius Sziget      1        
Olaszország        14                 Ausztrália                 4        
Oroszország        11                 Washington                 5        
Spanyolország       4                 Brasília                   1        
Portugália          1                 Chíle                      1        
Svéd-Norvégia       5                 Argentín Köztársaság       2        
Helvétia            3                 USA                       20         
Athén               1                 Mexico                     5        
Összesen 248 pl.                                                          

Valóban az egész mûvelt világ!

Természetesen jutott a kiadványból Fényi rokonainak is, így kapott Finck János is. (Fényi ezt a nevet magyarosította Fényire.) Kellemetlensége is származott Fényinek a szétküldésbõl, mert nem tudni milyen megfontolásból, az egri érsek felbontatlanul visszaküldi a kiadványt, amit Fényi levélben panaszol el a kalocsai érseknek (122). (Ez az elsõ levél, amely már céges papíron íródott.)

A kiadványt általában 300-400 közötti példányszámban adták ki, így például a X. füzet kerek 400 példányban jelent meg, kiadása 2000 koronát emésztett fel (123). Érdemes még néhány szót szólni a sorozat utolsó tagjáról a XVII. kötetrõl, amely 1949-ben jelent meg dr. Tibor Mátyás szerkesztésében. Ez Fényi 1896-1902 közötti protuberencia megfigyeléseit tárja a tudományos világ elé, s ez volt az utolsó életjel, amit az Obszervatórium hallatott, az államosítás után való megszüntetése elõtt (124).

8. Az obszervatórium további sorsa

Az elõbbiekben áttekintettük az alapítást és az Obszervatórium felszerelését. A továbbiakban megvizsgáljuk az Obszervatórium további sorsát, az ott dolgozó szerzetes csillagászok munkáját. Nem célunk, hogy e tevékenységet túl részletesen mutassuk be, hiszen most az intézmény történetével foglalkozunk elsõsorban. A csillagászati és mûszaki kérdéseket igyekszünk röviden és közérthetõen tárgyalni, hogy e mûvet kezében tartó olvasó kedvét ne szegjük. A jobb áttekinthetõség kedvéért tárgyalásunkat több részben végeztük el, és az idõhatárokat az intézmény élén bekövetkezett változásokhoz igazítjuk. Kis intézmény lévén az õ személye volt a meghatározó, másrészt a többi csillagász életérõl gyakorlatilag nem rendelkezünk információkkal. Három fõ dolgozott általában a Csillagdában: egy igazgató, egy asszisztens, egy "értelmes szolgálat-tevõ" (40).

Igyekeztünk minden életrajzi adatot összegyûjteni, sok esetben azonban csak a név maradt fenn. Az életrajzi adatokat a 3. melléklet tartalmazza. Ugyanebben a mellékletben közöljük a kutatók publikációit (125, 126).

8.1. CARL BRAUN MUNKÁSSÁGA

C. Braun nagyon alapos képzést szerzett. Életében meghatározó volt Secchivel való barátsága, feltehetõen ezért kezdett el csillagászattal foglalkozni.

Ez a - kortársak szerint - csapongó fantáziájú, türelmetlen ember mind az elmélet, mind a gyakorlat terén fontos eredményeket ért el. Nyugodtan állíthatjuk azonban, hogy élete fõ mûve mégis a kalocsai csillagda megszervezése, és munkájának beindítása volt.

Nem ismerjük azokat az információkat, amelyek alapján az alapító Haynald Lajos õt választotta a Csillagda igazgatójának. Utólag azonban e választás helyessége - legalábbis szakmai szempontból - teljes egészében beigazolódott. Braun felkészültsége, végletes precizitása volt annak biztosítéka, hogy a Csillagda felszerelése nemcsak az oktatási céloknak, hanem a tudományos munka támasztotta követelményeknek is megfeleljen. Braun kezdeti munkássága - még kalocsai évei elõtt - elsõsorban gyakorlati jellegû. Elsõ mûve egy könyv, amely 1865-ben Lipcsében jelent meg. Ebben lényegében három mûszer leírását adja közre. Az elsõ az úgynevezett passzázsmikrométer, amelynek segítségével a csillagok délkörön való átvonulását a személyi egyenlettõl függetlenül lehet meghatározni (127).

Mint nekrológjában írja Fényi, (17) Braun ezt az ötletét is a végletekig kidolgozta, a lehetõ legsokoldalúbb mûszerré akarta fejleszteni. Nem akadt azonban mûszerész, aki azt úgy meg tudta volna valósítani.

Lényegesen nagyobb horderejû felfedezése volt a Nap fényképezését monokramatikus fénnyel végzõ készülék (128). Ezt sem valósította meg, pedig az ötlet nagy lehetõségeket rejtett magában. Harminc (!) évvel késõbb a spektrohéliográf megalkotói - Hale és Deslandres - úgy nyilatkoztak, Braun közeljárt a spektrohéliográf felfedezéséhez (Idézi Dezsõ Loránd is, ld. még 19).

Braun sokoldalúságára, de személyisége összetett voltára is, jellemzõ, hogy többféle tüzérségi lövedéket, bombát talált fel és szabadalmaztatott (127). Ilyen elõzmények és eredmények után érkezik Kalocsára, hogy átvegye az alakuló intézmény vezetését. A mûszerbeszerzés és felszerelés körüli nehézségekrõl már szóltunk. Jellemzõ, hogy Braun még 1880 elején is panaszkodik az érseknek arra, hogy nedvesek a falak, az asztalosok lassúak (129). E levelében számol be a Csillagda munkájáról, elsõ eredményeirõl. A következõket emeli ki:

1. Meghatározták a meridiánt;
2. A székesfehérvári kiállításon bemutatta a nephoskopot, saját találmányát a felhõk sebességének meghatározására (127);
3. Fémbõl öröknaptárt készített, ezt nem tudjuk mi lehetett;
4. Két új projekciós eljárást talált ki a földgömb leképezésére.

Itt ismét megemlíti, hogy a passzázsmikrométert még mindig senki nem tudta megvalósítani.

Braun talán megsejtett valamit, mert voltak, akik nem nézték jó szemmel a Csillagdát. Erre utal az a, Pester Lloyd-ban megjelent cikk, amely szerint a Csillagda tétlen, nem funkcionál (130). Braun ezt a vádat egy válaszcikkben igyekezett elhárítani. A válaszcikk tervezetét ugyan 1881. október 4-én (Bizony elég nagy a késés...) küldi meg az érseknek (131). Ebben jelzi, hogy novemberben kész lesz egy mûvel, amit kér benyújtani a Magyar Tudományos Akadémián. Jó helyre fordul, amit mutat az, hogy két év múlva a XXVI. összes ülés 1883. június 25-én Haynald Lajost a Mathematikai és Természettudományi Bizottság elnökévé választják. Érdekes a többi tisztségviselõ is, alelnök Szabó József rendes tag, elõadó Eötvös Loránd rendes tag (132). Ez a mû, minden valószínûség szerint a Csillagda földrajzi helyzetének meghatározásáról szólt (111) .

Braun elsõ fontosabb munkája Kalocsán ugyanis az Obszervatórium földrajzi helyzetének meghatározása volt. Erre akkor két módszer állt rendelkezésre: Az egyik módszer szerint az észlelés helyét, azaz a Csillagda helyét az országos háromszögelési pontokhoz viszonyítva, geodétikus úton határozták meg. Pontosabb a másik módszer, a csillagászati, ahol a helymeghatározást az idõmérésre vezetik vissza. Ennek során Braun az idõmérést úgy oldotta meg, hogy távírójelek segítségével óráját a Bécsi Obszervatórium órájához igazította, erre használták tehát a távírót, amelyrõl az Obszervatórium leírásakor szóltunk. Késõbb a helymeghatározást trigonometrikus úton is elvégezték, az így korrigált érték már megfelelt az akkori követelményeknek. E munkákról Braun a Magyar Tudományos Akadémia osztályülésein rendszeresen beszámolt (99, 111).

A csillagda földrajzi helyzetét így adták meg:

+18° 58' 35" Greenwichtõl keletre
+46° 31' 41"

Ugyancsak Braun nevéhez fûzõdik a Nap-kutatás megindítása Kalocsán. Feltehetõen ehhez Secchi adta az indítást, bár nem zárható ki Konkoly hatása sem. A Csillagda felszerelése lehetõvé tette, hogy ezeket a megfigyeléseket akkor a kor színvonalán végezzék. Bár Braun kidolgozott eljárásokat a Nap-jelenségek fényképezésére, ezek - részben a szükséges anyagiak hiánya miatt - nem valósultak meg. Így az észleléseket projekciós úton, rajzolással rögzítették. Ezt a módszert használta a késõbbiekben Fényi is. (Az elsõ jelentõs eredményeket hazánkban a Nap-fényképezés terén a Gothard-fivérek érték el 1881-ben Herényben alapított csillagvizsgálójukban.)

Braun a továbbiakban több kisebb jelentõségû észlelést is végzett Kalocsán. Leírta az 1882. május 16-i napfogyatkozást, kisbolygókat figyelt meg, folytatta a mûszerek tökéletesítése terén végzett munkáit, de foglalkoztatta õt a kozmikus porfelhõ is. Találóan jellemzi saját tevékenységét egy, Haynald-hoz írt, levelében (133), miszerint az inkább technikai, mint megfigyelés. A kapcsolat Konkollyal ekkor sem szakad meg. Haynald levélben köszön meg egy megküldött észleléssorozatot (134). Ebbõl az idõszakból is sok anyagi természetû levél maradt meg. Így Braun 1881. áprilisában tájékoztatja Haynald Lajost a költségek alakulásáról (135). Az építkezéssel, mûszerbeszerzéssel kapcsolatos elszámolás is folyik még (136, 137).

Az intézménynek terjed a híre. Erre utal egy kérvény, amit Emil Regler írt Haynaldnak állásért folyamodva a Csillagdában (138). Az Obszervatórium tevékenysége egyre bõvül, Braun erejét túlfeszítve dolgozik. A nyarakat Radegundban tölti (139) , ahol lemondása után is szívesen idõzött (140) .

Carl Braun 1884-ben felmentését kérte az igazgatói tisztség alól, és visszavonult Mariascheinba. Itt írta meg könyvét, amelyben részletesen ismerteti a Haynald-Obszervatórium felszerelését és az elsõ öt évben ott végzett munkát (6).

Visszavonultságában is foglalkoztatta a Nap protuberanciáinak fényképezése (141). Közel tíz évig foglalkozott a gravitációs állandó értékének meghatározásával.

E munkájáról a Bécsi Akadémián is beszámolt 1896-ban, munkáját ott ki is nyomtatták (142), bekapcsolódott a Nap felületi hõmérséklete körül zajló vitába (143).

Külön ki kell térni Braun élete utolsó mûvére a "Kosmologie vom christlichen Standpunkt" c. könyvére (144). Ebben összefoglalja a századforduló kozmológiai ismereteit a katholikus egyház felfogása szerint. Fényi szerint a könyv sok új ötletet, eredeti nézõpontot képvisel, még a hit tételeivel egyet nem értõk számára is tanulságos olvasmány.

8.2. AZ OBSZERVATÓRIUM TEVÉKENYSÉGE
HÜNINGER IGAZGATÁSA ALATT

Braun hivatalbeli utódja egykori asszisztense, Hüninger Adolf lett. Rövid ideig, nem egészen két évig állt az intézmény élén. Mûködése inkább a meteorológia terén volt jelentõsebb, ezért tevékenységének ismertetése elõtt ismerkedjünk meg a Haynald Obszervatóriumban végzett meteorológiai munkák eredményeivel.

A Kalocsán végzett, szervezett meteorológiai észlelések kezdetét Schenzl Guidó (1823-1890) fõmeteorológus, királyi igazgató 1870. augusztus 28-i levelének kézhezvételétõl számíthatjuk (145). Ebben a körlevélben ismerteti a Meteorológiai és földdelejességi magy. kir. központi intézet 1870. július 12-én kelt alapítólevelét. Ezután láttak neki a rendtagok a szükséges mûszerek beszerzésének. Jelentõs tétel volt ez akkor, hiszen a mûszerek hazai elõállítása nem volt még megoldva. A szükséges mûszerek beszerzésére Haynald Lajos 100 Ft támogatást ad. Ez az adomány jelenti a kezdetét annak a nagylelkû pártfogásnak, amellyel az 1867-ben kinevezett érsek a tudomány ügyét támogatta.

Ezen a pénzen szerzik be az észlelésekhez szükséges "mûszerparkot", amely a következõ mûszerekbõl állt: (146)

1 szélzászló,
1 szélrózsa,
1 max-min hõmérõ,
1 barométer,
2 hõmérõ,
1 nagyobb psychrométer ernyõ horganyból felakasztási kereszttel,
1 1/10 m2-es esõmérõ és gyûjtõpalack,
1 esõmérõ üveghenger.

Ezekkel a mûszerekkel indulnak az észlelések, amelyeket addig a gimnázium mindenkori természettan tanára végzett (11). Hüningeré az érdem, hogy a kalocsai meteorológiai állomást a Csillagdával egyesítette (12).

Õ kezdte meg a szélviszonyok vizsgálatát, amihez maga állított össze egy anemográfot. Felismerte, hogy a kalocsai állomás fekvésénél fogva nagyon alkalmas a szélviszonyok beható tanulmányozására. A város szinte tökéletesen sík vidéken fekszik, a legközelebbi dombok a Dunántúlon vannak, 25-30 km távolságban. Rendszeres észleléseinek eredményeit az általa indított kiadványsorozatban tette közzé, amelybõl õ három füzetet szerkesztett (147, 148, 149).

A csillagászat terén Hüninger elsõsorban a napfoltok megfigyeléseivel foglalkozik (148, 150, 151), de már õ is végzett protuberencia-észleléseket (147), továbbá foglalkozott a Vénusz (152), továbbá a Jupiter felszínén lévõ vörös folt megfigyelésével (153). Hüninger Kalocsán 1880. március elsején kezdte meg a napfoltmegfigyeléseket (150). Megfigyeléseinek eredményeirõl 1885. január 19-én számol be az Akadémián. Mint írja, az addig lefolytatott 758 észlelési nap alatt 14057 napfoltot figyelt meg. Ezeket úgy jellemezte, hogy ha ezek mind egy nap jelentkeznének, akkor egy egész napra sötétbe borítanák a Napot. Nem tudjuk, mi volt az oka annak, hogy ily rövid idõ után Fényi vette át az intézmény vezetését. Munkái alapján ítélve Hüninger aktív korban lévõ kutató lehetett még. Nem tudjuk, miért és mikor került Szerbiába. Ottani tudományos mûködésérõl nincs adatunk (154).

Fõ érdeme abban foglalható össze, hogy egységes intézménnyé szervezte az Obszervatóriumot, megindította annak Közleményeit, és szinten tartotta a mûszerparkot, elõkészítve ezzel a lehetõséget Fényi Gyula, hivatalbeli utódja számára. Bár a Csillagda vezetésétõl megvált, feltehetõen egy ideig Kalocsán maradt és dolgozott, mert a késõbbi években is publikált.

8.3. AZ OBSZERVATÓRIUM FÉNYKORA
- FÉNYI GYULA MUNKÁSSÁGA

Amikor Fényi az Obszervatórium vezetését átvette, az már egy kialakult kapcsolatokkal rendelkezõ intézmény volt. Körvonalazódott tevékenységi köre, a Nap-kutatás, amelyre az akkori mûszerpark megfelelõ lehetõséget biztosított. Rendszeres meteorológiai megfigyelés folyt.

Fényi Gyula munkásságát két részletben tekintjük át. Az elsõ részben meteorológiai munkásságát ismertetjük a második rész megkísérli áttekinteni csillagászati, elsõsorban Nap-fizikai, tevékenységét. Nehéz dolgunk lesz, hiszen az életmû hatalmas. A munkák jól kapcsolódnak egymáshoz, a meteorológiai megfigyelések értelmezésében segít a csillagászati ismeretanyag.

8.3.1. Fényi Gyula meteorológiai munkássága

Amikor Fényi átvette az Obszervatórium vezetését, akkor már a meteorológiai munkának ott másfél évtizedes hagyománya volt. Sok kísérleti adat gyûlt össze, rendszeres észlelés folyt. Mérték a szél irányát, erõsségét, a levegõ hõmérsékletét. A napsütéses órák számának mérésére Fényi új mûszert konstruál - ez a Jordan - Fényi-féle mûszer - és rendszeresen méri a napfényes órák számát (155). A szélmérõ is fontos adatokat szolgáltatott. Így ír errõl Fényi (156) "1885 óta a Haynald-Obszervatóriumon egy Robinson-féle anemométer van felállítva, amely 1887-ig csak a szél útját, 1888-ban pedig annak irányát is folytonosan feljegyezte. A készülék a gimnázium tetején áll és 15 méternyire emelkedik a város többi házai fölé, úgy, hogy a szél minden felõl szabadon hozzáférhet; csak azon negyedben, amely DNY és ÉNY között terül el, majdnem ugyanazon magasságig érnek fel az intézet épületei. Minthogy nagy belföldi síkságon véghez vitt anemométer észlelések különös tudományos jelentõséggel bírnak, amennyiben a szél általános törvényeit legtisztábban tüntetik elé, bátorkodom a feldolgozás eredményeibõl következõket a T. Akadémiának tudomására hozni. A szél erõsségének mindennapi periodikus menetét a következõ képlet fejezi ki:

v=6,0442-1,5250sin(81°28'+15°x) +0,5611sin(78°+30°x)+
+0,0877sin(111°24'+454°x)

melyben a v a szél óránkénti sebességét jelenti kilométerben, x pedig az órákban kifejezett idõt jelenti éjjeli félegy órától kezdve." (Tessék belegondolni, négy értékes jegyre számolni és görbét illeszteni számológép nélkül...)

Korszerû légnyomásmérõ eszköz került az Obszervatóriumba dr. Boromisza Tibor szatmári püspök - a gimnázium egykori diákja - adományából. Ez egy kitûnõ Richard-féle barográf volt, amely folyamatosan regisztrálta a légnyomás menetét. A hosszú észlelési periódus itt is új eredményre vezetett. Fényi kimutatta, hogy a légnyomás hármas hullámmal írható le (157).

Ezt a hármas hullámot sikerült kimutatni a Boromában tett - késõbb ismertetésre kerülõ - észlelésekbõl is. A meteorológiai szaksajtóban nagy érdeklõdés kísérte a Kalocsán folytatott észlelések hosszú idõre vonatkozó feldolgozását (158). A meteorológiai munka fontosságára utal az is, hogy az Obszervatórium közleményeiben is külön füzetet, az ötödiket, ennek szentelik (159). Ebben, és az Idõjárás c. folyóiratban késõbb publikált cikkben (160) is, bebizonyítja, hogy a szélfordulások "Sprung-törvénye beigazolódott és kétségtelen, hogy ez a törvény bármily idõszakban megfelelõ biztossággal érvényre jut". A törvény érvényességének, mint ezt Fényi kimutatta, az a feltétele, hogy az anemográf minden irányban nyílt helyben legyen felállítva, amint az a magyar Nagyalföldön lehetséges (22) .

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy mi a helyzet a hõmérséklettel, amelyet talán legfontosabb meteorológiai adatnak érzünk. Ennek oka korántsem abban van, mintha Fényi ezzel a kérdéssel nem foglalkozott volna. A kalocsai állomás elhelyezése azonban ebbõl a szempontból nem szerencsés, mivel az észleléseket a talaj szintjétõl 14 m magasságban végezték, az itt mért hõmérsékleti adatok azonban jelentõsen eltérhetnek a talajszintjén mért értéktõl. Fényi sokat fáradozott azon, de sajnos hiába, hogy megbízható egyént találjon, aki legalább egy évig, megfelelõ szabad helyen a városon kívül terminusészleléseket végezne, hogy ezekbõl redukciós faktort állapítson meg (22).

Fényi sokat foglalkozott az állomás mûszereinek fejlesztésével, beszerzésével. Mikor az igazgatói tisztet átvette, a meteorológiai állomás csak harmadrendû volt, õ fejlesztette elsõrendûvé. Még kölcsön is kért mûszert! Az elsõ barográfot, egy ún. kis Richard-típusút, J. Hann küldte Bécsbõl, mert a légnyomás változás értéke és menete nyilván õt is nagyon érdekelte (22). Késõbb épp Julius Hann bizonyítja be a légnyomás napi menetében észlelhetõ hármas sõt négyes hullám létezését (22).

Bár ez irányú tevékenységét nem az Obszervatóriumban, hanem a Zambezi partján fejtette ki, mégis külön meg kell emlékezni Menyhárt László meteorológiai munkásságáról.

Menyhárt László (1849-1897) középiskolai tanulmányait az egri érseki fõgimnáziumban végezte. Talán természettudományos érdeklõdése felkeltésében szerepet játszott az Egri Líceum és az ott lévõ Csillagda, amely ugyan már hanyatló periódusában volt (14) .

Felsõfokú képesítését Pozsonyban, Insbruckban és Angliában szerzi. Az 1885-ben lezajlott nagy tisztújítás - Fényit is ekkor nevezték ki a Csillagda igazgatójává - alkalmával a kollégium rektorává és a gimnázium igazgatójává nevezik ki. 1890 nyarán vág neki missziós küldetésének, Dél-Afrikába utazik. Bár itt is elsõsorban botanikával és ásványtannal foglalkozik, rendkívül fontosak meteorológiai megfigyelései, amit Kalocsán, elsõsorban Fényi Gyula dolgozott fel (161 -166) ill. Schinz (125) és Hauer (126) is végeztek kiértékelést.

A missziós állomás, BOROMA, 16 km-re volt TETE városától, amely a portugál gyarmat belsõ-afrikai kerületének székhelye volt, és a Zambesi jobb partján feküdt. Földrajzi helyzete:

33°30' Greenwich-tõl keletre
16° déli szélesség

Tengerszint feletti magassága: 187 m. Az állomást 1883-ban Hiller alapította. Az állomás vezetését Menyhárt 1893 novemberében vette át Czimmermann Istvántól, volt kalocsai rendtársától. Czimmermannak egyébként is nagy szerepe lehetett abban, hogy Menyhárt Afrikába került, hiszen mikor 1889 õszén Kalocsára szabadságra visszatért, ekkor döntötte el végleg Menyhárt, hogy õ is Afrikába megy.

Czimmermann, mikor az állomás vezetését átadta Menyhártnak, még 400 km-rel tovább haladt az õsvadonban a Zambezi mentén. A boromában lévõ állomás egyre jobban kiépül. Megtisztítják a helyi lakosok által szent helyként tisztelt MARENGA nevû szent hegyet, és a Zambesi partjáról oda költözik át a meteorológiai állomás, és a méréseket 1892. október 24-tõl kezdve itt folytatják. Késõbb felépül a rendház és az állomás ennek tornyába települ.

1895 áprilisában Czimmermann meghal, Menyhárt utazik helyébe Zumbo-ba, ahol észleléseit tovább folytatja. Eközben természetesen botanikával is tovább foglalkozik, így õshonos paprikanövényt fedez fel Afrikában.

Tanulságos megismerkednünk a korabeli viszonyok közt jól felszerelt állomás felszerelésével. A mûszerek a Zambezi partjához közel, egy szalmatetejû házban nyertek elhelyezést. Az alapmûszerekre a pénzt Haynald Lajos adta. Az õ költségén szerzik be a psychrométert (száraz-nedves hõmérõ), a légnyomás és hõmérséklet-regisztráló készülékeket. A szélirány mérésére szélzászlót állítanak fel. A légnyomásregisztrálót a párizsi Richard Fréres cégtõl szerezték be, az általa mutatott értéket aneroid barométerrel hitelesítették, az alapetalon pedig egy hypsométer volt, amely a légnyomás abszolút értékét adja. Az állomás mûszerkészletét három nagy és hat kisebb hõmérõ egészítette ki. Késõbb az állomást felszerelték a légköri villamosság mérésére alkalmas készülékkel is, amelyet 657 koronáért vásároltak.

Rendkívül nagy jelentõségûek voltak ezek a megfigyelések, hiszen ebben az idõben a hazai hálózat is problémákkal küszködött, Afrika ezen részének éghajlatáról pedig gyakorlatilag teljesen hiányoztak a szisztematikus észlelések és feldolgozásuk. A mai Mozambik területén, az akkori portugál gyarmaton fekvõ állomás végzett észlelés egy olyan, még akkor földrajzilag sem eléggé feltárt területrõl szolgáltatott adatokat, amely 30 napi járóföldre feküdt a tengertõl és a civilizált helységektõl. Menyhárt megfigyelései nemcsak a légköri adatokra korlátozódnak, hanem lejegyzi a benszülöttek megfigyeléseit, a meteorológiai jelenségekhez kapcsolódó szokásokat is. Megállapítja, hogy az õslakók jól ismerik szûkebb környezetük éghajlati viszonyait, bár természetesen írástudatlanok.

Fényi Gyula Menyhárdt László adatainak feldolgozását a rájellemzõ gondossággal végezte el, és azokat a "Haynald Observatórium Közleményei" két önálló - VII. és IX. kötetében is közzétette (167, 168). Ezen észlelések fordították Fényi figyelmét a légnyomás napi hullámzásának tanulmányozására (22). Élénk volt tehát a szellemi kapcsolat a Dél-Afrikában fekvõ magyar missziós rendház és a Haynald Obszervatórium között. Így joggal írja Fényi, hogy Menyhárt meteorológiai állomása a Haynald Obszervatórium kihelyezett részlege.

Bár Menyhárt László munkásságának súlypontja a botanika és az ásványtan területére esik, mégis meteorológiai munkássága is életmûve elévülhetetlen része.

Fényi Gyula mindent megtett, hogy Menyhárt László váratlan halála miatt megszakadt majd egy évtizedes folyamatos észleléseit folytassák. Ennek ellenére sem sikerült elérnie, hogy egy rendtagot teljes idõben a meteorológiai észlelésekkel foglalkoztassanak. A további meteorológiai észlelésekrõl, vagy feldolgozásukról nem rendelkezünk adatokkal.

Mint fentebb többször is kitértünk rá, mind Braun, mind Fényi sokat fáradozott a mérõeszközök tökéletesítésén. Igazán sokat azonban Fényi a viharjelzõ tökéletesítésén fáradozott. Lapozva a korabeli szaksajtót, az a benyomásunk támadt, hogy e mûszert mindenki, aki adott magára, egy kicsit tökéletesítette. E nagy lelkesedés azzal magyarázható, hogy a századfordulón a drót nélküli hírközlés hatalmas fejlõdésen ment át. Anélkül, hogy a rádió felfedezése körül zajló prioritási vitába be kívánnánk kapcsolódni, megjegyezzük, hogy a viharjelzõ felfedezése egyértelmûen A. Sz. Popov ( 1859-1905) érdeme. Nézzük, mi is ez a viharjelzõ! Mindenki jól ismeri azt a kellemetlen sercegést a rádióban, amely a nyári zivatarok átvonulásakor a villámlás miatt hallható. A villám, mint közismert, elektromos kisülés, frekvenciaspektruma rendkívül széles, így tehát szinte tetszõleges hullámsávban hallható zavarokat okoz. E zavarokat vették a századfordulón és igyekeztek azokat a viharok vonulása meghatározására felhasználni. A viharjelzõ elsõ alapkísérletét Popov 1895-ben ismerteti. Ekkor - április 25-én - mutatja be kísérletét a vasreszelék és az elektromágneses hullámok kölcsönhatásáról (169).

Kísérleteit tovább folytatta és következõ munkájában már az így feltalált elrendezés - többek között - viharjelzésre való alkalmasságát is demonstrálja (170).

Sajnos, ez a mûve csak jelentõs késéssel 1900-ban jelent meg angolul, ismertebb lapban (171). A viharjelzés hazai szakértõje, Szalay László így ír errõl: "Az elsõ ilyen mûszert Popov orosz tanár alkotta, aki ezt a zivatarok lefolyásának grafikai módon való regisztrálására akarta felhasználni. Popov ezúton nyert kísérleteinek eredményeit egy, csak orosz nyelven megjelenõ szaklapban tett közzé, amely körülmény elegendõ volt, hogy az a tudomány számára egy ideig ismeretlen maradjon, amelyet ezután néhány évvel késõbben egy könyvbúvárnak újból fel kellett fedeznie és a tudomány számára visszaszereznie. Dacára, hogy Popov-féle zivatarjelzõ készülék nem is volt tökéletesnek nevezhetõ, mégis minden utóbb létesült szerkezet az õ rendszerének eszméjén alapszik" (172). Szalay László ebben a mûvében részletesen elemzi az akkori mûszerkonstrukciókat. Kitér Ducretet kísérleteire, elemzi F. G. GLEW villám-fényképezési kísérleteit - amelyeket Szalay különösen érdekesnek tartott (173) - és részletesen ismerteti BOGGIOLERA cataniai tanár viharjelzõjét. Ennek késõbb külön cikket is szentel (174), melyben már a Fényi-féle készüléket is ismertette.

Hogyan is épül fel egy viharjelzõ? Lényegét tekintve ez egy egyszerû rádióvevõ, melyben detektorként kohérert alkalmaztak. A kohérer (amely legtöbbször üvegcsõbe zárt fémport, például vasreszelék) ellenállása a külsõ elektromágneses tér hatására lecsökken. A nagy ellenállású állapotot rázogatással vagy ütögetéssel lehet visszaállítani. Ezt használta a legtöbb kísérletezõ a detektálási feladat elvégzésére. Az eszköz elég megbízhatatlan, sok problémát okoz üzemközbeni használata.

Egyszerûbb, megbízhatóbb erre a feladatra a kristálydetektor, amelyet még 1874-ben fedezett fel Braun [4], aki ezért késõbb, Marconival megosztva, Nobel-díjat kapott (175). A század elején készített viharjelzõk azonban még többnyire kohérerrel mûködtek.

Látjuk tehát, hogy új, érdekes téma volt a viharjelzõ-készítés. Így érthetõ, hogy a meteorológiával egyébként régen és szívesen foglalkozó Fényi is elkezdett ezzel a problémával ismerkedni. Így ír errõl Fényi: "Schreiber egyik érdekes megfigyelése volt az, amely bennem a viharok (zivatarok) automatikus regisztrálásának egy kohérer segítségével történõ megvalósításának gondolatát elindította. Schreiber a fizikai szertár eszközeibõl egy szikratávírót akart készíteni. A készülék a szobájában volt, így észrevette, hogy az 1900-as évben elõforduló elsõ viharnál készüléke jelet adott minden villámnál. Erre én megpróbáltam ezt a jelet valamilyen módon egy órával megörökíteni, hogy a zivatarjelenséget meg lehessen figyelni. A nyár folyamán Schreiber további megfigyeléseket tett és sok kísérletet végzett és hozzálátott egy erre a célra használható készülék megkonstruálásához. Késõ õsszel jelentette, hogy a készülék kész, alkalmas a viharok idõbeli lefutásának regisztrálására." (176). Így indult a viharjelzõ, amely késõbb sok vihart kavart. Fényi nagyon pontosan írja le a készüléket, Schreiber szerepét. Késõbb mégis többen meggyanúsították õt az ötlet eltulajdonításával. Mások azt hitték, hogy a késõbb valóban Fényi által konstruált, az elsõ változattól gyökeresen különbözõ készüléket sem õ találta fel.

Az elsõ készülék (176) lényegileg különbözött az addigi ismeretektõl, mivel kohérerként két, nem mágneses varrótût (!) használt benne Schreiber az egyenirányításra. A tûkön az írószerkezet árama átfolyt, így azok oxidálódtak, egy idõ után mûködésük bizonytalanná vált. Ez volt a Schreiber-féle viharjelzõ legnagyobb hátránya.

A Fényi által feltalált viharjelzõ ettõl lényegesen eltérõ megoldást tartalmaz. Itt a regisztrálás és az észlelés áramkörei nincsenek galvanikus kapcsolatban egymással. A készülék felépítését mutatja a 11. ábra. A mûszer mûködése röviden a következõ. Az automata által felfogott jel a két tûbõl álló kohérerre jut, minek hatására ellenállása jelentõsen lecsökken, így a vele sorbakötött tekercsen, amelyet egy rövidre zárt, tehát kis kapocsfeszültségû, Meidinger-elem táplál, nagy áramlökés keletkezik. Ez elmozdítja a tekercs belsejében lévõ iránytût, amely egy kis platinalapkán keresztül zárja az írókészülék áramkörét. Az írókészülék lényegében egy villanycsengõ, amely behúzásakor egy kis jelet húz a papírra. Ennek az elrendezésnek az a hátránya, hogy a mérõkört tápláló elem rövidzárra dolgozik, így hamar lemerül. Ezt Fényi az elsõ változatban azért használta így, mivel a kohéreren legfeljebb 1/30 V lehet. Akkor még nem ismert olyan elemet, amelynek kapocsfeszültsége állandóan 1/4...1/10 V lett volna. Elõny viszont a Schreiber-féle változattal szemben az, hogy a rövidzár ellenállása már elérheti az 1 ohm értéket. A tekercs árama így 1/1400 amper, ami nem terheli túl a kohérert. E készülék mûködésérõl Fényi Az Idõjárás címû folyóiratban is beszámol (177).

Ebben így ír: "A kalocsai csillagászati obszervatóriumon már a múlt esztendõben készült egy mûszer, amely kohérer alkalmazásával úgy a közeli, mint a távoli villámokat automatice jegyezte." (177).

11. ábra A Fényi-féle viharjelzõ

A kutatási szenvedély nem hagyta Fényit nyugodni, készülékét tovább tökéletesítette. Így állt elõ az új változat, amelyben több kohérert kapcsolt sorba, így közvetlenül rájuk adható a mérõkört meghajtó telep, nincs szükség a telep energiáját gyorsan felemésztõ rövidzárra (178). Így Meidinger-féle elem alkalmazásával négy, Léclanché-féle elem alkalmazásával hat kohérert kötött sorba. Így ír az új készülékrõl: "Ugyanazon eredeti eszmém alapján, hogy a kohérer alkalmazásával a zivatartüneményt önjelzõ készülékkel észlelhessük, egészen új alkotás van elõttünk." (178). Felismeri, hogy a készülék érzékenységét az antenna hossza szabja meg. Egy zivatar - tehát villámlás - mentes napon készült regisztrátumot mutat a 12. ábra (179). Egy másik regisztrátumon jól látszanak a villámcsapások jelei (180). (13. ábra)

12. ábra A Viharjelzõvel felvett regisztratum (179).

13. ábra Villámlások nyomai a zivatarjelzõ regisztrátumán (180).

További javítást jelent a készüléken az az elem, amely tartósan alacsony feszültséget szolgáltatott. Ez az elem a kénsavas alumíniumba helyezett alumínium, vagy agyaghengerbe állított kénsavas cinkoxidba merülõ cink (181).

Készüléke kiállta a gyakorlati próbákat, ellentétben a Boggio-Lera-féle készülékkel, amelyrõl "a viharágyúzás II. nemzetközi kongresszusa (!) kimondta, hogy a meteorológiai elõrejelzések - viharjelzõk - tudománya meglévõ telepekre jelen állapotukban nem használhatóak" (181). Másik nehéz pontja volt a készüléknek a regisztrálás, amely úgy történik, hogy a regisztráló tengelyére cérna csavarodott, amely az írótollat fokozatosan a kör közepe felé húzta. Új indításkor a cérnát le kellett csavarni. Erre javasolt egy új megoldást W. Zukotynski, aki több levelet írt Fényinek errõl a témáról. Érdekesek ezek a latin nyelven írt, szemléletes ábrákkal illusztrált levelek (182). E levelezés során alakul ki a viharjelzõ. Így a javasolt regisztráló szerkezetet Zukotynski 1903. május 19-i levelében javasolja Fényinek (183). Levelének részletét mutatja a 14. ábra. Sajnos, ilyen regisztrátum nem maradt fenn.

14. ábra A W. Zukotynski által javasolt regisztráló szerkezet (183).

A viharjelzõ egyre több kutató fantáziáját mozgatja meg. Konkoly munkatársa, Büky Aurél is bekapcsolódik a munkába (184). Herényben a Gothard-fivérek laboratóriumában is foglalkoznak viharjelzõk készítésével, bár õk Boggio-Lera rendszerét használták (185). A mûszer egy példánya ma is látható, információnk szerint Fényi részére is készítettek a mûszerbõl egy példányt (186), amely eltûnt. Fennmaradt viszont egyetlen lap az észlelési naplóból, ezt mutatja 15. ábránk (187).

A viharjelzõ elkészítésének viszonylag egyszerû módja adott lehetõséget arra, hogy egy ifjúsági lapban a diákoknak szünidei feladatként kiadják (188, 189, 190). Ez a cikk nagyon rosszul érintette Fényit, hiszen rendtársa részérõl érte támadás. A cikk (189) ugyanis azt sugallja, mintha Fényi "tudományos lopást" (191) követett volna el. A cikkben Buzna így ír: "A Schreiber zivatarjelzõ lényegében nem változhatik, de változhatik külsõ formájában és e tekintetben olyan átalakulásokon ment keresztül, hogy elsõ pillanatban alig ismernénk rá." (189).

15. ábra Zivatar-megfigyelés Herényben (Naplórészlet, IGI)

Fényi erre éles hangú helyreigazítást fogalmaz. Így ír (192). "Erre kijelentem, hogy az én készülékem nemcsak "külsõben megváltozott formája" vagy "átalakulása" és eszerint nemcsak "elsõ pillanatra" hanem értelmes tanulmányozás után is - nem "alig" hanem épp nem ismerhetõ fel benne a Schreiber-féle készülék. Nem is az." Majd így folytatja "De azután a kohérer természetét alaposan kutattam, és sok mérés után új elmélet alapján saját szerkezetû zivatarjelzõt állítottam elõ. Ennek már semmi köze a Schreiber szerkezetéhez, nincs közös része sem, nem is annak alapján készült, még annyiban sem, mintha a zivatarjelzõnek mint meteorológiai eszköznek általános eszméjét Schreibertõl kaptam volna; mert ezt ugyan már 1900 tavaszán én közöltem vele, mint saját találmányomat, nem pedig õ velem. Csakis ezen tekintetben, nem pedig valami módosítás alapján HOSER mûszerész a Schreiber szerkezetû eszközt "Fényi-Schreiber" címmel hozta forgalomba. Egyébiránt a találmány prioritása kérdésbe sem jön; mert ez Boggio-Lera tanárt illeti meg Cataniában, aki az õ zivatarjelzõjét már félévvel elõbb közzétette."

Feltehetõen valami vizsgálat is indulhatott, esetleg a renden belül, mivel fennmaradt egy gépirat, amelyben Schreiber kijelenti, hogy elismeri, hogy Fényi a viharjelzõ feltalálója, és valóban tõle hallotta 1900 májusában az ötletet (193). Joggal érezhette magát sértve Fényi, hiszen rengeteget dolgozott a készülék tökéletesítésén. Sokat kísérletezett, számolt, publikált e témában. A 16. ábra egy Fényi által javított kéziratot mutat, az egyetlen, ami tudomásunk szerint fennmaradt ( 194).

16. ábra Fényi által javított kézirat (IGI)

A Meteorológiai és Földmágnesességi Intézetben Szalay László fáradhatatlanul dolgozik az országos viharjelzõ szolgálat kiépítésén. 1904. augusztus 14-i levelében azt írja Fényinek, hogy négy nap alatt 1811 zivatarjelentést kapott, amit már nehezére esik feldolgoznia (195). Saját készüléket is mûködtet, kipróbálta a Marconi- és Slaby-féle elrendezést is. Az országban 1904 elején már 1323 készülék mûködött, amelyek - tekintve, hogy érzékelési távolságuk kb. 400 km volt - átfedték az ország területét.

Fényi az egyes észlelõkkel kiterjedt levelezést folytat. Közben a külföldi kutatók érdeklõdését is felkelti a készülék, több rendelés is érkezik. A készülék gyártását HOSER VIKTOR pesti órás vállalja, aki megfelelõ felkészültséggel rendelkezett. Már 1903-ban az alábbi helyeken használták a Fényi-féle készülék egy-egy példányát (172).

Budapesten:      a m. kir. orsz. meteorológiai intézetben;                    
Kalocsán:        a Haynald Obszervatóriumon;                                  
Temesvárott:     a meteorológiai obszervatóriumon;                            
Pécsett:         dr. Czirer fõorvosnál;                                       
Verseczen:       Sávoly F. hittanárnál;                                       
Eperjesen:       Reichmann Tivadar építésznél;                                
Berzován:        Kovách Aladár fõerdésznél                                    

külföldön pedig:                                                              
Kremsmünster:    Sternwarte des Benediktiner Stiftes;                         
Pola:            K. u. k. Hydrographisches Amt;                               
Lemberg:         K. u. k. Technische Hochschule;                              
Potsdam:         Meteorol. Magnet. Observat;                                  
Manila:          Observatorio Meteorologico de los P: P. de la Compania       
                 Jesus;                                                       
Lissabon:        Observatorio Infant Don Luiz;                                
Bukarest:        Institute Météorologique;                                    
Nürnberg:        Wetterwarte.                                                 

Késõbb készült egy példány Újvidékre - itt lakott W. Zukotinsky, aki az írószerkezetet tökéletesítette - Párizsba, Johannesburgba. A készüléket bemutatták a St. Louis-ban tartott világkiállításon. Készítettek viharjelzõt a Boromában lévõ misszióstelep részére is. Az elkészítéshez szükséges - feltehetõen Fényi által készített - vázlatot mutatja 17. ábrán.

17. ábra A Boromában lévõ missziósállomás részére készített viharjelzõ vázlata (IGI)

A készülék hazai népszerûsége is nõ, Sávoly Ferenc a Borászati Lapokban készült cikket írni róla (196). Palatin Gergely, pannonhalmi szerzetes tanár is beszerzett egy készüléket, bár õ a tûkohérert kötõtûkohérerrel kívánta helyettesíteni (172).

Látható, hogy a készülék mind belföldön, mind külföldön nagy sikert aratott. Fényi hamarosan az észlelések feldolgozását is elkezdte (197).

Foglalkozott a kohérer elméletével (198), viharjelzõjét Párizsban is ismertetik (199).

Tovább folytatva megfigyeléseit Fényi késõbb új jégesõmérõt is konstruált, ez azonban nem terjedt el (200).

Késõbb Fényi figyelme elsõsorban a meteorológia és a csillagászat kapcsolata felé fordult. Így 1907-ben elméletet állított fel a néhány évvel elõbb felfedezett sztratoszféra kialakulásáról (201, 202), amely a 35-55 km magasságban elhelyezkedõ ózonréteg viselkedését helyesen írja le.

Élete alkonyán Fényi elsõsorban a hosszú, periódikus jelenségek vizsgálatával foglalkozott, így feldolgozta a napsütéses órák periódusát Kalocsán az 1893-1913 közti észlelések alapján (203).

8.3.2. FÉNYI GYULA CSILLAGÁSZATI MUNKÁSSÁGA

Sajnos e roppant sokoldalú értékes tevékenységrõl alig-alig maradt fenn levéltári anyag, így az életmû e részét megkíséreljük Fényi közleményei alapján összefoglalni.

Fényi csillagászati tevékenységének súlypontja a Nap-fizika területére esik. Harmincegy éven át rendszeresen figyelte és értékelte a protuberanciák mozgását. E hosszú periódus során nem változtak az észlelés körülményei sem, így e területen ez a sorozat a - fényképezés elõtti - leghosszabb homogén észlelési sorozatnak tekinthetõ (23), így a protuberanciák eloszlásának és gyakoriságának vizsgálatára különösen alkalmas. A protuberanciák vizsgálata is áttételesen feltehetõen Seccitõl ered. Ismeretes, hogy 1875-ben õ osztályozta elõször a protuberanciákat nyugalomban lévõ, nyugvó és aktív (eruptív) csoportba sorolva õket (204). Késõbb PETTIT osztályozta a protuberanciákat, épp Fényi méréseit használva fel ehhez. PETTIT-nek a protuberanciák mozgási törvényszerûségeit tárgyaló elsõ fontos dolgozatában (205), melyben a PETTIT-féle törvények elsõ megfogalmazását olvashatjuk, a vizsgálat alá vett felszálló protuberanciák egyharmadát Fényi észlelései képezik (2). Természetesen e hosszú észlelési periódus alatt Fényivel sikerült szélsõségesen nagy protuberanciákat is megfigyelnie. Egy átlagos protuberancia mintegy 100-200 ezer km magas (206). Fényinek sikerült 500 ezer km magas protuberanciákat is észlelnie. A 18., 19. és 20. ábrák Fényi eredeti megfigyelési anyagából származnak.

18. ábra Részletek Fényi Gyula eredeti megfigyeléseibõl

19. ábra Részletek Fényi Gyula eredeti megfigyeléseibõl

20. ábra Részletek Fényi Gyula eredeti megfigyeléseibõl

A protuberanciák elhelyezkedése és vándorlása a napciklus során rendkívül érdekes téma, ezzel Fényi is sokat foglalkozott. Vizsgálatainak eredményét az alábbi tézisekben foglalhatjuk össze (24).

1. A napfoltok és a protuberanciák közös eredetûek, de megjelenésük és vándorlásuk egymással semmi összefüggésben nincs.
2. A naptevékenység minimuma idején a protuberanciák gyakoriságának értéke a Nap egyenlítõjén a legkisebb, az észak és déli 50° szélességû napövben lényegesen nagyobb értékû.
3. A naptevékenység maximuma elõtt kevés idõvel a protuberanciák gyakoriságának legnagyobb értéke a Nap sarkvidékére esik, a maximumkor magán a Napsarkokon is megjelennek a protuberanciák.
4. Maximum idején éppen a sarkvidéken vannak a legsûrûbben.
5. A maximum után gyorsan eltûnnek és 9-10 évig nem is tûnnek elõ.
6. A napkorona alakváltozását szigorúan követik a protuberanciák gyakoriságának változásai.

Illusztrációként bemutatjuk Fényinek a protuberanciák gyakoriságról készített függvényét (21. ábra).

A protuberanciák vándorlásának vizsgálata ma is a kutatók érdeklõdésének középpontjában áll (204, 206, 207). Fényi alapvetõen helyesen ismerte fel a mozgás törvényszerûségeit. A törvényszerûségek okát ma is kutatják, egy feltételezés szerint a jelenséget kelet-nyugat irányú gázáramlások okozzák (208).

21. ábra A protuberanciák száma Fényi szerint

Fényi nemcsak a protuberanciák helyzetének változásával, hanem az izzó gáz vándorlásával is sokat foglalkozott, s megállapította, hogy a protuberanciák légüres térben mozognak (209). Észleléseinek eredményeirõl a Magyar Tudományos Akadémián is rendszeresen beszámol (210, 211). Tevékenysége során nagy súlyt helyezett arra, hogy munkájáról magyarul, a szakemberek széles körének is beszámoljon. Erre biztatta õt Haynald érsek is (212, 213).

A hosszú megfigyelési periódus azzal is járt, hogy Fényi szinte alig hagyta el Kalocsát. Visszautasított több ajánlatot, egyet fogadott el, amikor 1905-ben Spanyolországba utazik. Útjára elkísérte õt hivatalbeli utóda Angehrn Tivadar is, aki beszámolt a megfigyelések eredményérõl (214). A 3 perc 37 mp-ig tartó napfogyatkozás alatt színképelemzést is végzett.

Fényi - megfigyeléseinek eredményeirõl - igyekezett a Napon lezajló jelenségek fizikájára következtetni. Erre vonatkozó legfontosabb mûvét 1896-ban tette közzé (215). E dolgozatában a protuberanciák színképeltolódására, a protuberanciák természetére és a kromoszféra struktúrájára vont le - lényegében véve ma is helytálló - következtetéseket. Egyik utolsó közleményében a Nap keleti és nyugati szélén fellépõ protuberanciákkal foglalkozik, megállapítva azt, hogy fellépésük gyakoriságában nincs lényeges eltérés (216).

Nap-fizikai kutatásai mellett rendszeresen folytatott üstökös megfigyelést is, így a Halley-üstököst is megfigyelte (217).

Jelen munka jellege nem teszi lehetõvé, hogy részletesebben elemezzük ezt a hatalmas életmûvet, amely ily sok területet fog át. Tevékenységével kivívta a külföldi és hazai tudósok és tudós társaságok elismerését. Életmûve mutatja, hogy a megfelelõen megválasztott területen viszonylag szerény eszközökkel is végezhetõ világszínvonalú kutatás.

8.4. ANGEHRN TIVADAR MUNKÁSSÁGA

Fényi 1913-ban megvált az Obszervatórium vezetésétõl, bár megfigyeléseit tovább folytatta. Sajnos az elsõ világháború, és az azt követõ békekötések egyre rosszabb körülményeket biztosítottak a tudományos munkához. Bár Haynald utódai igyekeztek támogatni az Obszervatóriumot, a pénzeszközök - az érseki uradalom területének az új határok miatti erõs csökkenése következtében is - jelentõsen lecsökkentek.

A Csillagda mûködésének költségeit ugyanis kezdetben meghatározott mennyiségû búza értékesítésébõl fedezték. Ma is megvannak a tõzsdei levelezések. Késõbb Haynald 50 éves papi jubileuma emlékére 1889. jún. 27-én új alapítványt tett. Ennek megfelelõen Horváth Ignácz jószág-igazgató 1889. december 1-én beszünteti a fizetést, és a Csillagda költségeit a továbbiakban 15 db 1000 Ft-os 5%-os magyar papír járadék kötvényeibõl fedezték (218). Jellemzõ a viszonyokra, hogy Fényi már 1893-ban levélben jelzi, hogy romlik az alapítvány, az addig évente kapott 750 Ft az ún. konversió folytán 600 Ft-ra csökkent, ebbõl még kezelési költséget is vontak le (219). A támogatás növelése iránti kérést Horváth Ignácz jószágigazgató 1893. július 10-én elutasítja, javasolja, hogy a hiányt az alapítványból fedezzék (220). Ezt nem tették. Még egy adatunk van a gazdasági viszonyokról, eszerint 1906-ban az Obszervatórium 1100 Kr-val gazdálkodhatott (221).

Így érthetõ, hogy jelentõsebb fejlesztés a századforduló után nem is történt. Az egyre romló lehetõségek arra késztetik Angehrnt, hogy érdeklõdését egyre inkább a meteorológia felé irányítsa. Kezdetben még Fényi megfigyeléseinek feldolgozását végzi, majd meghatározza a soláris állandót, azaz a Napból a Földre 1 min. alatt sugárzott hõmennyiséget, amelyre 2,1 cal értéket kap. Ez némileg eltér a jelenleg elfogadott 1,98 cal-ás értéktõl (222).

A fejlõdõ ipar és közlekedés - különösen a légi - egyre jobban megkövetelte a megbízható meteorológiai adatszolgáltatást, így a szerény fejlesztést is inkább meteorológiai mûszerek beszerzésére fordítják. A Belügyminisztérium parancsára szervezendõ öt pilóta állomás egyikét is Kalocsán kívánták megszervezni. Mivel 1912-ben a Gimnázium épületén több átalakítást hajtottak végre, ezért a régi, már amúgy is felújításra szoruló anemográf helyett, új készüléket állítottak fel. A készülék Sprung-Fuess típusú, villamos regisztráló készülék, amely 16 szélirányt jelzett. Ez az akkor rendkívül korszerûnek tartott készülék lehetõvé tette a szélviszonyok pontos regisztrálását. A készüléket új állványra helyezték, 2,2 m magasra a tetõgerinc fölött, így a készülék mûködését légörvények nem zavarták.

A meteorológia terén elsõsorban a hosszú észlelési periódusú mérések adatainak feldolgozásával foglalkozott. Így a széljárás vizsgálatából megállapította, hogy Kalocsán az uralkodó szélirány a déli, a legerõsebb szél az északi (223). E témából tartotta székfoglaló értekezését az 1933. április 7-i rendes osztályülésen, amikor az MTA levelezõ tagjai közé választották (224).

Az Obszervatórium igazgatójaként sokat fáradozott azon, hogy a mûködéshez szükséges összeget elõteremtse. Elõbb a világháború, majd az azt követõ nehéz idõszak komolyabb fejlesztést nem tett lehetõvé. Eredménytelen volt az a kérelem is, amelyet 1914. november 8-án terjesztett elõ Dr. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Ebben 6000 K-t bõvítésre és további 1000 K-t kér évenként a mûködési költségekre (225). Az Obszervatórium, amely a város büszkeségei közé tartozott, a huszas évekre már nehéz helyzetbe jutott (226). A segélykérések állandó érve volt az, hogy a Csillagda az államtól semmi támogatást az ideig nem kapott. Történt kísérlet arra, hogy - tekintve a Csillagda oktatási funkcióira - az iskolai alapból fedezzék a Csillagda mûködési költségeit (227), ebben még a pilóta állomásra is hivatkozik. Az elöregedett mûszerpark felújítására Angehrn 7000 Kr-t kért 1914-ben (228). A kérést azonban elutasítják. Csak az I. világháború után 1918. márc. 7-én kap az Obszervatórium 10000 Kr-t, majd 1922-ben 20000-et, ez azonban az inflálódás miatt már nem elegendõ (229). Még nehezebb volt a mûködési költségek elõteremtése, a nyomtatás, levelezés költségeinek biztosítása. Ezért volt rendkívül nagyjelentõségû az az adomány, amely egy máig is ismeretlen amerikai állampolgártól érkezett, lehetõvé téve, hogy Fényi összes munkái az Obszervatórium Közleményei sorozat XI-XV. kötetében megjelenhessenek 1922-1924. között (23). Így Fényi eredményei, amikor már a protuberanciákat spektróhéliográfokkal fényképezték, közkinccsé váltak. Épp e spektrohéliográf felfedezése terén szerzett Fényi elõdje múlhatatlan érdemeket, mivel a mûszer felfedezõje szerint is Braun közel járt a spektrohéliográf megalkotásához (230).

Angehrn Tivadar sokat tett Fényi Gyula munkássága elismertetéséért. Róla írott nekrológjaiban jól határozza meg életmûve és emberi nagyságát.

A Csillagda oktatási szerepe viszont változatlanul nagy. Tovább folytatódnak a rendszeres csillagászati elõadások, amelyeket Fényi kezdett el Riegl Sándor igazgatása idején. Igazgatása alatt 1913. január 20-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter 178/1912 sz. rendelete megengedte az igazgatónak az 536/1912 sz. jelentésében kért csillagászati és fizikai gyakorlatokat. Így kapott szervezett jelleget az a tevékenység, amelyet eddig inkább alkalomszerûen folytattak. Ezeket a gyakorlatokat Fényi Gyula vezette. A diákok érdeklõdésére jellemzõ, hogy a tanév hátralévõ részében Fényi Gyula 44 elõadást tartott. A következõ tanévben a hallgatók négy csoportja 59 elõadást hallgatott (231).

Külön meg kell emlékezni a Kalocsán folytatott légelektromos kísérletekrõl. A kísérletek 1909 õszén kezdõdtek Felix Max Exner (1876-1930) osztrák meteorológus bátorítására. Bár õ különösen a ciklonkeletkezés problémájával foglalkozott (232), mégis nagy figyelmet fordított a magyar Alföld légelektromos viszonyainak vizsgálatára (233). E célra az Obszervatórium és a fizikai szertár megfelelõ eszközökkel rendelkezett. Ezek az alábbi készülékek (233):
BENNDORF-féle regisztrátor
ELSTER-GEITEL-féle szórókészülék
WULF-féle elektrométer
EBERT-féle ionaspirátor

E vizsgálatokat elsõsorban Riegl Sándor végezte (234, 235), aki a viharjelzõvel nyert adatok feldolgozásával is foglalkozott (236).

A fokozatosan nehezedõ anyagi helyzeten kívül az Obszervatórium elhelyezése sem volt megfelelõ. A Gimnázium tetején, egy mind élénkebb forgalmú város közepén helyezkedett el. Nem sikerült megnyugtató módon meghatározni a mért meteorológiai adatok átszámítási szorzóit a városon kívül mérhetõ értékekre. Mivel az országos megfigyelõ hálózat a talajhoz közel esõ értékekre épül, így a felszíntõl majd 22 m magasságban mért adatok nem feleltek meg ezeknek a követelményeknek. Ezért merült fel a huszas évek végén, hogy az obszervatóriumot Pécsre telepítsék. A rend hajlandó lett volna a pécsi Pius gimnáziumba áthelyezni, esetleg az Egyetemmel kapcsolatba hozni (237). Erre az érsek a hozzájárulását 1928. november 5-én elvben meg is adta (238), azonban a Fõkáptalan állásfoglalása az átadást meghiúsította, mivel az alapítvány szellemével ellentétesnek találta azt (62) .

Angehrn munkásságának súlypontja elsõsorban a meteorológia területére esik. A leromlott mûszerek már nem biztosítottak lehetõséget színvonalas csillagászati munkára (239).

8.5. TIBOR MÁTYÁS TEVÉKENYSÉGE KALOCSÁN

Tibor Mátyás nehéz idõkben vette át az Obszervatórium igazgatói tisztét. A háborús évek természetesen semmi új fejlesztést nem tettek lehetõvé, így maradtak a régi problémák is. A meteorológiai megfigyeléseket igazgatása alatt Holovics Flórián végezte (121). Holovics Flórián jelenleg Pannonhalmán él (240).

A városban a II. világháború során harcok nem folytak, így az Obszervatóriumban háborús károk nem keletkeztek. A felszabadulás után Tibor Mátyás erõfeszítéseket tett a Csillagda modernizálására, új távcsövet próbált beszerezni (241). A háború után a Csillagda úgy adott életjelt magáról, hogy megjelentették a Közlemények XVII. - utolsó - kötetét. Ebben Fényi 1896-1902 közötti észleléseit teszik közzé.

Az újjáépítés nehézségei, majd az oktatásügy körüli politikai csatározások nem tették lehetõvé az Obszervatórium továbbfejlesztését.

9. Az Obszervatórium államosítása

1948. május 15-én Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter sajtófogadáson jelenti be, hogy az iskolákat államosítják, a nevelõket állami státuszba veszik. A Fõgimnázium és a Stephaneum állami tulajdonba vételének lebonyolítására Rudnay Andrást bízzák meg 1948. június 17-én (242, 243). Õ hajtotta végre a 6500/1948. sz. kormányrendeletet, és az 1948. január 1-i leltár szerint államosítják az intézményt, amelynek új neve Kalocsai Állami Gimnázium és Nevelõotthon lesz. 1948. július 21-én Csapp János megbízott igazgató átveszi az intézmény vezetését Pozsarko Nándor-tól. Õ átadja a kulcsokat és az anyakönyveket, kéri viszont a következõket:

• biztosítsa a gimnáziumban elhelyezett Földrengésvizsgáló Intézet, s az itt található meteorológiai állomás és Csillagvizsgáló Intézet zavartalan ellátását az eddigi személyzet akadálytalan bejárásának engedélyezésével;
• biztosítsa a szertárakban elhelyezett tudományos gyûjtemények használatának lehetõségét, és azok karbantartását szolgáló állandó ügyeletet - természetesen a gimnázium érdekeinek sérelme nélkül... (244).

Az egymás melletti épületszárnyban elhelyezkedõ rendház és állami intézmény élete azonban nem volt zavartalan.

Ilyen helyzetben találta az intézményt az 1950. június 9-én bekövetkezett államosítás, melynek során a Népmûvelési Minisztérium az 5140/1945. VII. 28. M. E. sz. rendelet alapján a 4175/1945 Korm. sz. rendelet 4. §-ában biztosított jogkörénél fogva a Csillagdát igénybe vette (245).

A Csillagda fõmûszerét a nagytávcsövet leszerelték, Budapestre került, könyvtárára hasonló sors várt. Fényi észlelései késõbb Debrecenbe kerültek (206).

10. Adatok Kalocsán, a Haynald
Obszervatóriumban folytatott
földrengésvizsgálatok történetébõl

Kétségtelen, hogy a csillagászat és a meteorológiai észlelések mellett az Obszervatóriumban folytatott megfigyelések közül a földrengésvizsgálat a legkevésbé jelentõs. Ezt tükrözi a ránk maradt adatok csekély száma. A megfigyeléseket nem fémjelzik nagy egyéniségek. E téren - az egyéb lehetõségek szinte teljes beszûkülése miatt - talán Angehrn Tivadar tett legtöbbet.

A földrengések vizsgálatának megkezdése Hüninger Adolf nevéhez fûzõdik. Az õ igazgatása alatt hozták létre a Geodinamicus Intézetet. A mûszerek beszerzésével azonban komoly problémák lehettek. Az elsõ földrengésvizsgáló készüléket Olaszországból de Rossitól rendelték 1884-ben (246). A készülék 1140 lírába került, ami akkor 557 Ft-nak felelt meg (247). A készülék hiányosan érkezett, a hiányzó alkatrészeket - a ránk maradt 1888. márc. 27-i (248), az 1899. május 24-i (249) reklamáló levelek tanúsága szerint - nem is sikerült megszerezni. Az észlelések mégis megindultak, a készüléket elõször a Convictus pincében helyezik el, az épület azonban a diákok járásától is remeg.

Fényi látva az észlelések sikertelenségét, azt javasolja, hogy a készüléket adják el Konkoly-Thege Miklósnak (249). Õ a készülékért 300 Ft-ot fizetne.

A helyzet úgy oldódott meg, hogy Várossy Gyula kalocsai érsek alapítványt tett korszerû földrengésjelzõ készülék beszerzésére. 1909-ben meg is vásároltak egy Wiechert-féle horizontál szeizmográfot, amely 711 Kr-ba került (250). Ezt a készüléket is elõször a Convictus pincéjében állítják fel. Itt is jelentkeznek azonban a régi hibák, így új helyet kell keresni. Várossy Gyula - aki ugyan történetíróként jeleskedik, de a természettudományokra is szívesen áldoz - újabb pénzösszeget ad. Ebbõl az összegbõl készíti el Greif József kalocsai építõmester azt az oszlopot, amely három méter mélyen lévõ alapra támaszkodik, így a földfelszín rengései a további méréseket nem zavarják. Érdekes, hogy a munka elvégzésére megkötött szerzõdés egyik pontja elõírja, hogy az építõmester csak a keresztény szakszervezethez tartozó munkásokat alkalmazhat. Az építkezés elkészül, az új obszervatóriumot 1910. november 10-tõl használják.

A földrengésvizsgálathoz szükséges nagypontosságú idõjelet elõször a Gimnáziumban lévõ három ingaóra közül az egyik szolgáltatta, késõbb erre a célra egy, a jénai Zeiss-cégtõl vásárolt rádióvevõkészülék szolgált.

A földrengésjelzõt késõbb Angehrn Tivadar igazgatása alatt felújították, mert az már 1917-tõl kezdve nem mûködött (251). Ennek ellenére - eddig ki nem derített ok miatt - mégis azt javasolja 1936-ban, hogy a készüléket adják át az Országos Földrengésjelzõ Obszervatóriumnak.

Ez 1937. január 26-án meg is történik (252). A készüléket 1940-ben Zichy Gyula érsek költségén ismét felújítják, áprilisban üzembeállítják, majd júliusban két új írószerkezetet készíttetnek hozzá (253).

Kalocsa földrajzi helyzete szerencsés, földrengések nagyon ritkán fordulnak elõ, így az ott végzett észlelés adatai elsõsorban a távolabbi környezetben lezajló rengések regisztrálása szempontjából fontos.

Kutatásaink során nem sikerült olyan dolgozat nyomára bukkanni, amely az ott végzett földrengésvizsgálatok eredményei alapján készült volna. Az MTA keretében elkezdett földrengésvizsgálatok indulásakor a mûszert leszerelték.

11. Összefoglaló

A rendelkezésre álló adatok alapján igyekeztünk felvázolni a Haynald Obszervatórium történetét, az ott dolgozó - kivétel nélkül szerzetes - kutatók tevékenységét. Célunk elsõsorban nem a kutatók tevékenységének kritikai értékelése volt, hanem inkább a helytörténeti és tudománytörténeti vonatkozások összegyûjtése.

Irodalomjegyzék

1. TASS ANTAL: A magyar csillagászat története.= Stella, 3. évf. 3-4. szám.
   1927. 120-165. p.
2. DEZSÕ LÓRÁNT: A magyar csillagászat története. = Egyetemi Csillagvizsgáló,
   Kolozsvár, a Különlenyomatsorozat l. sz., Múzeumi Füzetek. 2. évf. 1. sz. 1944. 143. p.
3. ifj. BARTHA LAJOS: Magyarországi csillagászok a középkortól a XX. sz. 
   közepéig. = Technikatört. Szemle. 8. 1975-76. 100-150. p.
4. ifj. BARTHA LAJOS: Régi magyarországi csillagászok listája II. rész, kiegészítés
   és helyesbítés. = Technikatört. Szemle. 11. 1979. 100-120. p.
5. KONKOLY-THEGE MIKLÓS: Az Ó-Gyallai Csillagda leírása, s abban történt
   napfoltok észlelése, néhány spectroskopikus észlelés töredékével. = 
   Ért. a Math. Tud. 3. köt. 2. sz. 1874. 100-150. p.
6. BRAUN, CARL: Berichte vom erzbischöflich Haynald Observatorium zur Kalocsa 
   in Ungarn, über die daselbst in den ersten fünf Jahren ausgeführten Arbeiten. Münster i.W. 1886.
7. TÓTH MIKE: A Kalocsai Obszervatórium. = Vasárnapi Újság. 41. évf. 30. sz.
   1891. 100-110. p.
8. FÉNYI GYULA: A Haynald-Obszervatórium alapítása = Katholikus Szemle 9. köt. 2. sz. 
   1895. 268-285. p.
9. FÉNYI GYULA: A Haynald-Obszervatórium berendezése. = Katholikus Szemle. 12. köt. l. sz. 
   1898. 62-88. p.
10. FÉNYI GYULA: A Haynald-Obszervatórium mûködése. = Katholikus 
    Szemle. 12. köt. 5. sz. 1898. 814-832. p.
11. TÓTH MIKE: A kalocsai kollégium 50 éve. Jurcsó A. kiad. 1910. Kalocsa 161. p.
12. ANGEHRN TIVADAR: A Haynald-Obszervatórium. Árpád Könyvek, 23. sz. 
    Kalocsa, 1928. 30. p.
13. GOTHARD JENÕ: A herényi astrophysikai observatórium leírása és az abban
    tett megfigyelések 1881-ben. = Ért. Mat. Tud. 9. kötet 3. sz. 1882. 35. p.
14. KELÉNYI B. OTTÓ: Az Egri Érseki Líceum Csillagvizsgálójának története.
    Stephaneum Rt. 1930. 34. p.
15. ZÉTÉNYI ENDRE: Hell Miksa csillagász. = Egri Fõiskola Tud. Közl. 1970.
16. KONKOLY-THEGE MIKLÓS: Dr. Braun Károly S. J. = Az idõjárás. XI. évf. 
    6. füz. 1907. 191. p.
17. FÉNYI GY.: Todesanzeige von Carl Braun S. J. = A. N. Bd 175, N°
    4185, p. 158-159. (1907)
18. VELICS LÁSZLÓ: Braun Károly S. J. emlékezte. I. közl. = Magyar Kultúra. 
    2. évf. 10. sz. 1914. 340-347. p.
19. VELICS LÁSZLÓ: Braun Károly S. J. emlékezte II. közl. = Magyar Kultúra.
    2. évf. 12. sz. 1914. 541-548. p.
20. ifj. BARTHA LAJOS: Braun Károly spektrohéliográf tervei. = Technikatört.
    Szemle. 11. 1979. 119-125. p.
21. ANGEHRN TIVADAR: Todesanzeige von P. J. Fényi S. J. = A. N. Bd 232,
    N°5561, p. 6810. 1928.
22. ANGEHRN TIVADAR: Fényi Gyula S. J. = Az idõjárás, Új sor.
    4. évf. 3-4. füzet 1928. 33-39. p.
23. TERKÁN LAJOS: P. Fényi Gyula S. J. = Magyar Kultúra. 15. évf. 2. sz.
    1928. 49-53. p.
24. BÍRÓ BERTALAN: A Nap-kutató Fényi Gyula. Jezsuita Tört. Évk. Szerk.:
    Gyenis András Stephaneum Bp. 1942.
25. RÉTHLY ANTAL: Fényi Gyula emlékezte. = Az idõjárás. 50 köt. 1. sz.
    1946. 29-30. p.
26. MARIK MIKLÓS: Fényi Gyula (1845-1927) Csillagászati Évkönyv Bp.
    1977. Gondolat
27. ifj. BARTHA LAJOS: Fényi Gyula és a kalocsai csillagvizsgáló. = Élet és Tudomány.
    32. évf. 52. sz. 1977. 1638-1640. p.
28. BAI JENÕ: Ünnepi beszéd Fényi Gyula mellszobrának leleplezésénél (részlet).
    = Honismereti Szakköri Értesítõ. 2. sz. 1970-71.
29. A tagok munkálatai. = Akad. Ért. 27. kötet 324. sz. 1916. 793-799. p.
30. ANGEHRN TIVADAR: P. Fényi Gyula S. J. meteorológiai irodalmi mûködésének jegyzéke.
    = Az idõjárás. 50 köt. 1-8. sz. 1946. 97-98 p.
31. Révai Lexikon, 1914.
32. VARGA LAJOS: Kalocsa és Vidéke. Árpád Rt. Kalocsa
33. WINKLER Pál: Kalocsa története. Árpád Rt. Kalocsa
34. Érseki Levéltár, Kalocsa anyagából (a továbbiakban rövidítve KÉL)
35. WINKLER PÁL: A kalocsai és bácsi érseki fõkáptalan története alapításától
    1935-ig. Kalocsa. Árpád Rt. 1935.
36. A Miasszonyunkról elnevezett kalocsai iskolanõvérek története 
    1860-1900. Kalocsa. Werner F. kiad. 1900.
37. Jezsuita Tört. Évkönyv. Korda Rt. Bp. 1940.
38. KATONA, STEPHANUS: Historia Metropolitanea Ecclesiae Colocensis,
    Coloczae 1800.
39. KERKAY GYÖRGY: A kalocsai kollégium. Jezsuita Tört. Évk. Korda Rt.
    Bp. 1940. 119-156. p.
40. KOMÁRIK ISTVÁN: A kalocsai fõgimnázium története 1766-1896. = A kalocsai érseki
    fõgimnázium értesítõje az 1895-96. iskolai évre. Kalocsa, Werner F. kiad. 1896.
41. ANGEHRN TIVADAR: Fényi Gyula. S. J. = Stella. 1928. 1-2. szám
42. KELÉNYI B. OTTÓ: A magyar csillagászat története. Budapest, 1930.
43. W. F. RIGGE: Betatigung und Leistungen der Jesuiten auf dem Gebiete der Astronomie im 
    XIX. Jahrhundert (1814-1904) I. Teil. N.u.O. 51, N°2, p. 193-208. (1905)
44. HAYNALD L. levele Trefort Á. 1877. okt. 3. KÉL
45. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. febr. 24. KÉL
46. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. márc. 10. KÉL
47. Nyugta, Kelt Pesten, 1877. márc. 5. KÉL
48. TOMSICH M. levele Haynald L. 1877. márc. 8. KÉL
49. HAYNALD L. levele Hennig A. 1877. márc. 7. KÉL
50. HENNIG A. levele Haynald L. 1877. márc. 14. KÉL
51. Hon, 1878. márc. 19.
52. HAYNALD L. levele Trefort Á. 1877. márc. 19. KÉL
53. TREFORT Á. levele Haynald L. 1877. márc. 22. KÉL
54. HAYNALD L. levele Konkoly-Thege M. 1877. márc. 30. KÉL
55. GYENIS A.: Száz jezsuita arcél Bp. Korda Rt. 1940.
56. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. márc. 24. KÉL
57. HAYNALD L. levele Trefort Á. 1877. ápr. 12. KÉL
58. SCHENZL G. levele Haynald L. 1877. máj. 6. KÉL
59. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. máj. 7. KÉL
60. C. BRAUN levele Haynald L. 1877. szept. 3. KÉL
61. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. máj. 11. KÉL
62. Fõkáptalani állásfoglalás 1928. Kalocsa, KÉL
63. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. aug. 18. KÉL
64. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1877. okt. 4. KÉL
65. SCHENZL G. levele Haynald L. 1877. okt. 4. KÉL
66. HAYNALD L. levele HENNIG A. 1877. dec. 4. KÉL
67. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. febr. 1. KÉL
68. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. febr. 15. KÉL
69. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. márc. 3. KÉL
70. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. márc. 9. KÉL
71. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. márc. 27. KÉL
72. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. ápr. 3. KÉL
73. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. ápr. 5. KÉL
74. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. jún. 23. KÉL
75. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. jún. 26. KÉL
76. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. júl. 1. KÉL
77. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. júl. 10. KÉL
78. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. júl. 8. KÉL
79. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. nov. 1 l. KÉL
80. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1878. nov. 26. KÉL
81. TOMSICH M. levele Haynald L. 1878. dec. l. KÉL
82. Leltár, 1878. okt. 8. KÉL
83. HAYNALD L. levele HORVÁTH I. 1878. okt. 31. KÉL
84. C. BRAUN levele Haynald L. 1881. ápr. 23. KÉL
85. HAYNALD L. levele RAILE E. 1889. jún. 27. KÉL
86. STATUTUM pro OBSERVATORIO COLOCENSI 1890. máj. 3. KÉL
87. CSÁSZKA Gy. levele RAILE E. 1892. aug. 5. KÉL
88. Alapító levél, 1893. aug. 11. KÉL
89. KONKOLY-THEGE M. levele HAYNALD L. 1879. máj. 27. KÉL
90. BRAUN C. levele HAYNALD L. 1882. okt. 17. KÉL
91. Jegyzõkönyv, 1894. márc. 5. KÉL
92. Építkezésiköltségek 1879. jún. 26. KÉL
93. Memorandum, 1883. márc. 2. KÉL
94. VÉRTESI PÉTERNÉ, szerk.: Gothard Jenõ = Vasi Honismeretei Közlemények
    1981/1. szám 1981.
95. BRAUN C. levele HAYNALD L. 1881. máj. 8. KÉL
96. HAYNALD L. levele a miniszterhez, 1881. máj. 13. KÉL
97. Vallás- és Közoktatásügyi Min. 26460 sz., 1881. szept. 7. KÉL
98. Közmunka és közlekedési m.k. minisztérium 33072. sz. levele 1881. nov. 18. KÉL
99. BRAUN C.: A kalocsai csillagda geográphiai hosszúsága. = Az MTA Ért. 18. évf. 
    4. füzet, 1884. 55-57. p.
100. M. kir. Posta és Távírda Igazgatóság 9334/1897 jelû 1897. febr. 20-án kelt levele KÉL
101. FÉNYI GY. levele CSÁSZKA GY. 1897. febr. 6. KÉL
102. CSÁSZKA GY. levele a M. kir. Posta és Távírda Igazgatóságnak
     1897. febr. 27. 998. sz., KÉL
103. M. kir. Posta és Távírda Ig. 26602/1897 sz. 1897. máj. 7. KÉL
104. FÉNYI GY. levele CSÁSZKA Gy. 1897. jún. 8. KÉL
105. VAJDA E.: Postaszabályok az elmúlt századokban. = Posta és Bélyegmúzeumi
     Szemle, 1970/2. 45-93. p.
106. SERÉNYI B. miniszter levele VÁRADI L. Á. 1917. nov. 24. KÉL
107. Ifj. BARTHA L.: Az elsõföldrajzi hosszúság meghatározás telefonnal. 
     = Geodézia és Kartográfia, 1979/4. szám 289-290. p.
108. BERECZ E.: Zivatarmegfigyelés. = Atmosphaera (Az idõjárás) VIII. évf. 5. sz. 
     1904. 197-200. p.
109. ANGEHRN T. levele, dátum nélkül, KÉL
110. KONKOLY-THEGE M.: A földrajzi hosszkülönbségek meghatározási módszerei
     és a Magyarországon végzett meghatározások. = Földrajzi Közlemények. 1892/III. füzet
     1892. 129-142. p.
111. BRAUN C.: A kalocsai érseki csillagvizsgáló földrajzi helyzete. = MTA Ért. 16. évf.
     1882. 207-208. p.
112. HEGYI L.: A kalocsai gimnázium fizikai szertára. = Jezsuita történeti évkönyv,
     1940. Budapest Korda Rt. 1940. 296-299. p.
113. BRAUN K. levele HAYNALD L. 1879. ápr. 10. KÉL
114. KONKOLY-THEGE M. levele HAYNALD L. 1880. ápr. 29. KÉL
115. GOTHARD Eu.: Publikationen des Astrophysikalischen Observatoriums zu
     Herény in Ungarn I. Heft Herény, 1884.
116. MENYHÁRT L. levele HAYNALD L. 1886. dec. 2. KÉL
117. MENYHÁRT L. levele HAYNALD L. 1889. febr. 15. KÉL
118. Nyugta, 1889. jan. 20. KÉL
119. Jegyzék, dátum nélkül, KÉL
120. FÉNYI GY. levele CSÁSZKA GY. 1896. ápr. 1. KÉL
121. Jegyzék, dátum nélkül, KÉL
122. FÉNYI GY. levele CSÁSZKA GY. 1896. ápr. 19. KÉL
123. FÉNYI GY. levele VÁROSY Gy. 1911. ápr. 7. KÉL
124. Dr. TIBOR MÁTYÁS úr személyes közlése, 1981. jún.
125. SZINNYEI J.: Magyar írók élete és munkái, III. kötet
126. DR. TIBOR MÁTYÁS úr személyes közlése
127. BRAUN, C.: Das Passagen-mikrometr, Das Nephoskop, Antrag über einige militärische Erfindungen,
     Leipzig, 1865 O. Wigand Verlag
128. BRAUN, C.: Über directe Photographierung der Sonnen-Protuberanzen.
     = A. N. Bd. 80. N°1899, p. 33-42. (1873)
129. BRAUN, C. levele Haynald L. 1880. febr. 20. KÉL
130. Pester Lloyd 1880. május 14.
131. BRAUN, C. levele Haynald L. 1881. okt. 4. KÉL
132. Az MTA Értesítõje, 17. évf. 6. sz. 1883. 115. p.
133. BRAUN, C. levele Haynald L. 1881. nov. 22. KÉL
134. HAYNALD L. levele KONKOLY-THEGE M. 1880. nov. 22. KÉL
135. BRAUN, C. levele Haynald L. 1881. ápr. 23. KÉL
136. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1879. febr. 12. KÉL
137. KONKOLY-THEGE M. levele Haynald L. 1879. márc. 27. KÉL
138. REGLER E. levele Haynald L. 1879. dec. 29. KÉL
139. BRAUN, C. levele Haynald L. 1882. aug. 20. KÉL
140. BRAUN, C. levele Haynald L. 1887. júl. 26. KÉL
141. BRAUN, C.: Über photografische Aufnahmen der Sonnenprotuberanzen.
     = A. N. Bd. 126, N°3014. p. 227-228 (1891)
142. BRAUN, C.: Bestimmung der Gravitationskonstante. - Denkschriften
     (Kaiser. Academia zu Wien) Bd. 64, 1896
143. BRAUN, C.: Über die Temperatur der Sonne. = Nat.u. Offen. Bd. 51. p.
     129-153 (1905)
144. BRAUN, C.: Kosmologie vom christlichen Standpunkt. Münster, 1905. 490. p.
145. SCHENZL G. levele Haynald L. 1870. aug. 28. KÉL
146. Lista és nyugta a mûszerbeszerzésrõl, 1871. jan. 10. KÉL
147. HÜNNINGER A.: Protuberantiae solares. = Haynald-Observatorium Közleményei
     1. füzet 1886. 18. o. Budapest
148. HÜNNINGER A.: Maculae Solares. = Haynald-Observatórium Közleményei
     II. füzet. 1886. Holmeyer F. Kalocsa, 14. o.
149. HÜNINGER A.: Meterologica. - Haynald-Observatórium Közleményei
     III. füzet. 1886. 16. o. (Kalocsa?)
150. HÜNINGER A.: A Haynald-Observatórium 1880-84-ben megfigyelt napfoltok. 
     = Ért. a mat. tud. XII. köt. 9. sz. 1885. 40. o. (Elõadva 1885. jan. 19-én)
151. HÜNINGER A.: Beobachtungen von Sonnenflecken. = A. N. Bd. 116.
     N°2762 p. 31-32 (1887)
152. HÜNINGER A.: Beabachtungen des Venus-durchganges 1882. Dez. 6.
     = A. N. Bd. 104, N°2488, p. 154-255 (1883)
153. HÜNINGER A.: Die Enckésche Theilung des Saturnrings und der rothe Fleck auf Jupiter.
     = A. N. Bd. 113, N° 2692, p. 57-58 (1886)
154. dr. TELEKI GYÖRGY (Belgrád) szíves közlése 1981. jún. 30.
155. FÉNYI GY.: Beobachtungen des Sonnenscheines auf der ungarischen Ebene.
     = M.Z. Bd. 24, p. 231 -234 (1896)
156. FÉNYI GY.: Anemométer-észlelések a Haynald-Observatóriumon Kalocsán,
     1881-1888. = MTÉ. 7, köt. 6. sz. 1888/89. 308-312 p.
157. FÉNYI GY.: A légnyomás évi és napi menete Kalocsán.
     = MTÉ. 29. köt. 3. sz. (1911) 318-343.
158. FÉNYI GY.: Resultate der 20 jährigen meteorologischen Beobachtungen in
     Kalocsa M.Z. Bd. 30, p. 26-27 (1895)
159. FÉNYI GY.: Publikationen des Haynald Obs. V. füzet (ld. a felsorolásban)
160. FÉNYI GY.: A szél fordulása Kalocsán. = ld. 10. köt. 9. sz. 1906. 267-276. p.
161. FÉNYI GY.: Menyhárt László meteorológiai megfigyelései Boromában.
     = MTÉ. 13. köt. 5. sz. 1895. 458-472. p.
162. FÉNYI GY.: P. Menyhárt László S. J. Dél-Afrikában tett meteorológiai megfigyelésének
     eredményeirõl (kiv.). = Akad. Ért. 6. köt. 1895. 644-645. p.
163. FÉNYI GY.: Resultate der meteorológischen Beobachtungen in Boroma
     1891-92. M.Z. Bd. 39, p. 521-526 (1904)
165. FÉNYI GY.: Meteorologische Beobachtungen in Boroma am Sambesi.
     M.Z. Bd. 40, p. 170-172 (1905)
166. FÉNYI GY.: Ergebnisse der Beobachtungen der Temperatur und des Luftdruckes in Boroma
     in Süd-Afrika Denkschriften der Kais. Akad. der Wiss.
     Wien Bd. 121, Abth. II.a p. 206 (1912)
167. FÉNYI GY.: Publikationen des Haynald Obs. Heft VII. (ld. a felsorolásban)
168. FÉNYI GY.: Publikationen des Haynald Obs. Heft IX. (ld. a felsorolásban)
169. Popov, A. Sz.: Ob otnoshenija metall icseszkih poroskov k elektricseszkim kolebanijam.
     = Zsurnal Rusz. Fiz. -him. Obs. XXVIl. köt. Otd. 1. No8, prot. 154(201) pp. 259-260 (1895)
170. Popov, A. Sz.: Pribor dlja obnaruzsenija i regisztrirovanija elektricseszkih kolebanij.
     = ibid. XXVIII. köt. p. 1-14. (1896)
171. Electric. Rev., XL VII. p. 845-846, 882-883 (1900)
172. SZALAY L.: A Boggio-Lera-féle zivatarjelzõ készülék = ld. VII. évf. 1903. 70-89. o.
173. SZALAY L.: Viharjóslás fotográfia útján. = Természettud. Közl. 30. köt.
     1900, 358-359. p.
174. SZALAY L.: Elektromos zivatarjelzõ készülékek. = Természettud. Közl.
     XXXIII. köt. 1901, 289-300. p.
175. K. F. BRAUN.: On the current conduction through metal sulphides
     (in German) Ann. Phys. Chem., 1153, 556, 1874.
176. FÉNYI GY.: Gewitter-Registrator construirt von P. Joh. Schreiber, beschrieben 
     von Fényi S. J. Kalocsa, 1901, 22. o. 1. melléklet
177. FÉNYI GY.: Zivatarjelzõ készülék. = Id. 5. évf. 7. sz. 1901. 230-234 p.
178. FÉNYI GY.: Új zivatarjelzõ. = Id. 6. évf. 6. sz. 1902. 217-219. p.
179. A Kalocsai I. István Gimnázium irattárából (a továbbiakban rövidítve IGI)
180. IGI anyagából
181. FÉNYI GY.: Zivatarjelzõ készülék. = Id. 6. évf. 4. sz. 1902. 130-132. p.
182. W. ZUKOTYNSKI levelei Fényihez, IGI
183. W. ZUKOTYNSKI levele Fényi Gy. 1903. V. 19. IGI
184. BÜKY Á.: Néhány szó a zivatarjelzõk mûködésérõl. = Atmosphaera (Az idõjárás)
     8. évf. 5. sz. 1904. 169-177. p.
185. SZALAY L. levele Fényi Gy. 1902. márc. 3. IGI
186. HORVÁTH JÓZSEF szíves közlése, 1981. júl. 1.
187. IGI
188. BUZNA V.: A zivatarok táviratoznak. = Zászlónk, 1903. jún. 15.
189. BUZNA V.: A zivatarjelzõ modern berendezéssel. = Zászlónk, 1904. máj. 15.
190. BUZNA V.: A villámok írnak. = Zászlónk, 1904. jún. 15.
191. SZALAY L. levele Fényi Gy. 1904. aug. 31., IGI
192. FÉNYI GY.: gépirata, IGI
193. Gépirat keltezés, cím nélkül, IGI
194. IGI
195. SZALAY L. levele Fényi Gy. 1904. aug. 14., IGI
196. SAVOLY X. F. levele Fényi Gy. 1902. máj. 31., IGI
197. FÉNYI GY.: A zivatarok napi periódusa a kalocsai zivatarjelzõ alapján. 
     = Id. 5. köt. 8. sz. 1901, 256-260. p.
198. FÉNYI GY.: Sur la nature du cohéreur C.R.A.P. 135, p. 30-32 (1902)
199. FÉNYI GY.: Sur un appareil pour 1'enregistrement automatique des décharges
     de l'atmosphére C.R.A.P. 134, p. 227-228 (1902)
200. FÉNYI GY.: Jégesõmérõ Kalocsán. = Id. 10. köt. . sz. 1906. 252-253. p.
201. FÉNYI GY.: A hõmérsékleti inverziók meteorológiai és csillagászati jelentõségérõl.
     = Id. 11. évf. 7. sz. 1907, p. 193 -197. 
202. FÉNYI GY.: Zur Erklärung der grossen Inversion. M.Z. Bd. 42, p. 355-360 (1907)
203. FÉNYI GY.: Beobachtungen des Sonnenscheins in den Jahren 1893 -1913 in Kalocsa.
     M.Z. Bd. 61. N°1, p. 15-18 (1926)
204. Illustrated glossary for solar and solar-terrestrial physics.
     Ed. by A. BRUZEK, C. J. DURRANT, D. REIDEL Publ. Co. 1977.
205. E. PETTIT Publ. Yerkes Observatory 3, Part IV. 1920.
206. HÉDERVÁRI P. Csillagunk: a Nap, Gyorsuló idõ, Magvetõ Bp. 1980.
207. Astronomie, Brockhaus abc. VEB Brockhaus Verlag 1976.
208. R. HOWARD, B. Le BONTE munkája. Idézve i.b.l. Esti Hírlap, 1980. okt. 20.
209. FÉNYI GY.: A Napon észlelt jelenségek természetének magyarázata.
     Bp. 1900 Szent István Társ. 24. o.
210. FÉNYI GY.: A Haynald-Observatóriumon 1887-ben tett protuberancia-észlelések
     általános eredményei. = MTÉ, 11. köt. 2. füzet, 1892. 136-144. o.
211. FÉNYI GY.: A Nap fokozott tevékenysége 1887-ben. = MTÉ, 7. köt.,
     1. füzet 1888/89. 1-20.
212. FÉNYI GY. levele Haynald L. 1887. okt. 10., KÉL
213. FÉNYI GY. levele Haynald L. 1887. okt. 15., KÉL
214. ANGEHRN T.: Az 1905. aug. 30-i napfogyatkozás megfigyelése CARRION de los CONDES-ban.
     Mathem. és Physikai L. 1907. febr. 2. füzet, 161 -180. o.
215. FÉNYI GY.: Über einen neuen Gesichtspunkt und neue Erklärungen der 
     Erscheinungen auf der Sonne = A. N. Bd. 139. N° 3335 p. 359-366. (1896)
216. FÉNYI GY.: Über die verschiedene Anzahl der Protuberanzen am Ost und 
     Westrande der Sonne = A. N. Bd. 219, p. 331-337 (1923)
217. FÉNYI GY.: Mitteilungen über den Halleyschen Kometen A. N. Bd. 185,
     N°4420, p. 60 (1910)
218. HAYNALD L. levele Horváth I. 1889. jún. 27., KÉL
219. FÉNYI GY. levele Horváth I. 1893. febr. 21., KÉL
220. HORVÁTH I. levele Fényi Gy. 1893. júl. 10., KÉL
221. Minerva Jahrgang XVI. 1906/07, p. 510
222. ANGEHRN T.: A soláris konstans meghatározása a kalocsai sugárzásmérésekbõl.
     = Franklin Bp. 1909. 51. o.
223. ANGEHRN T.: kérvénye 1913. dec. 24., KÉL
224. ANGEHRN T.: Légáramlások Kalocsán. Kisújszállás, Csapp, 1936.
225. VÁRADY Á. levele Jankovich B. 1914. nov. 8., KÉL
226. BERKY J.: A kalocsai Haynald-Csillagda válsága = Kalocsai Néplap,
     51. köt 3. sz. 1927. jan. 2.
227. ANGEHRN T. kérvénye 1913. dec. 24., KÉL
228. ANDOR Gy. levele Várady Á. 1914. okt. 6. KÉL
229. M. kir. Vallás. Közokt. Min. levele Várady L. 68075/1922, KÉL
230. HALE, E. Publ. Yerkes Obs. 3 (Part 1) p. 4. 1903.
231. Feljegyzés, KÉL
232. Új Idõk Lexikona IX. köt. 2237. o. Singer és Wolfner Bp. 1938.
233. VELICS L.: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából Bp. 1912-14, 1-3. kötet.
234. RIEGL S.: Levegõ - elektromos mérések Kalocsán. = Idõjárás, 6. köt. 5.
     füz. 1902, 154-160. o.
235. RIEGL S.: Légelektromos megfigyelések Kalocsán. = M.T.É., 34. köt.
     5. sz. 724-753. o.
236. RIEGL S.: A zivatarok évi és napi periódusa Kalocsán 1901-ben a 
     Schreiber-féle viharjelzõ nyomán. = Idõjárás, 6. köt. 6. füz. 1902, 196-201. o.
237. VASVÁRY I. levele Bíró F. 2531 (1927/28) 1928. jún. 10.
     M. kir. Erzsébet Tud. Egy. Rektori H., KÉL
238. Levéltervezet, KÉL
239. Fõgimnáziumi Évkönyv, 1939.
240. SZABÓ FLÓRIS úr szíves közlése, 1981. júl. 6.
241. Dr. TIBOR MÁTYÁS úr szíves közlése
242. TÓTH M. É.: Az államosítás és a demokratikus nevelés kibontakozása a
     Kalocsai I. István Gimn. Szakdolgozat 1975. Kalocsa
243. RUDNAY GYULA visszaemlékezése, IGI
244. IGI 59/1948 ikt. sz.
245. Jegyzõkönyv, KÉL
246. Levéltervezet, 1884. máj. 1., KÉL
247. de ROSSI levele Haynald L. 1884. nov. 26., KÉL
248. FÉNYI GY. levele Haynald L. 1888. márc. 27., KÉL
249. FÉNYI GY. levele Váradi Á. 1899. máj. 24., KÉL
250. KIKINDAI A. levele Várossy Gy. 1909. dec. 28., KÉL
251. ANGEHRN T. levele 1936. dec. 10., KÉL
252. Jegyzõkönyv, KÉL
253. Nyugta, KÉL

1. Elõször is általában a csillagászati õrhelyet védeni kell a mieinknek a behatolástól - ezt már az alapítástól kezdve vállaltuk. Az Obszervatóriumnak valóban tudományosnak kell lennie, mert a dicsõ nagy tudományos intézet nevével díszítették és nemcsak a Kalocsai Kollégium jó hírével kapcsolták össze, hanem a Magyarországi Jézus Társaság létével is.
Ezért az égiek és leginkább a Kalocsai Kollégium kötelessége ezt az intézményt nemcsak megõrizni, hanem amennyire csak lehetséges fejleszteni is.
2. E tudományos intézmény figyelemmel kísérésére a Kollégium rektora az Obszervatórium igazgatóját tudja maga mellett, akinek a kezében van minden hatalom, ami ennek a kötelezettségnek helyes végrehajtására szükséges.
3. A Csillagvizsgáló igazgatójának gondja lesz rá, hogy nagyfontosságú kötelezettségét, amelyet rábíztak, vagyis, hogy az Obszervatóriumot és annak ügyeit irányítsa és mindenben úgy tevékenykedjen, hogy a Társaság jó hírének és a tudós emberek elvárásának eleget tegyen.
4. Csillagászati teendõkben és esetleges hibák esetén mindent alaposan átvizsgálva döntse el, hogy mi látszik leginkább hasznosnak.
5. Amikor egy csillagász sem az Obszervatórium célját elérni, sem saját méltóságát fenntartani nem tudja - csillagászati publikációk híján - az igazgató gondoskodjon róla, hogy a publikációk idõben megszülessenek, hogy az egyes esetekben a leginkább megfelelõ dolgokat írják le, akár naplóba írnak, vagy méginkább, ha saját könyvet írnak. Gondoskodjon mindig a kiadandó könyvek rendjérõl.
6. Minthogy a kötelezettség természete, elsõsorban maguk a megfigyelések megkövetelik, hogy az igazgató szabadon rendelkezzen minden olyan ügyben, amely a megfigyelési tennivalókat gátolja, õ maga döntse el, hogy mit milyen mértékben tart szükségesnek, a napi soros megfigyelendõnek, vagy más elvégzendõknek - a szokásnak megfelelõen mást bízva a vezetõkre, õ döntsön a megállapított idõben történõ látogatásokról, a kimutatások meghallgatásáról, litániák tartásáról, az asztalnál és hasonló esetekben történõ felolvasásról.
Ugyancsak az õ joga dönteni segítõ testvér vagy szolgajelenlétérõl.
Az is az õ feladata, hogy azon munkálkodjon, hogy a fegyelem, a vallásos és lelkiélet kárt ne szenvedjen.
Ezért ha a lelki dolgokat a sürgetõ csillagvizsgálói ügyek miatt nem tudja elvégezni, gondoskodjon róla, hogy az a legközelebbi szabadidõben megtörténjen.
Ezen felül komolyan javasolható számára, hogy amikor a csillagvizsgálói tennivalók nem akadályozzák, emlékezzen a drágaságra és a sok bajra, amelyek a Kollégium sok tagját elárasztják és saját akaratából könnyítsen azokon.
7. Az éjjeli õrállások tennivalóiban gondoljon társai és saját egészségére és a test erõire.
8. Semmiféle elkötelezettséget ne vegyen magára és ne csatlakozzon társaságokhoz a helytartóság megkérdezése nélkül.
9. Ezért, amikor iskolások jönnek az Obszervatórium megtekintésére, idõben értesítsék az Obszervatórium igazgatóját.
10. Nõket, akik a rektor engedélyével nézhetik meg az Obszervatóriumot, csak nappal és az itteniek valamelyikének jelenlétében fogadunk, esetleg néhány esetben kivételt teszünk.
11. Ha a mieink közül valaki az Obszervatóriumban az égiek legkegyesebb engedelmével a csillagászati tudományokat komolyan akarja és tudja tanítani, akkor a vizsgáló eszközök használatát az igazgatótól kérje, õ bizonyára engedélyezi.
12. Az Obszervatórium berendezéseire, könyvtárára és általában minden részére, azok rendbentartására, helyreállítására és gyarapítására az alapból 400 Ft-ot utalványozott W. A. Ez a pénz a prokurátornál van. Ebbõl, amikor szükséges, az igazgató annyit vesz igénybe, amennyi szükséges a soros számlák kifizetésére és az Obszervatórium állagának megõrzésére. Az igazgató kisebb, mindennapos kifizetésekre egy bizonyos összeget - 50 Ft - ítéltek meg, amit magánál tart. Az alapnak a látogatásokból származó fennmaradó része átszáll a Társaságra ugyanúgy, mint az adományok egy része - az épületek kijavítására, az Obszervatórium fenntartására és az igazgató, a testvérek (tanárok) kisegítõk és szolgák eltartására - és más anyagi kiadásokra fordított összegen kívül.
13. A kisegítõnek az igazgatót mindenben támogatnia kell. Mégis az igazgatónak kell gondoskodnia arról, hogy a kisegítõ az õ vezetésével és irányításával a csillagászati ügyekben mûvelje magát.
14. Legyen az igazgatónak egy segítõtársa vagy hûséges szolgája az Obszervatórium személyzetébõl, akinek feladata a tisztaság tartása és akire az igazgató támaszkodhat.
Gondoskodjon arról is, hogy egy testvér vagy szolga mindig készen álljon.
Ha az Obszervatóriumban nem megfelelõ a munka, kérje a Minisztert, hogy a Kollégiumban megfelelõ testvért vagy szolgát kapjanak.
15. A csillagvizsgáló igazgatója alá van rendelve a rektornak ugyanúgy, mint a testület minden hivatalos ügye. Mindenrõl, ami az Obszervatóriumban történik, neki kell számot adni.

Megjegyzendõ;

Az Obszervatóriumot nem szabad sem idegeneknek, sem ittenieknek lekicsinyelni.

(fumo 1 = dohányozni)
(fumigo 1 = lekicsinyelni)
(Ha tévedés van, akkor a mondat így hangzik: az Obszervatóriumban... nem szabad dohányozni - a Fordító)

Ha a testvér helyére szolgát jelölnek, úgy helyes, hogy eltávozását 3 hónappal elõbb bejelentse.

Az Obszervatórium õrhelyeire és területére csak az igazgató vagy a személyzet vagy testvérjelenlétében szabad belépni.

                                               A.M.D.G.

Kalocsa, 1890. május 3.                                  Latinból fordította: Szabó Józsefné
Bejegyzések: VI. 6.                                         Lackó Erzsébet

ALAPÍTÓ-LEVÉL

Alulírott kalocsai fõkáptalan ezennel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy boldog emlékû Haynald Lajos bíbornok és kalocsai érsek az általa a kalocsai Jézus társasági fõgymnásium épületében felállított és ugyanazon társaság gondozására bízott csillagvizsgáló intézet fenntartási és felügyeleti költségeinek fedezésére 1889. évi június 27-én 15 db 1000 Ft-os 5%-os magyar papírjáradék-kötvényt 15000 Ft é. azaz tizenötezer é. forint névértékben 1889. decz. 1-tõl lejárandó szelvényeivel együtt az érsekuradalmi pénztárban letétként leendõ kezelés végett azon kijelentés mellett tett le, hogy ezen szelvénykamatok félévenként az uradalmi pénztárnok által felveendõk s a Jézus-társasági collegium mindenkori házfõnökének nyugtájára kifizetendõk legyenek.

Mely nagylelkû alapítói intézkedés kiegészítéséül Nagyméltóságú és Fõtisztelendõ Császka György ez idõ szerinti kalocsai érsek úr annak kijelentése mellett, hogy az uradalmi pénztárban ideiglenesen letétként kezelt ezen alapítványnak végleges elhelyezésére és szabályszerû kezelésére ezen fõkáptalan illetékes: ugyanezt Karlsbadban 1892. augusztus 5-én 2303. sz. kelt rendeletével arra hívta fel, hogy ezen - ez idõ szerint egy darab 3279. számú kötvényezett magyar 5%-os 15000 forint névértékû papírjáradék kötvénybõl álló alapítványi tõkét az uradalmi igazgatóságtól átvegye "Haynald-Observatoriumi" alapczím alatt csonkítatlanul megõrizze, felhatalmazván egyszersmind a fõkáptalant arra is, hogy a mondott kötvénynek devinculálását a központi állampénztárnál kieszközölje, az értékpapírt eladja, és az innen nyerendõ készpénzt saját legjobb belátásra és a nagylelkû alapító szándéka szerint kezelje.

Mely kegyes fõpásztori leirat következtében ezen fõkáptalan a mondott alapítványi tõkét az érsekuradalmi jószágigazgatóságtól 1892. évi szeptember hó 30-án felvett jegyzõkönyv mellett alapítványszerû kezelés végett átvette, ezennel ünnepélyesen ígérvén, hogy ezen alapítvány sértetlen fönttartásáról és minél elõnyösebb gyümölcsöztetésérõl teljes erejébõl gondoskodni fog és az esedékes kamatokat - a szabályszerû kezelési költségek levonásával - a Jézus-társasági kalocsai collegium idõ szerinti házfõnökének mindenkor pontosan kiszolgáltatja.

Minek nagyobb hiteléül a jelen alapítványi levelet három egyenlõen hangzó, a fõkáptalan pecsétjével ellátott példányban kiállítottuk, melyek egyike az egyházmegyei levéltárba, másikat a fõkáptalan irattárába fog letétetni, a harmadik pedig a Jézus-társasági Collegium házfõnökének fog kézbesíttetni.

Kelt Kalocsán, 1893. augusztus hó 11-én tartott ülésünkbõl.

A kalocsai fõkáptalan nevében
a nagyprépost helyett:

              Hopf  János
           olvasó kanonok                                 fõkáptalani jegyzõ

1. A Haynald-Obszervatóriumon 1884-85-ben megfigyelt protuberancziák
   Hüninger Adolf Budapest 1886. 18. o.
   Közlemények l. füzet
2. Maculae Solares
   A Haynald-Obszervatóriumon 1885. évben megfigyelt napfoltok
   Hüninger Adolf S. J.
   A Haynald-Obszervatórium Közleményei
   II. füzet, Kalocsa, 1886
3. Meterologica
   Hüninger Adolf 1886. 16. o. III. füzet
4. A nap protuberencziái 1886-ban
   A Haynald-Obszervatórium Közleményei,
   IV. füzet, 60 o. Kalocsa, 1888
5. Meteorologische Beobachtungen angestellt am Haynald-Obszervatórium
   in den Jahren 1886-1888. (Mit Beschreibung des Anemometers und
   das Sonnenscheinautographen)
   Publicationen des Haynald-Observatoriums
   Heft V., Kalocsa, 1891. p. 140
   (Magyarul is megjelent)
6. Protuberanzen beobachtet im Jahre 1887 am Haynald-Observatorium
   Publicationen des Haynald-Observatoriums
   Heft VI., Budapest, 1892, p. 78
   A Nap protuberanciái c. magyarul is megjelent
7. Meteorologische Beobachtungen angestellt zu Boroma in Süd-Afrika von L.
   Menyhárt S. J.
   Bearbeitet un herausgeben von P. J. Fényi S. J.
   Publicationen des Haynald-Observatoriums
   Heft VIIll., Kalocsa, 1896, p. 76
8. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1888, 1889, 1890 am
   Haynald-Observatorium von J. Fényi S. J.
   Publicationen des Haynald-Observatoriums
   Heft VIII., Kalocsa, 1902, p. 132
9. Meteorologische Beobachtungen angestellt von P. Ladislaus Menyhart S. J.
   zu Boroma und Zumbo in Süd-Afrika in den Jahren 1893-1897
   Publicationen de Haynald-Observatoriums
   Heft IX., Kalocsa, 1905. p. 94
10. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1891, 1892 von J. Fényi S. J.
    Publicationen des Haynald-Observatoriums
    Heft X., Kalocsa, 1911 p. 144
11. Die Periodicität der Protuberanzen nach Beobachtungen in Kalocsa in den
    Jahren 1886-1917
    Publicationen des Haynald-Observatoriums
    Heft XI., Kalocsa, 1922, p. 16
12. Protuberanzen in den Jahren 1893, 1894, 1895 beobachtet und bearbeitet
    von J. Fényi S. J.
    Publicationen des Haynald-Observatoriums
    Heft XII., Kalocsa, 1923, p. 105
13. Protuberanzen in den Jahren 1896-1903 beobachtet und bearbeitet von
    J. Fényi S. J.
    Publicationen des Haynald-Observatoriums
    Heft XIII. Kalocsa, 1923, p. 126
14. Protuberanzen in den Jahren 1904-1910 beobachtet un bearbeitet von
    J. Fényi S. J.
    Publicationen des Haynald-Observatoriums
    Heft XIV. Kalocsa, 1924, p. 127
15. Protuberanzen in den Jahren 1911-1917 beobachtet und bearbeitet von
    J. Fényi S. J.
    Heft XV., Kalocsa, 1924, p. 106
16. Kalocsa hõmérséklete 1881 -1930
    P. Angehrn Tivadar S. J.
    A Haynald-Obszervatórium Kiadványainak
    XVI. füzete, Budapest-Kalocsa, 1940, p. 48
17. Maps of the solar prominences observed by Fr. J. Fényi S. J. in the course of
    the years 1896-1902
    Ed. by Fr. M. Tibor S. J.
    Publications of the Haynald Observatory
    N°17, Kalocsa, 1949, p. 32

ANGEHRN TIVADAR

1872. november 25-én született a St. Gallen melletti Häggenswill-ben, Svájcban. Iskoláit Nagyszombaton és Pozsonyban végezte el. 1893. április 7-én belépett a jezsuita rendbe. Mennyiségtant, rajzot és geometriát tanított, majd 1899-1902 közt Fényi asszisztense Kalocsán, 1906-1909 között Budapesten csillagászatot tanult. Az Obszervatórium igazgatását 1913. karácsonya körül vette át Fényitõl. 1933-ban az MTA levelezõ tagja, 1950-ben Ausztriába költözött, 1952. február 29-én hunyt el Feldkirchben, Ausztriában.
Arcképét mutatja a 22. ábra.

ANGEHRN TIVADAR MUNKÁI

l. Az 1905. aug. 30-i napfogyatkozás. =
   Mat. Fiz. Lapok 16, pp. 96-97, (1905)
2. Az 1905. aug. 30-i napfogyatkozás megfigyelése Carrion de Los Condesban.
   = Id. 11, N°6, pp. 161-180 (1907)
3. A soláris konstans megállapítása a kalocsai sugárzásmérésekbõl. =
   Franklin, Bp. 1909. 51. o.
   Klny is van a Mathem. és Physikai Lapokból
4. Recenzió Tass A. és Terkán L. írásáról. =
   Id. 21, N°pp. 80-81 (1917)
5. Beobachtung der Sonnenrandes. =
   V.A.G., 52, pp. 224-225 (1917)
6. Sarkfény megfigyelése. =
   Természettudományi Közlöny, 52. köt.
   9-12. sz. p.199 (1920)
7. A Haynald-Obszervatórium. =
   Árpád Könyvek, Szerkeszti Dr. Erdey Ferenc
   23. sz. Kalocsa, 1928, 30 p.
8. Adalékok a kalocsai szélviszonyokhoz. =
   Id. 36, N°6, pp. 1-16 (1932)
9. A kalocsai csapadékviszonyok 1876-1930. =
   A Szent István Akad. mennyiségtan-term.tud. Oszt. felolvasásai III/2.
   Stephaneum, Bp. 1932. 10 o., 2 t.



22. ábra Angehrn Tivadar

10. Légáramlások Kalocsán. =
    Kisújszállás, Csapp, 1936.
    (Székfoglaló értekezés, elõadva 1933. ápr. 7-i rendes osztályülésen)
11. Kalocsa hõmérséklete 1881-1930. =
    A Haynald-Obszervatórium Kiadványainak XVI. füzete,
    Budapest-Kalocsa, 1940. p. 48.
12. Imádkoztassuk betegeinket. =
    Bp. 1941. Korda Rt. 32. o.

CARL BRAUN

Carl Braun - vagy ahogy akkori szokás szerint nevét fordították - Braun Károly, 1831. április 27-én, jómódú kereskedõcsalád gyermekeként született a Hessen-tartománybeli Neustadtban. 1849-ben Fuldában érettségizett, ahol matematikából és fizikából külön dicséretet kapott. Ezután Rómába utazott, ahol a Collegium Germanicum lakójaként a híres Pontifica Universitas Gregoriana egyetemen tanul, amely a jezsuiták egyik legfontosabb oktatási intézménye volt. Itteni tanárai közül ki kell emelnünk Angelo Secchit (1818-1878), akinek meghatározó szerepe lett Braun további életében. Secchi IX. Pius udvari csillagásza volt, a Specula Vaticanaban dolgozott. Õ osztályozta elõször spektrumuk alapján a csillagokat, érdeklõdése a spektroszkópia iránt, tanítványain keresztül, meghatározó lett a Haynald Obszervatórium szempontjából is. Munkásságára jellemzõ, hogy a csillagászok közül feltehetõen neki van a legtöbb - 700 - publikációja.

Braun Rómában három évig filozófiát, négy évig teológiát hallgat, majd megszerzi az egyetem által adományozható doktori címet. Ez a fokozat, a "Doktor der Theologie und Philosophie" járt azoknak is, akik természettudományos témákból írták értekezésüket. Pappá szentelése után visszatér Fuldába, a kisszemináriumon tanít öt évig.

1861-ben belép a jezsuita rendbe és a St. Andrä-beli noviciátusban tölti a két próbaévet. Ezután Párizsban egy évig matematikát hallgat. 1866-ban már Pozsonyban, a rendi fõiskolán fizikát tanít. Vagy 1867-ben, vagy 1869-ben visszatér Rómába, gyakorlatvezetõ lesz azon az egyetemen, ahol õ is tanult. Itt ismét kapcsolatba kerül Secchivel.

Gyenge idegrendszere, amelyet a túlfeszített munka is megviselt, és egyre súlyosbodó nagyothallása nehézzé teszi számára a kapcsolatot környezetével, ezért 1871-ben a csehországi Mariascheinba vonul vissza. Két év múlva Kalksburgba költözik, mindkét helyen tanít. Itt keresi meg õt Haynald Lajos, aki megfelelõ vezetõt keres az alapítandó Csillagda számára. 1877 tavaszán jön elõször ebben az ügyben Budapestre, ahol megtárgyalják az intézmény terveit.

1878 õszén Kalocsára költözik, átveszi az új intézmény vezetését. 1884-ben tisztségérõl lemond, Mariascheinba vonul vissza, ahol elméleti munkásságát folytatja. 1907. június 3-án halt meg Radegundban.

CARL BRAUN MUNKÁI

1. Über directe Photographierung der Sonnen-Protuberanzen
   A. N. Bd. 80, N°1899, pp. 33-42 (1873)
   (Ez az amit késõbb Hale újra kitalált!)
2. Über Planeten-Conjunctionen im allgemeinen und ihre Verwendung für die
   Bestimmung von Sonnen-Parallaxe
   N. u. O., Bd. 25. pp. 316-320 (1879)
3. Das Nephoskop, eingerichtet zum Messen der Volkenhöhen
   N. u. O., Bd. 25. pp. 756-763 (1879)
4. Beobachtung der Sonnenfinsterniss 1882 Mai 16
   A. N. Bd. 102, N°2448, pp. 377-378 (1882)
5. Über eine Anwendung von Libellen zur Bestimmung der Theilungsfehler
   eines Kreises
   A. N. Bd. 102, N°2448, pp. 375-376 (1882)
   (Ref. Z. I. 2, N°11, p. 410, 1882)
6. A kalocsai érsek csillagvizsgáló földrajzi helyzete
   Az MTA Értesítõje, 16. évf. N°184, pp. 207-8 (1882)
7. Eine einfache Methode feine Libellen genau zu pfüren
   A. N. Bd. 104, N°2490, pp. 279-280 (1883)
8. Über kosmischen Staub und die Mondacceleration
   A. N. Bd. 108, N°2582, pp. 259-262 (1884)
9. A kalocsai csillagda geographiai hosszúsága
   Az MTA Értesítõje, 18. évf. N°3, pp. 55-57 (1884)
10. Über eine Reductionsmethode für Sätze von Transitbeobachtungen
    A. N. Bd. 109, N°2595, pp. 33-40 (1884)
    (A távíróval végrehajtott kísérlet kiértékelése.)
11. Über den ersten Meridian und die Weltzeit
    N. u. O., Bd. 31. pp. 239-242 (1885)
12. Über Kosmogonie vom Standpunkt der Christlicher Wissenschaft
    N. u. O., Bd. 31. pp. hat rész (1885)
13. Berichte vom erzbischöflich Haynald Observatorium zur Kalocsa in Ungarn,
    über die daselbst in den ersten fünf Jahren ausgeführten Arbeiten
    Dr. Th. et Ph. Münster i. W., (1886)
14. Über Kosmogonie vom Standpunkt der christlicher Wissenschaften
    N. u. O., Bd. 32, öt részlet (1886)
15. Über photographische Aufnahmen der Sonnenprotuberanzen
    (Elég durva kioktatás, G. E. Hale részére!)
    A. N. Bd. 126, N°3014, pp. 227-228 (1891)
16. Besrimmung der Gravitationskonstante
    (1896-ban mutatta be a Kaiserliche Akad. der Wissenschaften in Wien)
    Megjelent: Denkschriften Bd. 64, 1896
17. Kosmologie vom christlichen Standpunkt Wissenschaft, nebst einer Theorie
    der Sonne
    Münster, 1905. 490 o. (II. kiadás)
    (I. kiadás. 1895)

FÉNYI GYULA

Fényi (Finck) Gyula 1845. január 8-án született Sopronban. Apja, Finck Ignác (1797-1853) a városban módos, megbecsült, régi kereskedõcsalád sarja volt. Anyja a kismartoni származású Binder Anna Mária (1... - 1857) volt. A szülõk 1827-ben házasodtak össze és házasságukból 11 gyermek született. Ezek közül a legfiatalabb volt Gyula, aki valamennyi testvér közül a legmagasabb életkort érte meg. A gyerekek közül csak öt érte meg a nagykorúságot, egyik közülük, Finck János soproni polgármester lett. Õ emlékezett vissza arra, hogy öccse, aki szerény, visszahúzódó gyermek volt, tiszta estéken mindig a padlásról gyönyörködött a csillagokban.

A szülõk korai halála után a gyerekek nevelõi úgy döntöttek, hogy a szorgalmas, jóképességû gyereket a soproni gimnáziumba íratják. Középiskolai tanulmányait fényes sikerû érettségi vizsgával fejezi be 1864-ben. Röviddel ezután súlyos tüdõgyulladást kap, amelybõl szinte a csodával határos módon egy bizonyos Dr. Payer, volt katonaorvos gyógyítja ki. A gyógykezelést a Mödling melletti Gadenben fejezi be. Talán a felgyógyulás, talán Himmel, volt jezsuita atya - akivel Gadenben ismerkedett meg - hatására érlelõdött meg benne az elhatározás, hogy szerzetes lesz. Miért választotta a jezsuita rendet, nem tudjuk, de Kalksburgban történt jelentkezése után, még az év õszén, 1864. szeptember 24-én belépett a rendbe. Tanulmányait a nagyszombati újoncházban kezdte meg. A jezsuita rendben szokásos két évi novíciátus - ami gyakorlatilag próbaidõ - letelte után két éven át klasszikus filológiával és retorikával foglalkozott. A rendi elõírások szerint ezután hároméves filozófiai képzés következett, amelynek részeként fizikai és matematikai képzést is kapott. Sajnos, tanárai nevét ebbõl az idõbõl nem ismerjük.

Itteni tanulmányainak befejeztével 1871-ben Kalocsára küldik tanítani. Itt három tanéven át mint a fizika, matematika, kémia és természetrajz tanára mûködött. Itt kezdte meg a meteorológiai észleléseket, amelyek ekkor még a mindenkori természetrajztanár feladata volt. A tanítás mellett a gimnáziumi internátusban nevelõ is volt. Kalocsán vette fel eredeti családneve helyett a Fényi nevet.

A szükséges pedagógiai gyakorlat megszerzése után az 1874/75-ös tanévben Innsbruckban teológiai tanulmányokat kezd. A fizika és a matematika iránt érzett vonzalma tovább erõsödött, így a Teológiai Fakultás hallgatójaként rendszeresen látogatta Otto Stolz matematikai és Lipot Pfaundler fizikai elõadásait a Bölcseleti Fakultáson. Tanulmányai közben 1877. július 31-én szentelik pappá.

Egyetemi tanulmányait 1878-ban fejezi be. Bár Szinnyei (115) szerint Belgiumban is folytat egyetemi tanulmányokat, erre egyetlen más forrás nem utal. Egyébként az életrajzba nehéz is lenne beilleszteni hosszabb tanulmányokat, amelyek esetleg meghatározó jellegûek lehettek volna.

Az 1878-as tanév kezdete ismét Kalocsán találja. Akkor kezdi meg tehát tanári mûködését, amikor a Csillagda létrejön Kalocsán, de csak 1880-ban nevezik ki oda, Braun Károly mellé asszisztensnek. Ilyen minõségben két évig tevékenykedett. Ezután a rend Pozsonyba küldi, ahol a bölcseleti fõiskolán felsõbb matematikát tanított. Innen 1885-ben kerül vissza Kalocsára, hogy átvegye, az akkor már Hüninger Adolf által egyesített, Obszervatórium vezetését. E minõségben 1913-ig dolgozott, amikor meggyengült egészségi állapota miatt a Csillagda vezetésétõl igen, de az észlelésektõl nem, megvált.

Ez alatt az idõ alatt a várost szinte csak hivatalos utak miatt hagyta el. Leghosszabb ideig 1905-ben volt távol. Ekkor Granadába utazott, hogy a jezsuiták Carrion de Los Condes-ban lévõ csillagvizsgálójában irányítsa az 1905. augusztus 30-i teljes napfogyatkozás megfigyelését. Erre az útra elkísérte õt hivatalbeli utóda Angehrn Tivadar is.

A több évtizedes munka a célszerûtlen huzatos kupolában alaposan megviselte egészségét. Kitartására jellemzõ, hogy 1886. és 1917. között csaknem ötezer órát tölt észleléssel. Évente átlag 154 napot észlelt, feltehetõen nem is volt sokkal több felhõmentes nap; Elõbb hallása, majd látása is megromlik. Megható levélben menti ki magát Csernoch Gyula kalocsai érseknél, hogy rossz hallása miatt nem tud bemutatkozó látogatást tenni nála.

Észleléseit 1917 végéig folytatta, ekkor azonban szembaja már olyan súlyos volt, hogy azok már szemevilágát kezdték veszélyeztetni.

1918 tavaszán a rendház nyaralójába költözött. Szellemi frissességére jellemzõ, hogy itt új megfigyelési sorozatba kezd, az élõlények viselkedését vizsgálja az idõjárás változás hatására, azaz az akkor használatos kifejezéssel élve, fenológiai kutatásba kezd. Ezekrõl a megfigyelésekrõl azonban sem feljegyzés, sem publikáció nem maradt fenn. Ekkortájt rendezi észleléseit sajtó alá. 1922-ben kisebb szélütés éri, de felépül belõle. 1924-ben megünnepelte 60 éves szerzetesi jubileumát. 1926-ban végleg visszaköltözött a rendházba, mert egészsége már nagyon meggyengült. 1927-ben még megünnepelte pappá szentelésének 50 éves évfordulóját. Szervezetét azonban a tuberkulózis nagyon meggyengítette. Halála napján még misézett, végig fentjárt, megszokott tevékenységét folytatta. A közös szertartáshoz mentében esett össze és 1927. december 21-én este hét óra tájt halt meg. Kalocsán temették el.

Legközelebbi munkatársa Angehrn Tivadar úgy jellemzi õt, hogy "...alapvonása a szangvinikus és kolerikus tulajdonságok szerencsés keveréke volt. Az elõbbi mozgékonnyá, s elevenné tette szellemét, az utóbbi fokozta éleslátásának alaposságát és akaratának kitartó erejét." Mélyen hivõ, vallásos ember volt. Közvetlen, baráti viszonyban volt rendtársaival, különösen a fiatalokat kedvelte.

Még életében megkapta a nagy tudósoknak kijáró elismerések java részét. 1887-ben a Szent István Társulat irodalmi osztályának tagja lesz. Mikor a Társulat tudományos és irodalmi osztályából 1916-ban megszervezik a Szent István Akadémiát, az rögtön rendes tagjává választja õt.

1902-ben kapja az elsõ külföldi elismerést, amikor a Accademia Pontificia dei Nuovi Lincei, a Vatikáni Tudományos Akadémia rendes tagjává választja. 1903-ban a Montevideoban szervezett Instituto Solar International Montevideo levelezõ tagjává, majd 1904 februárjában Elsõ Tiszteletbeli elnökévé választja. A Magyar Földrajzi Társaság 1907-ben tiszteletbeli tagjává választja. Kiemelkedõ elismerésnek számít az olasz Societá degli Spettroscopisti Italiani külföldi tagjává 1909-ben történt megválasztása is, mivel a Társaságnak akkor mindössze harminc ilyen tagja volt. A hazai elismerések sorát a "Stella" Csillagászati Egyesület tiszteletbeli elnökévé történõ megválasztása folytatja. A Magyar Meteorológiai Társaság mindjárt megalakulásakor tiszteletbeli tagjává választotta. Talán a Magyar Tudományos Akadémia elismerése késett egy kicsit, amikor 1916-ban választotta meg levelezõ tagjai körébe. Rendes taggá nem is választották meg, amit pedig minden tekintetben feltétlenül megérdemelt volna.

Fényi Gyula emlékét mind szûkebb hazájában, mind szerte a világon tisztelettel ápolják. Kalocsán a Városi Tanács VB mellszobrot állított a neves Nap-kutató emlékének, utcát neveztek el róla. Szülõházának falán Sopronban, (ld 23, 24. ábra) a következõ szövegû emléktábla örökíti meg a város nagy szülöttét:

"Ebben a házban látta meg a napvilágot,
melynek világhírû kutatója lett."

Munkáira ma is hivatkoznak, ami egy kutató számára talán a legnagyobb elismerések közé számít. Marik Miklós joggal írja róla, hogy "Fényi Gyula pályája ékesen bizonyítja, hogy a téma megfontolt megválasztásával, kellõ szorgalommal és körültekintéssel kis mûszerekkel is lehet élvonalbeli kutatásokat végezni."

Élete alkonyán készült képet mutat a 25. ábra.

FÉNYI GYULA MUNKÁI

Önálló munkák magyar és idegen nyelven

1. A nap protuberencziái 1886.-ban. =
   A Haynald-Obszervatórium Közleményei
   IV. füzet, 60. o. Kalocsa, 1888.
2. Meteorologische Beobachtungen angestellt am Haynald-Observatorium in
   den Jahren 1886-1888. (Mit Bechreibung des Anemometers und das
   Sonnenscheinautographen). = Publicationen des Haynald-Observatoriums
   (Publ.)
   Heft V., Kalocsa, 1891. p. 140 (magyarul is megjelent)
3. Protuberanzen beobachtet im Jahre 1887 am Haynald-Observatorium. =
   Heft VI., Budapest, 1892. p. 78 (A nap protuberanciái c. magyarul is megjelent)



23. ábra Fényi Gyula szülõháza Sopronban



24. ábra A szülõházon elhelyezett
emléktábla



25. ábra Fényi Gyula élete alkonyán

4. Meteorologische Beobachtungen angestellt zu Boroma in Süd-Afrika von L.
   Menyhárt S. J. =
   Bearbeitet und herausgeben von P. J. Fényi S. J.
   Heft VII., Kalocsa, 1896. p. 76.
5. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1888., 1889., 1890 am
   Haynald-Observatorium von J. Fényi S. J. =
   Heft VIII., Kalocsa, 1902. p. 132.
6. Meteorologische Beobachtungen angestellt von P. Ladislaus Menyhart S. J.
   zu Boroma und Zumbo in Süd-Afrika in den Jahren 1893-1897. =
   Heft IX., Kalocsa, 1905. p. 94.
7. Protuberanzen beobachtet in den Jahren 1891. 1892. von J. Fényi S. J. =
   Heft X., Kalocsa, 1911. p. 144.
8. Die Periodicität der Protuberanzen nach Beobachtungen in Kalocsa  in den
   Jahren 1886- 1917. =
9. Protuberanzen in den Jahren 1893. 1894. 1895 beobachtet und bearbeitet
   von J. Fényi S. J. =
10. Protuberanzen in den Jahren 1896-1903 beobachtet und bearbeitet
    von J. Fényi S. J. =
    Heft XIII., Kalocsa, 1923. p. 126.
11. Protuberanzen in den Jahren 1904-1910 beobachtet und bearbeitet
    von J. Fényi S. J. =
    Heft XIV., Kalocsa, 1924. p. 127.
12. Protuberanzen in den Jahren 1911-1917 beobachtet und bearbeitet
    von J. Fényi S. J. =
    Heft XV., Kalocsa, 1924. p. 106.
13. Maps of the solar prominences observed by Fr. J. Fényi S. J. in the course of
    the years 1896-1902. =
    Ed. by Fr. M. Tibor S. J.
    No 17, Kalocsa, 1949. p. 32.
14. A Haynald-Obszervatórium alapítása, leírása, tevékenysége
    Különlenyomat a Katholikus Szemlébõl. =
    Budapest, 1896. 106. old.
15. A Napon észlelt jelenségek természetének magyarázata. =
    Bp. 1900. Szent István Társulat Felolvasó Ülései No 36, 24. o.
    (Felolvasva 1900. II. 20., Klny. is van)
16. Gewitter-Registrator
    Construiert von P. Joh. Schreiber S. J.
    Kalocsa, 1901. 21. old. 1 tábl.
17. Die klimatologischen Verhältnisse von Boroma. =
    Könyvrészlet a "Plantae Menyharthianae" c. könyvben
    Írta Hans Schinz
    Wien, 1905., pp. 12-23.

Idegen nyelven közreadott dolgozatok

Astronomische Nachrichten, Kiel (A. N.)

18. Über das Aufleuchten des Cometen 1888
    Band 119, No 2844, pp. 189-190 (1888)
19. Über die gegenwärtige Zunahme der Sonnentätigkeit
    126, 3008, 113-116, 1891
20. Beobachtungen der totalen Mondfinsterniss 1891. Nov. 15.
    128, 3072, 427, 1891
21. Beobachtungen der partiellen Mondfinsterniss 1892. May 11.
    130, 3106, 157-160, 1892
22. Über eine am 3. October 1892 beobachtete grosse Protuberanz
    131, 3133, 213, 1893
23. Beob. der Sonnenfinsternis 1893. April 16.
    132, 3166, 365, 1893
24. Über zwei grosse Protuberanzen am 19 und 20 Sept. 1893.
    134, 3208, 257-262, 1894
25. Über eine grosse Protuberanz 1894. Dec. 24.
    137, 3279, 231-234, 1895
26. Über die am 15 Juli und 30 September 1895 beobachteten
    Protuberanzerscheinungen
    139, 3335, 359-366, 1896
27. Über einen neuen Gesichtspunkt und neue Erklärungen
    der Erscheinungen auf der Sonne
    140, 3355, 290-302, 1896
    (angolul Ap. J., 4, 18, 1896; megjelent az Astronomische Rundschau
    4. kötetében is; Fényi egyik legalapvetõbb mûve)
28. Beobachtungen der Leoniden, 1897
    145, 3469, 201, 1898
29. Beob. der Leoniden 1898
    148, 3538, 153, 1899
30. Die Leoniden in Kalocsa 1899
    151, 3613, 206-207, 1900
31. Die Leoniden in Kalocsa 1899 (Nachtrag)
    151, 3614, 223, 1900
32. Beob. des Merkursdurchganges 1907. Nov. 13-14
    176, 4216, 266, 1907
33. Mitteilungen über den Halleyschen Kometen
    185, 4420, 59, 1910
34. Beob. der Mondfinsterniss 1910. Nov. 16.
    186, 4460, 331, 1911
35. Über schebende Protuberanzen
    189, 4516, 49-54, 1911
36. Eine aussenordentliche hohe Protuberanz (Dez. 23. 1915)
    202, 4833, 145, 1916
37. Über die Verschiedene Anzahl der Protuberanzen am Ost
    und Westrande der Sonne
    219, 5510, 331-337, 1923

Astronomy et Astrophysics, késõbb Astrophysical Journal (Ap. J.)

38. On the enormous velocity of a Solar Prominence, observed June 17, 1891.
    Ap. J. Vol. 11, pp. 63-66, 1891
    (franciául C. R., 113, 310, 1891)
39. Phenomena observed on the great spot-group of February, 1892
    11, 430-433, 1892
40. On a prominence of extraordinary height observed May 5, 1892
    11, 609-610, 1892
41. On an enormous prominence, observed at the Haynald Observatory Oct. 3, 1892
42. On two great protuberances (19 et 20 Sept. 1893)
    13, 122-128, 1893
43. On a very large Solar protuberance observed December 24, 1894
    Astrophysical Journal
    1, 212-215, 1895
44. On two Solar protuberances observed July 15 and Sept. 30. 1895
    3, 192-199, 1896
45. A new point of view for regarding Solar phenomena, and a new explanation
    of the appearences on the surface of the Sun.
    4, 18-37, 1896.
    (németül A. N. 140, 290, 1896; Fényi egyik legfontosabb mûve)
46. Prominences observed August 8, 1896
    4, 263-264, 1896
47. The great Sun-spot of September 1898
    10, 333-336, 1898
48. Prominences observed at Kalocsa on May 28, 1900
    12, 24-25, 1900
49. Rise of a large prominence on June 1, 1900
    12, 215-218, 1900
50. Michelson's theory of the displacement of spectral lines
    19, 70-79, 1909
    (latinul Mem. Pont, Acc. N. L., 21, pp. 249-251, 1903)
51. The large prominence of May 21, 1907
    27, 78-79, 1907

Comptes Rendus Hebdomadaires des Séances de l'Académia des Sciences, Paris (C. R.)

52. Deux eruptions observées sur le Soleil en septembre 1888 C. R. 
    vol. 108, No 17, pp. 889-891 (1889)
53. Deux eruptions sur le Soleil
    109, 4, 132-133, 1889
54. Deux protubérences solaires, observées á l'Observatoire de Haynald, á Kalocsa
    111, 16, 564-568, 1890
55. Ascension rapide d'une protubérance solaire
    111, 20, 724-726, 1890
56. Adresse une Note institulée "Remarque sur interprétation de certains
    phénomenes observés dans les protubérances solaires"
57. Vitesse énorme d'une protubérance solaire, observée le 17 juin 1891
    113, 7, 310-313, 1891
    (angolul Ap. J., 11, 63, 1891)
58. Phénoménes observés á Kalocsa sur le grand groupe de taches en février 1892
    114, 10, 524-526, 1892
59. Errata se rapportant á cette Communication
    114, 14, 796, 1892
    (Hibaigazítás a Nolo-ben megjelent cikkhez)
60. Nouvell interprétation du phénoméne des protubérances solaires
    121, 25, 931-933, 1895
61. Considérations sur la nature des protubérances ordinaires
    122, 2, 72-73, 1896
62. Sur un appareil pour l'enregistrement automatique des décharges d'atmosphére
    134, 5, 227-228, 1904
63. Sur la nature du cohéreur
    135, 1, 30-32, 1902

Memorie della Societá degli Spettroscopisti Italiani,Catania (Mem.)

64. Grande éruption solaire du 1er juillet 1887 observée á l'Observatoire Haynald á Kalocsa
    Mem. 16, pp. 102-105 (1887)
65. Sull'ecclise del 19 agosto 1887 (Lettera del P. J. Fényi)
    17, 98-99, 1888
66. Quelques phénomenes remarquables du soleil observées a 
    l'Observatoire Haynald en été 1887
    17, 171-177, 1888
    (Az 1888. okt. 5-én az MTA-n bemutatott anyag publikálása)
67. Deux éruptions solaires considérables 5 et 6 septembre 1888
    18, 73-79, 1889
68. Una eruzione metallica solare in latitudine elevata
    18, 189, 1889
69. Sur la ligue sombre observée pendand l'occultation du Jupiter par la lune le 7
    aout 1889
    19, 20, 1890
70. Eruption métellique observée le 2 mai 1890 á l'Observatoire de Kalocsa
    19, 91-92, 1890
71. Über die gegenwärtige Zunahme der Sonnentätigkeit
    19, 202-205, 1890
72. Protubérances solaires extraordinaires observées á l'Observatoire Haynald
    20, 63-68, 1891
    (C. R. 111, p. 564-566)
73. Metallische Eruption beobachtet am 2. Mai 1891
    20, 105-106, 1891
74. Protubérances observées sur la disque solaire
    20, 161-162, 1891
75. Ascension rapide d'une protubérance solaire
    20, 163-165, 1891
76. Phénoménes observées sur la grand groupe de taches en fébrier 1892
    21, 34-36, 1892
77. Sur une protubérance d'une heuter énorme observée le 5 Mai á Kalocsa
    21, 75-76, 1892
78. Rapport sur les mouvements aussi cinguliers d'une protubérance observée a
    l'Observatoire Haynald le 17 juin 1891
    21, 127-133, 1892
79. Note sur une protubérance excessivement grande observée le 3 oct. 1892
    21, 174-175, 1892
80. Sur l'éclipse de soleil du 16 Avril 1893
    22, 116-117, 1893
81. Sur deux grandes protubérances du septembre 1893 observées a Kalocsa
    23, 29-32, 1894
82. Rapport sur une grande protubérance observée le 24 décembre 1894
    24, 37-40, 1895
83. Relation concernant deux protubérances observées le 15 juillet et le 
    30 septembre 1895
    25, 145-156, 1896
84. Protuberanze e facole solari
    25, 115-124, 1896
85. Protuberances du 8 aout 1896
    25, 225-226, 1896
86. Errata-corrige
    (Jav. a "Prot. du 8 aout 1896...")
    26, 100, 1897
87. Sopra la grande macchina solare del septembre 1898
    28, 109-111, 1899
    (Klny. is van)
88. Aufstieg einer grossen Protuberanz am 1 Juni 1900
    29, 54-57, 1900
    (angolul Ap. J. 12, 273; franciául Bulletin de la Société
    Belge d'Astronomie 6, 129)
89. Zur magnetischen Störung am 31. Oct. 1903
    33, 3-4, 1904
90. Über den grossen Sonnenfleck vom Febr. 1905
    35, 35-36, 1906
91. Über die Beobachtung der niedrigen Protuberanzen
    37, 19-23, 1908
92. Über das Vorkommen der Protuberanzen auf den Polarcalotten der Sonne
    37, 107-116, 1908
    (Klny. is van)
93. Beobachtung einer Eruption auf der Sonnenscheibe
    37, 181-183, 1908
94. Erscheinungen auf der Sonne und magnetische Störung am 25 Sept. 1909
    38, 190-192, 1909
    (ld. Helmholz I., Heft 1. p. 37, 1910)
95. Erwiederung auf eine Widerlegung
    39, 35-36, 1910
96. Über die Höhe der Sonnenatmosphäre
    Serie 2a, 1, pp. 21-26, 1912

Meteorologische Zeitschrift, Wien ( M. Z.)

97. Lichtsäulen bei der Sonne
    M. Z. Band. 21, p. 508, (1886)
98. Beobachtungen des Sonnenscheines auf der ungarischen Ebene
    24, 231-234, 1896
99. Windhose in Gajdobra bei Neusatz
    24, 318, 1896
100. Anemometrische Beobachtungen in Kalocsa.
     5, 85-94, 1890
101. Sonenringe und Nebensonne
     27, 193, 1892
102. Zum Orkan auf Mauritius am 29. April
     28, 35-39, 1893
103. Resultate der 20 jährigen meteorologischen Beobachtungen in Kalocsa
     30, 26-27, 1895
104. Notiz über den Staubfall am 25. Februar
     31, 105, 1896
105. Resultate der meteorologischen Beobachtungen in Boroma 1891-1892
     31, 198-201, 1896
106. Holoerscheinungen in Kalocsa 19. November
     21, 468, 1896
107. Die tägliche Periode des Luftrdruckes in Kalocsa
     32, 271-273, 1897
108. Über die Verwandbarkeit des Hypsometers als Standbarometer
     33, 55-58, 1898
109. Sonnenscheinen und Bewölkung in Kalocsa
     33, 353-357, 1898
110. Zur Theorie des Gewitterregistrators
     36, 536-537, 1901
     (Id. 5, 1901)
111. Ein Resultat der Gewitterregistrierung in Kalocsa
     36, 534-536, 1901
     (Id. 5, 351, 1901)
112. Über einen Gewitterregistrator
     36, 321-323, 1901
113. Über einen Gewittersignalapparat
     37, 240-241, 1902
     (Id. 6, 130, 1902)
114. Über den Gewitterregistrator in einer neuen sehr einfachen Form
     37, 371-372, 1902 .
115. Einige Ergebnisse des Pluviographen in Kalocsa
     37, 389-390, 1902
116. Über Luftspiegelungen in Kalocsa in Ungarn
     37, 507-509, 1902
117. Über die Beobachtung der Blitze mittels Kohärer
     38, 40-41, 1903
118. Über Construction und Function eines einfachen Gewitterregistrators
     38, 462-465, 1903
     (Id. 7, 341, 1903)
119. Meteorologische Beobachtungen in Zumbo am Zambesi 1904
     39, 521-526, 1904
120. Über Temperaturerniederungen in Folge erhöhter Insolation
     40, 311-313, 1905
121. Zur Austrockung Afrikas
     40, 332, 1905
122. Meteorologische Beobachtungen in Boroma am Sambesi
     40, 170-172, 1905
123. Über Winddrehungen in Kalocsa
     41, 351-357, 1906
     (Id. 10, 267, 1906)
124. Zur Erklärung der grossen Inversion
     42, 355-360, 1907
125. Eine Bemerkung über Sonnenscheinautographen
     44, 212-213, 1909
126. Über den täglichen Gang des Luftdruckes in Kalocsa, 1911
     46, 451-464, 1911
     (MTÉ 29, 318, 1911)
127. Registrierung des Luftdruckes in Kalocsa in den 10 Jahren 1906-1915
     56, 239-241, 1921
128. Über den Ursprung der täglichen doppelten Schwankung des Luftdruckes
     56, 304-306, 1921
129. Beobachtungen des Sonnenscheins in den Jehren 1893-1913 in Kalocsa 
     61, 15-18, 1926
     (Id. 29, 105, 1925)

Rivista di Physica (Riv.)

130. Sopra un registratore dei temporali
     Riv. pp. 15-19, (1901)
     (M. Z. 36, 1901)
131. Risultate della registrazione dei temporali in Kalocsa
     396-400, 1901
     (M. Z. 36, 534, 1901)
132. Supplemento al registratore dei temporale
     534-535, 1901
     (M. Z. 37, 240, 1902)
133. Di un apparato indicatore dei temporali
     380-382, 1902
     (M. Z. 36, 321, 1901)
134. Sopra una nuova semplicissima forma del registratore dei temporali
     709-712, 1902
     (M. Z. 37, 371, 1902) .
135. Sopra la costruzione ed il funzionamento di un semplice registratore di temporali
     131 -136, 1904
     (M. Z. 38, 462, 1903)

Egyéb folyóiratok

136. Ergebnisse der Beobachtungen der Temperatur und des Luftdruckes
     in Boroma in Süd-Afrika
     Denkschriften der Kaiserlichen Akad. der Wissenschaften in Wien, Bd.
     121, Abth. II/a p. 206 (1912)
137. Bemerkung über Helligkeitsunterscheide auf der Sonnenscheibe
     Phys. Zeitschrift, 11, N°6 pp. 517-518, (1910)
138. Apparate zur Beobachtung der Gewitter
     N.u.O.
     Band, 49, pp. 433-439 (1903)
139. Über die Konstruction und Function eines einfachen Gewitterregistrator
     49, 612-616, 1903
140. De nova quadom explicatione transpositionis linearum spectralium
     in sole observatea
     Memorie della Pontifica Accademia (Mem. Pont. Acc. N. L)
     N. L. 21, pp. 249-251 (1903)
     (Angolul Ap. J. 19, 70, 1903)
141. De disquisitione circa protuberentias Coloczae Instituta
     Vierteljahrschrift der Astronomischer Gesellschaft
     V.A.G. pp. 315-318 (1898)

Magyar nyelven megjelent munkák

Akadémiai Értesítõ (MTAÉ)

1. P. Menyhárt László S. J. Dél-Afrikában tett meteorológiai megfigyelésének
   eredményeirõl (Kiv.)
   Akadémiai Értesítõ, 6, N°11 pp. 644-645 (1895)

Az idõjárás (Id.)

2. Heves égiháború Kalocsán, 1896. máj. 2.
   Id. 1, N°7, p. 215 (1897)
3. A felhõzet megfigyelése
   2, 9, 263-271, 1898
4. A napsütés napi menete Kalocsán
   2, 10, 198-302, 1898
5. Zivatar-tudósítás Kalocsáról (okt. 18.)
   2, 11, 350, 1898
6. Zivatar-tudósítás Kalocsáról
   2, 12, 374, 1898
7. Zivatarok Kalocsán (júl. 1.)
   3, 7, 237, 1899
8. Az 1899. évi idõjelzések sikerérõl
   4, 2, 42-46, 1900
9. Megjegyzések a kalocsai barométer észlelések érdekében
   4, 4, 110-112, 1900
10. Zivatar vagy földrengés
    4, 4, 126, 1900
11. Zivatarjelzõ készülék
    5, 7, 230-234, 1901
12. A zivatarok napi periódusa a kalocsai zivatarjelzõ alapján
    5, 8, 256-260, 1901
13. A zivatarjelzõ elméletéhez 
    5, 11, 351-352, 1901
    (M. Z. 36, pp. 536-537, 1901)
14. A délibáb Kalocsán
    6, 3, 115, 1902
15. Zivatarjelzõ készülék
    6, 4, 130-132, 1902
16. A csapadék napi periódusa Kalocsán 1899, 1900, 1901-ben
    6, 5, pp. 160-163, 1902
17. Új zivatarjelzõ
    6, 6, 217-219, 1902
18. Levél a szerkesztõhöz (A zivatarjelzõrõl)
    6, 9, 313-315, 1902
19. A zivatarok július havában és a kalocsai zivatarjelzõ
    6, 11, 378-380, 1902
20. Az egyszerû zivatarjelzõ szerkezetérõl és mûködésérõl
    7, 11, 341-346, 1903
    (M. Z. 38, pp. 462-465, 1903)
21. Nagy napfolt (1905. febr.)
    9, 3, 78-80, 1905
22. A zivatarfelhõk magassága
    9, 3, 106, 1905
23. Jégesõmérés Kalocsán
    10, 8, 252-253, 1906
24. A szél fordulása Kalocsán
    10, 9, 267-276, 2906
    (Klny. is van)
    (M. Z. 41, p. 351, 1906)
25. Egy magyar óra járásáról
    11, 1, pp. 7-10, 1907
26. A hõmérsékleti inversiók meteorológiai és csillagászati jelentõségérõl
    11, 7, 193-197, 1907
27. Erõs zivatarok
    11, 9, 278, 1907
28. Meteor
    14, 7, 241, 1910
29. A kalocsai barográf járása 1911. nov. 19-én
    16, 1, 46, 1912
30. Igen heves zivatar Kalocsán (1913. szept. 18.)
    17, 11, 282, 1913
31. Villámcsapás
    18, 2, 47, 1914
32. Napsütés-megfigyelések Kalocsán 1893-1913-ig
    29, 7-8, 105-109, 1925
    (M. Z. 61, 1, 15-18, 1926)
33. Hibaigazítás
    29, 9-10, 168, 1925

Katolikus Szemle (Ksz.)

34. Merkur bolygónak tengelye körüli forgásáról
    Ksz. 5, N°1, pp. 123-143, (1891)
35. A Haynald-Obszervatórium alapítása
    9, 2, 268-285, 1895
36. A Haynald-Obszervatórium berendezése
    12, 1, 62-88, 1898
37. A Haynald Obszervatórium mûködése
    12, 5, 814-832, 1898

Matematikai Természettudományi Értesítõ (MTÉ)

38. Anemometer észlelések a Haynald-Obszervatóriumon Kalocsán,
    1881-1888
    MTÉ, 7, N°6, pp. 308-312 (1888/89)
39. A Nap fokozott tevékenysége 1887-ben
    7, l, 1-2, 1888/89
    (Schuller Alajos l.t. mutatta be 1888. okt. 15-én)
40. A Haynald-Observatóriumon 1887-ben tett protuberanczia észlelések
    általános eredményei
    11, 2, 136-144, 1892
    (Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn - MN.
    Berichte 11. kötetében)
41. Menyhárt László meteorológiai megfigyelései Boromában
    13, 5, 458-472, 1895
42. A légnyomás évi és napi menete Kalocsán
    29, 3, 318-343, 1911
43. A Nap légkörének fizikája
    36, 2, 115-143, 1924
44. A protuberanciák periódusa
    38, 5, 278-279, 1921
    (Különlenyomatként is Bp. Franklin, 1922. Felolvasva az MTA III. Oszt.
    1918. okt. 21. A Publ. 11. kötetének magyar vált.)
45. A légnyomás 10 évi észleléseinek eredményei Kalocsán 1906-1915
    39, 2, 133-142, 1922

Fényi Gyula életérõl és munkájáról megjelent ismertetések, hivatkozások

1890
l. Konkoly, Nikolaus
   Handbuch für Spectroscopicer im Cabinet und am Fernrohr
   Hale a.S. 189. p. 451
   (Fényi észlelései mint követendõ példák)
2. Wolf, Rudolf
   Handbuch der Astronomie und ihre Geschichte und Literatur I-II.
   Zürich 1890-92

1891
3. Szinnyei József
   Magyar írók élete és munkái 1-14. k.
   Bp. Hornyánszky V. 1891-1914. III. kötet, 386. o.
   (Egyedül itt szerepel, hogy Fényi Belgiumban is folytatott
   egyetemi tanulmányokat.)

1892
4. Le grande protuberanza observata a Roma il 3 octobre 1892 L. Palazzo
   Mem. 21, 176-177, 1892
   (Hivatkozik Fényi Mem. 21, 174-175, 1892 cikkére)
5. Kozics László
   A naptestrõl
   Katholikus Szemle, 8, N°5, 711-741, (1894)
   (Sok hivatkozás Fényire)

1896
6. A napfoltokról
   Kozics László
   Katholikus Szemle, 10, N°3, pp. 549-563(1896)
   (Hivatkozik Fényi munkáira)

1897
7. Siegmund, Günther
   Handbuch der Geophysik,
   Stuttgart, 1897
   (p. 80 hiv. Fényi A. N. 131, 3133, 213, 1893 cikkére)

1898
8. Megjegyzések Fényi Gyula "A felhõzet megfigyelése" c. cikkéhez
   Fraunhoffer Lajos
   Az idõjárás, 2, N°10, pp. 303-304 (1898)

1900
9. A. Lussinpiccolo
   J. Fényi
   Astronomische Rundschau 2, p. 250, 1900
   (Rövid életrajz Fényirõl)
10. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye, II. köt.
    (Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai
    Bp. é.n. p. 254)

1901
11. Klein, H. J.
    Allgemeinen Himmelsbeschreibungen Braunschweig, 1901
    (p. 49 hiv. A. N., 140, 3355, 1896)
    (p. 60 hiv. A. N., 134, 3208, 1894)

1903
12. Buzna Viktor
    A zivatarjelzõk érzékenységérõl
    Atmosphaera, 7, N°9, pp. 282-290 (1903)
    Klny. is van, 91.
    (Hiv. Fényi Id. 4, 256, 1901 cikkére)
13. Kirsch, August
    Astronomisches Lexikon auf Grundlage der neueste Forschungen
    Wien-Pest-Leipzig, é.n. (!kb. 1903!)
    p. 413, Fényi észlelései az eruptiv prot.

1904
14. Betätigung und Leistungen der Jesuiten auf dem Gebiete der Astronomie im
    XIX. Jahr-hundert (1814-1904)
    I. Teil
    W. F. Rigge
    N.u.O. 51, pp. 193-208 (1905)

1905
15. Scheiner, Julius
    Populäre Astrophysik
    Leipzig, 1905
    (magyarul Népszerû csillagászat, ford. Wodetzky József; 1916 p. 453.
    A Fényi által 1900. jún. 1-én észlelt protuberanciáról)
16. A június 11-i tûzgolyó
    Massány E.
    Id. 9, N°10, p. 184 (1905)
    Hivatkozik arra, hogy Fényi is látta.

1916
17. A tagok munkálatai
    Fényi Gyula mûvei
    Akadémiai Értesítõ 27, N°324, pp. 793-799 (1916)
    (Felsorolás 1911-ig)
18. E. Pettit
    Publ. Yerkes Observatory 3, Part IV. 1920
    Jelentõs részben Fényi megfigyeléseire támaszkodva a Pettit-féle törvények
    megfogalmazása, Fényi munkájának lényegében elvi továbbfejlesztése.

1922
19. Pohle, Jos.
    Die Sternwelten und ihre Bewohner
    Köln, 1922.
    (p. 133 hiv. Mem., 29, pp. 54-57, 1900)
    (p. 135 hiv. Astr. Rundschau, 2, 278, 1900

1926
20. Catalogus Provinciae Hungariae Soc. Jesu
    Budapest, Korda Rt. 1926
    (Több adat Fényirõl és a többi kalocsai csillagászról)
21. Halálhír
    Id. 31, p. 162 (1927)

1928
22. Angehrn Tivadar S. J.
    Todesanzeige von P. J. Fényi S. J.
    Astronomische Nachrichten, Bd. 232, N°5561, pp. 127-128 (1928)
23. Angehrn Tivadar
    A Haynald-Obszervatórium
    Árpád Könyvek, 23. sz. Kalocsa, 1928.
24. Angehrn Tivadar
    Fényi Gyula S. J.
    Stella, 1928. 1-2. sz.
25. Fényi Gyula S. J. (1845-1927)
    Angehrn T.
    Id. 32, 33, 1928.
26. dr. Terkán Lajos
    P. Fényi Gyula S. J.
    Magyar Kultúra, XV., N°2, 49-53, (1928)
27. Nekrolog
    A. Linsmeier
    N.u.O. 54, pp. 193-200, 274-282 (1928)

1938
28. A Szent István Akadémia Értesítõje
    megjelent 1916-1946-ig
    (Több utalás Fényire, Angehrnre)
29. Takács Lajos
    A sugárzás
    In: Réthly A. - Bacsó N.: Idõjárás-éghajlat és Magyarország éghajlata
    A Magy. Meteorológiai Társ. Kiadványai N°3, Bpest, 1938
    p. 353 Fényi és Angehrn kalocsai pirheliométer mérései

1940
30. Kerkay György S. J.
    A kalocsai kollégium 1860-1940
    Kiadványok Jézus-Társasága magyarországi történetéhez N°11
    Jezsuita történeti Évkönyv 1940, pp. 119-156
    Korda Rt. Bp.,1940

1942
31. Bíró Bertalan
    A Nap-kutató Fényi Gyula
    Kiadványok Jézus-Társasága magyarországi történetéhez,
    Szerk. Gyenis András, Budapest, 1942
    (Stephaneum Bp. is megjelent)

1944
32. Dezsõ Lóránt
    A magyar csillagászat története
    Egyetemi Csillagvizsgáló, Kolozsvár
    A. Különlenyomatsorozat 1. sz.
    Múzeumi Füzetek, 1944. 2. évf. 1. sz.

1946
33. Réthly Antal
    Fényi Gyula emlékezete
    Id. 50. 29, 1946
34. Angehrn T. - P. Fényi Gyula S. J. meteorológiai irodalmi mûködésének jegyzéke
    Id. 50, 1-8, 97-98 (1946)

1970
35. Kelemen Mária
    Iskolánk 206 éves - A kalocsai I. István Gimnázium története
    Honismeretei Szakköri Értesítõk
    1970-71, 3. szám (Szerk.: Szabó Erzsébet)
36. Bai Jenõ
    Ünnepi beszéd Fényi Gyula mellszobrának leleplezésénél (részlet)
    Honismeretei Szakköri Értesítõk
    1970-71, 2. szám (Szerk.: Szabó Erzsébet)

1973
37. Kalocsa vidéke és népe 1963-73
    Szerk.: Kuczy Károly
    Kecskemét, 1973, 239 o.
    "Akik az emléktáblán szerepelnek"

1975
38. Atlasz obratnoj sztoronü Lunü
    Szerk. Lipszkij Ju. N.
    Nauka, Moszkva, 1975
    p. 216 rövid életrajzi utalás a róla elnevezett holdkráter kapcsán
39. ifj. Bartha Lajos
    Magyar csillagászok a középkortól a XX. sz. közepéig
    Technikatörténeti Szemle, VIII. 1975-76.

1977
40. Dezsõ Lóránt
    Emlékezés Fényi Gyula kalocsai napfizikus halálának 70. évfordulójára
    Elõadás az ELFT-ban, 1977. december 15-én
41. ifj. Bartha Lajos
    Fényi Gyula és a kalocsai csillagvizsgáló
    Élet és Tudomány, XXXII. évf. 52. sz. 1638-1640. o. (1977)
42. Kolcsinszkij, J. G. - Korszuny, A. A.
    Rodrigesz, M. G.
    Asztronomü, Biograficseszkij szpravocsnyik, Kiev, 1977.
    p. 387 Fényi címszó, holdkráter
43. Illustrated glossary for solar and solar-terrestrial physics
    Ed. A. Bruzek, C. J. Durrant
    D. Reidel Publ. Co., 1977
    (Több hiv. Fényire)

1978
44. Fényirõl...
    ifj. Bartha Lajos
    Die Sterne 54/1978 N°11-12

1980
45. Hédervári Péter
    Csillagunk: A Nap
    Gyorsuló idõ sorozatban, Magvetõ, Bpest, 1980.
    (Több Fényi megfigyelést és munkássága ismertetését tartalmazza)

1981
46. A Kalocsai Haynald Obszervatórium története
    Mojzes Imre
    Kézirat, Budapest, 1981. 105. o.
47. A Magyarországi csillagászok szerepe az asztrofizika megalapozásában
    (1871-1921)
    ifj. Bartha Lajos
    Technikatörténeti Szemle, 13. köt. 93-106 (1982)
48. Gerlei Otto
    Fényi Gyula és a kalocsai csillagvizsgáló
    Csillagászati Évkönyv 1984, 294

HÜNINGER ADOLF

Hüninger Adolf életérõl gyakorlatilag alig áll adat rendelkezésünkre. 1849. december 10-én született, a születési helyét nem ismerjük. Sem tanulmányairól, sem magánéletérõl nem rendelkezünk semmiféle adattal. Tudjuk azt, hogy az 1880-as évek elején Travnikban, Boszniában élt, az ottani Érseki Szemináriumban a theológia professzora volt. Szintén ismeretes, hogy dolgozott a Vatikáni Obszervatóriumban is. 1884-85 között õ volt a Csillagda igazgatója, követve ezzel mesterét, Braunt, akinél Fényivel együtt asszisztens volt. További sorsáról nem tudunk, 1911. október 26-án halt meg Sarajevoban.

Hüninger Adolf munkái

1. Beobachtungen des Venusdruchganges 1882. Dez. 6. =
   A. N. Bd. 104, N°2488, pp. 254-255 (1883)
   (Ez tulajdonképpen nem az õ cikke! Úgy említik, mint a szerzõ = 
   P. G. Stanislao Ferrari munkatársát, a római jezsuita csillagdán.)
2. A Haynald-Obszervatóriumban 1880-1884-ben megfigyelt napfoltok. =
   Értekezések a mathematikai tudományok körébõl XII. köt., 9. sz. 40. old.
   (1885) Elõadva 1885. jan. 19.
3. Die Encke'sche Theilung des Staurnrings und der rothe Fleck auf Jupiter. =
   A. N. Bd. 113, N°2692, pp. 57-58 (1886)
4. Beobachtungen von Sonnenflecken. =
   A. N. Bd. 116, N°2762, pp. 31-32 (1887)
5. A Haynald-Observatóriumban 1884-85-ben megfigyelt protuberancziák. =
   Hüninger Adolf, Bp. 1886, 18. 1. Publ. I. füzet
6. Maculae Solares. =
   A Haynald-Observatóriumon 1885. évben megfigyelt napfoltok
   A Haynald Observatórium Közleményei
   II. füzet, Kalocsa, 1886

RIEGL SÁNDOR

1863. november 10-én született Kremsben. Tanulmányairól nem rendelkezünk adatokkal. A rendbe 1879. szeptember 3-án lépett be. A természetrajz és mennyiségtan tanára volt. Naptárszerkesztéssel foglalkozott. Sokoldalúságára jellemzõ, hogy õ tervezte a szertárak épületét, a gimnázium jelenlegi I. István utcai szárnyát. 1910-13. között az intézmény rektora is volt. A fizika tanítása szempontjából fontos munkát írt a gimnázium Értesítõjének 1906-os számában. Pécsett hunyt el 1932. július 15-én.

Riegl Sándor munkái

l. Idõmérés. =
   Értesítõ, pp. 1-35 (1897)
2. Zivatarok évi és napi perdusa Kalocsán. =
   Értesítõ, pp. 20-26 (1901)
   Klny. is van 6 o.
3. Levegõ-elektromos mérések Kalocsán. =
   Id. 6, N°5, pp. 154-160 (1902)
4. A zivatarok évi és napi periódusa Kalocsán 1901-ben a Schreiber-féle
   viharjelzõ nyomán. =
   Id. 6, N°6, pp. 196-201 (1902)
5. Az égi háború lefolyása és okai. =
   Értesítõ 44. o. (1910)
6. A fizika tanítása a kalocsai fõgimnáziumban. =
   Értesítõ 35. o. (1906)
7. A légköri elektromosság potenciálja Kalocsán. =
   Idõjárás és a Meteor. Zeitschriftben
   Klny. van 1902-bõl, 17. o.
8. Elektromos mérések a Halley-féle üstökös átvonulásakor. =
   Id. XIV. évf. 6. füzet, pp. 180-181 (1910)
9. Légelektromos megfigyelések Kalocsán. =
   MTÉ. Ért. 39, N°5, pp. 727-753 (1916)
10. A magyarországi naptárak csillagászati és kortani része 1903-tól évenként,
    Budapest földrajzi koordinátái szerint. =
    (Ismeretlen helyen jelent meg. Hiv. a Jezsuita Évkönyvbõl, 1940)

RITLI VENDEL

1851. október 19-én Kálmándon (Szatmár m.) született. Származásáról nem rendelkezünk adatokkal. Iskoláit Pozsonyban és részben Dittenhallban, Írországban végezte, majd Bécsben csillagászati tanfolyamot végzett. A rendbe 1896. december 26-án lépett be. Természetrajz és mennyiségtan tanár volt Kalocsán is. 1897. június 23-án halt meg Innsbruckban.

Ritli Vendel munkája

A Nap melegének állandósága
Értesítõ, 34. o. Kalocsa, 1889.

JOHAN SCHREIBER

1843. március 18-án született Bécsben. 1860. szeptember 8-án lépett be a rendbe. Nem tudni, rendelkezett-e felsõfokú képzettséggel. 1891-1902 között Fényi asszisztense volt. 1903. március 10-én hunyt el, Kalocsán van eltemetve.

Johan Schreiber munkái

1. P. Christoph Scheiner S. J. und seine Sonnenbeobachtungen
   Különlenyomat a Natur und Offenbarung c. folyóiratból,
   Münster, 1902. 62 old.
2. Die Jesuiten der 17. und 18. Jahrhunderts und ihr Verhältniss zur Astronomie
   Különlenyomat a Natur und Offenbarun c. folyóiratból,
   Münster, 1903. 28 old.
4. Handbuch (feltehetõleg... der Meteorologie)
   Hiányos példány található az MTA Csillagvizsgáló Könyvtárában)

TIBOR MÁTYÁS

1902. február 23-án született Szentmihályon, Sáros megyében. Hittudományi tanulmányait Dublinban végezte, majd a budapesti Tudomány Egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1932-ben doktorált. A vatikáni csillagvizsgáló asszisztense lett, majd 1945/46-ban Budapesten tanársegéd. 1947. május 16-án a Szent István Akadémia rendes tagjává választották. 1950. június 9-ig, az államosításig, õ volt a Haynald Obszervatórium igazgatója, jelenleg nyugdíjas.

Tibor Mátyás munkái

l. A napsebesség meghatározása gyenge fényességû csillagok páros csoportosítása
   alapján. Prometheus Nyomda, Szeged, 1932, 72. o.
   (Klny. is van a Mat. és Természettud. Ért.-bõl)
2. Die Bestimmung der Sonnengeschwindigkeit aus der Radialgeschwindigkeit
   der Sterne schwacher Heiligkeit auf Grund gepaarter Gruppierung.
   Prometheus-Druckerei, Szeged, Ungarn, 1932. 72. o.
   (Az 1. alatti tétel német változata)
3. Double star measures made with the 40 cm refractor at the Vatican
   Observatory. Ricerche Astronomiche I., n.l. (1939), 4-39. Specola
   Astronomica Vaticana, Citta del Vaticano.
4. The distribution of the stars in the Cassiopeia region. Pontificia
   Academia Scientiarum, Commentationes, Vol. II. N. 4. Ex Aedibus
   Academicis in Civitate Vaticana, 1938, 175-184.
5. The distribution of the stars in the Cepheus-Lacerta region. Acta Pont. Acad.
   Scientiarum 1 (1937), N. 10, 85-92. Ex albidus Acad. in Civ. Vaticana.
6. The distribution of the Stars in the Perseus region. Pontificia Academia
   Scientiarum, Commentationes Anno III, Vol. III, N. 5. Ex Aedibus Academicis
   in Civitate Vaticana, 1939, pp. 93-140.
7. The Elements of the Solar Motion as determined from the Data of the Radial
   Velocities of the Stars fainter than Visual Magnitude 4.5 and being in a
   Diametral Position. Printed by Prometheus, 1932, Hungary, (Budapest), 76
8. The distribution of the stars in the Taurus-Auriga Region Roma, 1940 81 1 1
   mell. Pontificia Academia Scientiarum Commentationes Vol. IV. N°2

Õk, akikrõl ha keveset is, de tudunk. Egy utalásból kiderül még, hogy a századfordulón, feltehetõen Schreiber után Fényi mellett dolgozott Esch és O'Connor asszisztensként, de még a teljes nevüket sem ismerjük. Tudjuk, hogy 1944 körül Holovics Flórián is dolgozott az Obszervatóriumban, mert az 1944-es Évkönyv ezt írja: "Holovics Flórián végezte a megfigyelési munkákat a kalocsai légkörvizsgáló állomáson és a földrengésjelzõ intézetben, valamint a Csillagdát is megmutatta. Holovics Flórián jelenleg Pannonhalmán él. Szintén semmi adatunk nincs Buzna Viktorról, aki - feltehetõen Fényi mellett - szintén a viharjelzõkkel foglalkozott.

Rövidítések

AN                  = Astronomische Nachrichten                               
Mat. Fiz. Lapok     = Mathematikai és Fizikai (Physikai) Lapok (Budapest)     
MN. Berichte        = Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte von   
                    Ungarn (az MTA és a Természettudományi Társulat kiadása,         
                    Berlin)                                                   
MTÉ. Ért.           = Mathematikai és Természettudományi Értesítõ (MTA        
                    Budapest)                                                 
Mem.                = Memorie della Societa degli Spettroscopisti Italiani    
                    (Catania)                                                 
N.u.O.              = Natur und Offenbarung (Münster)                         
V.A.G.              = Vierteljahrschrift der Astronomischen Gesellschaft      
Z.I.                = Zeitschrift für Instrumentenkunde                       
Értesítõ            = A Kalocsai Fõszékesegyház megyei Gimnázium Értesítõje   

Természettudományi és tudománytörténeti dokumentumok