A levél ceruzával írt piszkozata

866

Kedves Atyám!

Bocsásd meg, ha vidám csevegés helyett, melyet talán fiadtól vársz, kissé komolyabb tartalmú levelet kapsz. - Midõn köztûnk múltkor a külföldre menetelem terve szóba jött, én hallgattam; - tettem azt nem annyira nyíltság hiánya miatt, mint inkább félelembõl érzelgõsnek tetszeni; ebbõl természetesen szándékom okainak félremagyarázása keletkezett, s így én, habár tervemrõl már lemondtam, igazolásomul hozom föl azoknak fõbbjeit.

Az ambítió s a kötelességérzet, mely nemcsak a privilegiált nemzet, hanem az egész emberiség irányában köt le, velem született; e két indulatot kielégiteni, éspedig kielégiteni úgy, hogy a mellett egyéni függetlenségemet megtartsam, életczélom; és legalább eddig úgy találtam, hogy annak leginkább akkor felelhetek meg, ha a tudományos pályára lépek. - Miután beláttam, hogy a jogtanulmányok elmulasztása, ha fentemlitett nézetem mellett megmaradok, csak félszeggé tenne, ha pedig más pályát választanék, az elé akadályt gördítene, e gondolattal, melynek megvallom sokáig rabja voltam, felhagytam; de csak megerõsödtem azon véleményemben, hogy a természettudományokat, tekintetbe véve azoknak jelen terjedelmét, csak két esztendõre is félrevetni, reám nézve nagy hátrány lenne. - Jól tudom, hogy te azt nem kívánod sõt a könyvek által, melyeket nekem ajándékozol, magad segítesz elõre; de képes vagyok e én egyedûl azokból tanulni? Tanulom az ásványtant s nem ismerek ásványt; tanulom a geológiát s az elsõ formátiónál kétségben vagyok; tanulom az állattant, állat; a növénytant növény; egyszóval a természettudományt, természet nélkül. - E bajon, s vele együtt legalább részben a restségen is, melyet az támogat, külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt, úgy hiszem, segítve lenne.

Még egy, ettõl egészen elváló okot hozok fel.

Abban a korban vagyok, midõn az ember még nem férfi és már nem gyermek; kilépve a gyermekszobából, a világ még helyt nem ad, ilyenkor érezhetõ leginkább a társaság szüksége; megbocsáthatod tehát nekem, ha én kortársaimmal - egy, kettõnek kivételével - ellenkezésben állva, innét el-, a külföldre vágytam. Ezek voltak .....

- Tudom, hogy az általam felhozott okok megczáfolhatók, például Chemiát itt is jól tanulhatok, restségemen erõt vehetek (már meg is nyugodtam akaratodban); de legalább láthatod ezekbõl, hogy óhajtásom nem pillanatnyi szeszély; hanem ha téves is, mégis a mennyire tõlem kitelt, higgadt meggondolás eredménye volt.

Végül kérlek, bocsásd meg, ha restségem által gondot okoztam neked; mire visszajössz, fiadat a római jog mellett találod. Talán mulatságosabban írhattam volna, de így legalább tudod, mit akart és mit akar fiad.

Loránd

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra