Heidelberg 1868 Oct. 14.

Kedves atyám

Rendes életmodoromat e sorok írásával akarom kezdeni, - szobám rendben van, tintatartómban van tinta, szomszédaim minden oldalról s mindenféle módon muzsikálnak, egészen úgy mint két hónappal ez elôtt. - Az elõadásokra még kell nehány napot szánnom. Bunsen laboratoriumát valószinüleg csak 23-án nyitja meg; különösen azért írom ezt, hogy emlékeztesselek Lengyelre¹; kinek kiküldésére e szerint még volna idõ. - Rendkivül örülnék ha ez lehetséges lenne.

Téged s mamát s testvéreimet is érdekli talán mi úton kerültem oly korán rendeltetésem helyére, kérlek tehát ha e sorokat elolvastad küldd le Földeákra². Velenczéig úgy hiszem referáltam - 6-án reggel jöttem oda s elsõ meglepetésem az omnibus volt, mely a vasúttól a Hotel Lunába vezetett; hatalmas gondola volt ez, s én az egyetlen útas a hajón, plaidembe³ burkolózva heveredtem le egy sarokba, s a mennyire a hideg fantáziámnak szabad tért engedett, valami nagy Velenczei patriciusnak képzeltem magamat, ki valami alattomos mûtét végezte után - reggelihez siet - mert nem tagadhatom, Velenczében a szépnek a városában, hol a mûvésznek keble hevesebben dobog, engem legelõször is az éhség és hideg háborgatott. - Miután reggeliztem, hiszen ti is ismertek ez oldalról, kissé nyájasabban néztem magam elé s aztán mint Velencze megtekintésére talán a legtanácsosabb, egész nap kószáltam minden irány nélkül, átmentem egy csomó sikátoron, hidon s ha végre tovább nem mehettem gondolába ültem, ez elvitt a Marcus térre, s én onnét bolyongásomat újra kezdettem és i. t. - Megbámultam így a Marcus templomot, a Doge-palotát, szorgalommal bejártam az Akademia képtárat, - s egy napon talán soha nem láttam annyi szépet és annyi rútat. - Rút alatt itt a harmonia elleni hibákat értem melyek Velenczében minden sarkon szemünkbe ötlenek - a világért sem akarok ez által valami prima mûizlésre igényt tartani, nem arra Velenczében a csúnya felfedezésére nincs semmi szükség, - oly dissonanciák ezek melyek zenébe áttéve egy jól organizált kutyát vonításra birnának; vagy mint a gastronomia nyelvére átforditva a hering volna és a ... csokoládé. - Nem szükség talán hozzátennem, hogy e rossz akaratú bírálat alól a Marcus terét és a piazettát teljesen kiveszem s mert a szépet analizálni haszontalannak tartom, dicséretükre szavakat még nem is keresek.

Egy éjszakát töltöttem a Lunában, s miután ott a szúnyogok egész tarkára csipkedtek Veronába vándoroltam - már ez úton egy hûséges utitárs csatlakozott hozzám, s további utamon el sem hagyott, - ez a kellemes utitárs az esõ volt. - Megnéztem itt az Arenát, egy gazdasági kiállítást, felmásztam egy emelkedett kert kilátási teraszára s aztán menni akartam; de nem mehettem, legalább Insbruck vagy Arona felé, s vártam míg a vonat Leccoba indult; s este 7­én oda el is jutottam.
Az én kedves utitársam, az esõ, ide már három héttel az elôtt beköszöntött s azalatt sikerült is neki e városkának nagy részét elönteni s Velenczéhez hasonló vizi helységgé varázsolni. 8-án reggel Leccóbol Varennába Einspänneren⁴ mentem, ez az út még esõben is szép; a Leccói ág ha nem oly cultivált mint a Comói, úgy hiszem épen ez által nagyszerûebb, s az út, mely a tó mellett meredek sziklába vágva Varennáig vezet, jól födött kocsiban még esõs napokon is élvezhetõ. Varennából Colicóba gõzhajó - s aztán Chiavennáig póstakocsi vitt - Chiavenna azon alpesi városkák között melyeket eddig bejártam, mindenesetre a legszebbek közé tartozik - magas hegyek közé zárva diófák és szõlõ lugasok közt emelkednek tiszta fehér házai, közepében csinos templom, s egy meredek sziklán nehány kõ, mely hajdani várra emlékeztet. Chiavenna a Bergel és Splingen hágók keresztezési pontján fekszik, s lakosai csaknem kizárólag szállításból élnek. - Daczára, hogy ily szép helyen voltam, már 6 órakor lefeküdtem; mert a jövõ póstát, melylyel tovább kellett utaznom éjfélre vártuk -, meg is jött az annak idején s én a Cabrioletben⁵ elhelyezkedtem; mert a Conducteurt⁶ nehány frankért rá tudtam venni, hogy a bakra ülve másnap délutánig utazzék, hogy 9-én reggel fél egykor indultunk s délután 4kor érkeztünk Churba. - Ez idõ reám nézve rendkivül élvezetes volt, éjjel volt, derekasan hideg, szép csendben esett, a lovak alig birtak tovább húzni; de a hegyek körvonalait tisztán kivehettem, minden ér mint romboló patak zuhant a mélységbe - az egész képben volt valami harmonicus, s ha Beethoven lennék úgy írtam volna ez úton egy symphoniát.

Reggel felé kissé tisztult, s ha a napot magát nem is, legalább viszfényét láthattam a jegesekkel födött hegyeken melyek a Splügen passt környékezik - a legmagasabb ponton voltunk ekkor, s ámbár csak 7000 lábnyira⁷ a tenger fölött mégis lábnyi magas hóba mélyedtek kerekeink. - A tetõrõl Splügen helységbe s aztán a Via mala sziklái közé szálltunk alá; - a Rajna dühösen tombolt ezen keresztül s bizony teljesen megmutatta, mily munkára képes; s bebizonyította, hogy most sem restebb magának kényelmes utat vágni, mint mikor a sziklafalakon évezredek elôtt áttört. - A vad Via malaból kiérve megint szelidebb kép lepett meg. Reichenaunál a Rajnán át Chúrba jutottunk. Chúrból Zürichbe ismeritek az utat - 9-én este jöttem oda, s onnét 10-én reggel ide nyargaltam. - Megláttam tehát újra Ragazot, egész környéke el van öntve szürke iszappal, a híd a Rajnán át elrombolva, úgy hogy Landquarttól Ragazig póstán kell menni, épen ez adott alkalmat kissé közelebbrõl megnézni a helyet, hol tavaly nehány hetet töltöttünk, melyekre legalább visszaemlékezni nem kellemetlen. A Ragazer Hof nehány ablaka ki volt világitva, jeléül hogy nehány fürdõ vendég még unatkozik itt; de a régi épület mellett nagyszerû új épületek falai emelkednek, s ez új fürdõ házak jövõre talán több kényelmet igérnek.

E sorokkal bevégezhetem Chrónikámat, nem akarom elolvasni, mert akkor tudom el nem küldeném; inkább mindennemû benne elõforduló hibákért elnézést instálok. - Moritz már itt van s mint valami vad országokból hazaérkezett utas bámultatja magát - eszembe juttatja a veszélyek által melyeket szerinte átéltünk, revolveremet - és papám nem tudom ez hol van - kérlek tehát kérdezd meg Miskát vagy Jóskát, kik a Svábhegyrõl lehozták. - Ha Pesten el van téve, nekem nincs reá szükségem.

Búcsút veszek jövõ levelemig mindnyájatoktól s maradok szeretõ hived

Loránd

Édes Jolántám!

Megérkezett és megérkezendõ leveleidért nagyon hálás vagyok - Ella téged köszönt én õtet.