Szécsényihegy 1862 Aug 9.

     Kedves papám

 Az idõ oly szép hogy lehetetlen
   reád nem gondolnom
   mennyire szeretnél te most
   a Sváb hegyen lenni. S 
   velünk tölteni a napot;
   de ha már nem láthatlak
   irok legalább nehány szót
   hogy magam helyett le-
   velemet kapjad Nem tu-
   dom ugyan mit irjak; de
   mégis irok úgy mint a ma-
   dár szokott énekelni, ma

 ga sem tudván mit zeng
   de az ösztön sugja neki
   dalait, én is irok tehát
   neked meglehet nagyon
   üres szavakat de mégis
   azokat sem fogod megvetni
   S felelni bõ szavakkal 
   fogsz meg irván azt hogy
   oly jól érzed magad mint
   mi. Ervin, Iluska is fönt
   laknak, csak te hibázól 
   még; de reménylem téged
   is nemsokára látunk
                          fiad
                             Loránd