Tisztelt ünneplő gyülekezet! Környezőitől,
atyján kívül, meg nem értve, magától
és magának alkotta meg Bolyai János a geometriának
azt az új világát, amelynek mélységeiben
ő, s később az ő nyomdokán
haladók gazdag kincseket tártak fel a tudománynak.
Elismerésre, jutalomra e hazában nem számíthatott.
Nem látta ő, csak elképzelni tudta azt a
szebb világot; melyben őt megérteni tudó
emberek is élnek, talán ott, valahol túl
a hegyek határain, ott, ahol a göttingai
szellemóriás1
lakik, kiről neki atyja mint ifjúkori barátjáról
oly szívesen beszélt. Ennek az akkor még
tőlünk oly távolra eső és idegen
tudományos világnak írta, ennek elismerésében
bízva adta ki Bolyai azt a művét, mellyel
magának s magyar nevével magyar nemzetének
el nem évülő dicsőséget szerzett.
Nekünk, akik ma, száz évvel az ő születése
után itt összegyűltünk, már jobb
a sorsunk. Hazánk azóta a tudományos világnak
egy évről évre gazdagabb termést ígérő
tartománya lett. Mi gondolatainkat, mikor megszületnek,
már a magunk nyelvén közölhetjük
velünk együtt haladó pályatársakkal,
elismerésre, sőt jutalomra már itthon számíthatunk.
De azért, valljuk be őszintén, mi is arra
a távolabb, de nagyobb s el nem évülő
dicsőségre törekszünk, amely Bolyainak
adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely
világra szól; s azért, ha igazi tudósok
és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy
a tudomány zászlóját olyan magasra
kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl
is meglássák, és megadhassák neki
az illő tiszteletet.
Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai
alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben
talán egyetlenszer.
Azért siettünk ma ide, különösen mi,
e hazában a matematikai tudományok művelői,
hogy a nagy Bolyai dicső emlékét s vele saját
eszményeink diadalát ünnepeljük.
Engem a Bolyai tudományában jártasabb társaimmal
együtt a Magyar Tudományos Akadémia küldött
ide. Nem jöttünk üres kézzel, társam,
a főtitkár el fogja mondani, mivel járul
az Akadémia ahhoz, hogy ez a mai nap a jövőben
is emlékezetes maradjon.2
Én az egybegyűlteknek üdvözletet hozok.
Nagyságos elnöklő rektor úr! Fogadja
kérem szívesen ezt az üdvözletet.
_________________
Újraközlés a Környei-kötet
alapján. Alapszöveg: Akadémiai Értesítő
1903. 110.
1 Vagyis: K.F. Gauss
2 Szily Kálmán,
az Akadémia titkára itt jelentette be az Akadémia
által létesített Bolyai-jutalom szabályzatát.
A jutalmat ötévenként adják, bármely
nyelven megjelent legjobb matematikai munkáért.
Először Poincaré kapta meg.
|
Eötvös home page |